Középpályásunk a norvég Eurosport podcastjában szerepelt.

Sok lehetőséget kaptam, izgalmas meccseken a bajnokság elején, a helyi derbin és európai kupameccseken is játszottam. Nagyon jól kezdtünk, élen állunk a bajnokságban, hét meccsből hat győzelemmel. Egy kicsit meglep, hogy ennyi lehetőséget kaptam[, valóban], főleg mert elég más foci ez, mint amit Norvégiában játszunk, több labdatartással, hosszabb támadásokkal. Ez játékosként nekem elég nagy változás. Játszottam itt már szélsőt, védekező középpályást és már csatárt is.

Nagy változás volt ide jönni. Minden angolul zajlik, és megannyi kultúra van az öltözőben, zajlik beszélgetés franciául, bosnyákul és szerbül is. Szerencsére [Tokmac, Wingo és Boli] tudott nekem segíteni. Nagyon könnyű volt beilleszkedni a közösségbe, minden jól ment.

A szurkolók extrém módon szurkolnak, lenyűgöz az a mag, amelyik minden meccsre eljön. Mély, őrült zajt teremtenek. Kilencven percen át szurkolnak állva, kiéneklik a lelküket, nagyon nyers.

Persze, hogy szeretnék visszakerülni [a válogatottba], de új környezetbe kerültem és jobban is kell játszanom, hogy ismét számoljanak velem. Remélem továbbra is megkapom a lehetőséget és belelendülök, mert a válogatott a legfontosabb. Még sokat javulhatok, remélem az ősz folyamán ez sikerül is.

Még nem igazán láttam a várost, ma, csütörtökön volt az utolsó edzésünk, szabad a hétvégénk, így erre használom majd fel az időt.

Itt kevésbé hangsúlyos a védekezés. Hosszabbak a támadások, sok a labdatartás, kevesebb a fel-le rohangálás, mint Norvégiában. Nagyobb a különbség itt a legjobb csapatok és a “kicsik” közt, mint odahaza. A kisebb csapatoknál is vannak egyénileg kiemelkedő játékosok, de csapatként nem olyan erősek.

– Kristoffer Zachariassen