A soknevűek edzője bízik a játékosaiban, de beszélt a Fradi edzőiről és a Fradiban eltöltött időszakáról is.

– Fel tudja sorolni, hány futballistájára nem számíthat a Ferencváros ellen?
– Nem, és igazából nem is szeretném. Azokkal foglalkozunk, akik a rendelkezésünkre állnak. Mindenkivel szemben tiszteletlenség lenne, ha nem ők lennének most a fontosak. Hiszünk a játékosokban!

– Létszámra azért megvannak?
– Természetesen. Ahogy a Sopron elleni hétvégi kupamérkőzésen, ezúttal is becsülettel kiállunk. Sőt, mindent elkövetünk, hogy legyőzzük a Ferencvárost. Vannak gondjaink, de nem sorolja őket az ember, mert az nem visz előre.

– Bizonyítási lehetőség ez az egészséges futballistáknak?
– Mindenképpen. Lehetőségként kell felfogniuk, éles körülmények között mutathatják meg, hogy lehet rájuk számítani a nagy feladatok megoldásában is. Bizonyítsák be, máskor is ott a helyük a kezdő tizenegyben!

– A sok gond tükrében a döntetlen jó eredmény lenne a Ferencváros ellen?
– Játékosként és edzőként is mindig, minden mérkőzés előtt azon gondolkodom, hogyan tudunk nyerni. Hogy a döntetlennel elégedett legyek, az a mérkőzés kimenetelétől függ. Ha kétgólos előnyből játszunk ikszre, az nem ugyanaz, mintha az utolsó pillanatban egyenlítünk.

– Erősebb most a Ferencváros?
– Mindenki tisztában van vele, hogy a Fradi jelenleg Magyarország kiemelkedő csapata. De még véletlenül sem csak az ellenfelünkkel foglalkozunk, inkább magunkkal. Nyilvánvaló, hogy szeretnénk megtalálni a legyőzésének módját.

– Magabiztos, támadó szellemű FTC-re számít, vagy elképzelhetőnek tartja, hogy állóháború alakul ki a találkozó elején?
– Előfordulhat, hogy a Fradi nekünk esik, vagy mi neki, előre képtelenség megmondani, mi lesz a forgatókönyv. Papíron persze jól néznek ki a különböző eshetőségek, készülhetünk úgy, hogy az első öt percben nekiesünk, szerzünk egy gólt, aztán visszaállunk, de a mérkőzés dinamikája úgyis mindent felülír. Fontos, hogy szurkolóink mellettünk álljanak, a nehéz időszakokban is kitartsanak mellettünk. Ők is befolyásolhatják a mérkőzés kimenetelét.

– Peter Stögerről mi a véleménye?
– Korábban Ausztriában dolgoztam, jól ismerem a Ferencváros vezetőedzőjét. Felkészült szakember, az Austria Wiennél jó munkát végzett.

– Stöger segítőjével, Alexander Badéval Kölnben együtt futballozott. Beszélt vele, amióta Magyarországra érkezett?
– Legutóbb akkor találkoztunk, amikor az Austria Wiennél dolgozott Peter Stöger mellett. Akkor az osztrák válogatott másodedzője voltam, jártuk az egyesületeket, figyeltük a játékosokat, a kluboknál folyó szakmai munkát. Hosszan elbeszélgettünk, természetesen szóba kerültek a régi idők is. Amióta Magyarországra érkezett, nem kerestük egymást.

– A legújabb kori magyar labdarúgásban rendre összehasonlítják a Ferencvárost és a Fehérvárt, mondván, ez a két klub Magyarország kirakatcsapata. Ön szerint melyikük hol jár most az úton?
– Mi nem hasonlítgatjuk magunkat a Ferencvároshoz, máshoz sem. Mi a Mol Fehérvár vagyunk! Én csak a munkában hiszek, ez az elvem. Arról nem beszélve, hogy a jelenlegi helyzetben képtelenség lenne bármilyen módon is összehasonlítani a két klubot. A kérdésre, hogy az elkezdett úton melyikünk hol jár, legfeljebb akkor tudnék konkrét választ adni, ha négy-öt mérkőzésen kompletten fel tudnánk állni. Sajnos az utóbbi időben még edzésen sincs konkurenciaharc, nemhogy éles körülmények között. Így nehéz következtetést levonni.

– Játékosként a Ferencvárosban vált felnőtt labdarúgóvá. Mit jelent önnek az FTC?
– Sokat köszönhetek a klubnak. Két évig voltam az utánpótlásban, egy évet a felnőttek között, számos szép emlékeket őrzök arról az időszakról.

– Van kedvenc mérkőzése, alakítása? Esetleg a III. Kerület elleni négy gólja?
– Jól emlékszem arra a találkozóra, hét-egyre nyertünk. Négy gólt felnőttszinten nem mindennap rúg az ember, tagadhatatlan, hogy Fradi-játékosként nagy népszerűségnek örvendtem akkoriban. De annál is emlékezetesebb a Győrnek rúgott gólom. Zárt kapus meccsen az Üllői úton az én találatommal lett egy-egy az eredmény.

– Azért ez, mert az első volt?
– A bemutatkozásaim mindig jól sültek el. A győriek ellen voltam először kezdő a Fradiban, előtte kétszer csereként álltam be. A válogatottban dupláztam a bemutatkozásom alkalmával, Stuttgartban két gólt értem el, majd amikor visszatértem a Sturm Grazba, ott is kettőt lőttem az első mérkőzésemen. Támadóként mindig nagyon fontos volt, hogy hamar jöjjön a gól, azután egy csatárnak nem kell kényszerben futballoznia, levegőhöz jut, felszabadultabban léphet pályára. Nagyon rossz úgy játszani, ha az jár az ember fejében, csak nehogy hibázzon.

forrás: nso.hu