Bemutatjuk csütörtöki ellenfelünket, a Bayer Leverkusent.

A frissen alakult focicsapat, 1907

A Friedrich Bayer alapította cégcsoport sportegyesülete, a TUS 1904-ben alakult, a dolgozóknak sportolási lehetőséget nyújtva. Az 1907-ben alakult vörös-fekete futballszakosztály korai évtizedeiről nem sok izgalmasat lehet elmondani, sokáig a harmad- és negyedosztály közt mozogtak, a másodosztályban (ami akkor területi alapon szerveződött) 1933-ban szerepeltek először, a Bayer-kereszt, az anyacég logója is ekkor került először a mezükre a Solingen ellen.

Az elkészült stadparki stadion – 1932

Ezt a meccset már az előző évben elkészült Stadtparkban rendezték, ez a stadion volt a klub otthona 1960-ig. 1923-ban kivált a sportegyesületből a futballcsapat, amely nemsokára további szakosztályokkal bővült, így évtizedekig két Bayer-gyári sportklub, az TUS és az SV működött párhuzamosan Leverkusenben.

A Stadtpark 1955-ben

Az akkori elsőosztályba, az Oberliga Westbe 1951-ben jutott fel először a csapat. Leverkusen városa ekkor érte el a százezres lélekszámot, megnégyszerezve lakóinak számát a klub alapításának évéhez képest – a város a Bayer-gyár 1891-es indulásakor indult igazi fejlődésnek. 1955-ben meglepetésre harmadik helyen végzett a csapat, de a következő évben ki is estek az elsőosztályból. Ezután átköltöztek a 20.000-es Ulrich Haberland stadionba, a mai BayArenába.

Leverkusen-meccs – 1974

A Bundesliga alapítása előtti szezonra visszatértek, de a következő bő tizenöt esztendőt a másodosztályban töltötték, egy kétéves harmadosztályú kitérőt beiktatva a hetvenes évek közepén. Az 1978-79-es szezonban aztán megnyerték az Bundesliga II északi csoportját, gyakorlatilag végig vezetve, így a következő évben bemutatkozhattak a Bundesligában. A bajnokcsapat mestere Willibert Kremer volt, legismertebb játékosa talán a négyszer a német válogatottban is szereplő Thomas Hörster volt.

1979 – feljutás

Az első évek a Bundesligában a kiesés elkerüléséről szóltak, 1982-ben osztályozóra kényszerültek az Offenbach ellenében. A gazdasági hátteret megerősítendő a két Bayer-klub egyesült 1984-ben, Bayer 04 Leverkusen néven. A következő évben megérkezett Erich Ribbeck vezetőedző a klubhoz. A későbbi szövetségi kapitány vezetésével a csapat a hatodik helyen végzett az 1985-86-os szezonban, a Frankfurttól megszerzett dél-koreai sztár, Csha Bomgun vezetésével, így történetük során először indulhattak nemzetközi kupában a gyógyszergyáriak. A következő szezonban a svéd Kalmar nem jelentett gondot (7-0), a második körben azonban a prágai Dukla megállította őket, idegenbeli góllal (1-1). A bajnokságban megint a hatodik helyen végeztek, így az 1987-88-as szezonban megint próbálkozhattak az UEFA Kupában.

Az UEFA Kupát megnyerő csapat Leverkusenben

És ha próbálkoztak, meg is nyerték azt, második nekirugaszkodásra. Az első fordulóban az Austriát ütötték ki (0-0, 5-1), majd jött a Toulouse (1-1, 1-0). A tizenhat közt a Feyenoordon verekedték át magukat (2-2, 1-0). A nyolc közt a Barcelona jött. A hazai 0-0 után a katalán fővárosban a brazil Tita góljával nyertek és bejutottak az elődöntőbe. Ott német házicsata következett, a Werdert győzték le (1-0, 0-0), majd 1988 májusában jött a kéttalálkozós döntő a másik barcelonai csapat, az Espanyol ellen. Az idegenbeli találkozón 3-0-ra kikaptak, a május 18-i visszavágón azonban Tita, Götz és Csha góljaival kiharcolták a hosszabbítást. Ott további gól nem esett, jöhettek a tizenegyesek, a sorozatot kezdő spanyolok három büntetőt is kihagytak, így 3-2-re nyerhetett a Leverkusen, első nemzetközi kupáját begyűjtve. Ribbeck a szezon végén lemondott, helyét egy igazi edzőfejedelem, a holland válogatottal abban az évben EB-győzelmet arató, a FIFA által a XX. század edzőjének választott Rinus Michels, a totális foci atya érkezett.

A holland mesterrel azonban nem szerepelt jól a csapat, a szezon vége előtt felbontották a szerződését, a bajnokságban a nyolcadik helyen végeztek, miközben szégyenszemre az UEFA Kupa címvédőjeként a sorozat első körében kipottyantak, a Belenensen ellenében (0-1, 0-1).

Az új sportigazgató, Reiner Calmund több NDK-sztárral erősítette meg csapatát, köztük Andreas Thommal és Ulf Kirstennel, nemsokára érkeztek brazil válogatott sztárok is, mint Jorginho és Paulo Sergio. A Leverkusen utánpótlás-csapatait megjárta Forrai ‘Rambó’ Attila is, akit néhány év kispesti szereplés után 1997-ben mi is leigazoltunk – nem nagy sikerrel.

A középcsapat státuszból ennek ellenére nem sikerült kitörni a bajnokságban, pedig Kirsten számolatlanul lőtte a gólokat, történetük során először megnyerték a német kupát a Herthával szemben 1993 tavaszán az új edző, Dragoszlav Sztepanovity vezetésével és Kirsten góljával. A délszláv mesterrel a következő szezonban történetük során először felértek a dobogóra, bronzérmet szerezve. A klubhoz olyan német sztárok csatlakoztak, mint Rudi Völler és Bernd Schuster, ennek ellenére hamarosan a kiesés szélére kerültek, az 1995-96-os szezon utolsó fordulójában játszott 1-1-nek köszönhették, hogy nem ők, hanem az ellenfél Kaiserslautern pottyant ki. Az is igaz, hogy az eggyel korábbi szezonban az UEFA Kupa elődöntőjéig jutottak.

1996 nyarán érkezett a klubhoz Christoph Daum, akivel többször majdnem megnyerték a bajnokságot a következő négy évben. A roppant népszerű és sikeres vezetőedző segítségével Ulf Kristen is újra megtalálta góllövőcipőjét, ismét szakmányban lőve a gólokat (22, 22, 19, 17), a csapatba pedig olyan sztárok játszottak még, mint Jens Nowotny, Emerson, Michael Ballack vagy Zé Roberto.

Christoph Daum

Ekkor biztosnak tűnt, hogy Völlertől Daum veszi át majd a szövetségi kapitányi posztot, azonban 2000 őszén egy müncheni napilap megjelentette a Daum drog használatáról és nőügyeiről szóló írását. Hajmintájából hamarosan kokaint mutattak ki, büntetőeljárás is indult, Daum pedig, bár még majd húsz esztendeig edzősködött, többet nem dolgozott Németországban. Néhány hétig Rudi Völler szövetségi kapitány segített be, majd a volt szövetségi edző, Berti Vogts vette át a csapatot. Vele azonban csak a negyedik helyig jutott a klub, így a szezon végén távozott.

A klub részvénytársasággá vált és a ‘Lex-Leverkusen’ miatt a Bayer megtarthatta 100%-os tulajdonát, miután a német szövetség bevezette az 50+1-es szabályt, amely előírja, hogy a klub többségi tulajdonosai a szurkolók. A Volkswagent és a Bayert védő kivétel az, ha egy cég több, mint húsz éve tartósan támogat egy klubot.

A következő szezon, a 2001-02-es a Vizekusen, a ‘soha-klub’ legsikeresebb éve volt, a nyáron érkezett új mester, Klaus Toppmöller irányítása alatt. Csupán egy ponttal maradtak le a bajnok Dortmund mögött a Bundesligában, a Schalke ellen német kupadöntőt játszhattak (kikaptak, 4-2-re). A szezon azonban a Bajnokok Ligája menetelésről marad nevezetes. A gyógyszergyáriak a selejtezőben a Crvena Zvezdát verték ki (3-0), a csoportjukban a Barcelona mögött, de a Lyon és a Fenerbahce előtt végeztek. Az akkori szabályok szerint újabb csoportkör jött, ezt már megnyerték a Deportivo, az Arsenal és a Juventus előtt. A nyolc közt angol csapat, a Liverpool jött (0-1, 4-2), majd az elődöntőben egy újabb, Ferguson Unitedje. Manchesterben 2-2-t sikerült elérniük, így egy hazai 1-1 is elég volt a döntőbe jutáshoz. A Glasgowban rendezett Real Madrid elleni fináléban a több sérültet nélkülöző Leverkusen Raul góljára még Lució révén válaszolt, Zidane találatára azonban már nem tudott, így 2-1-re elvesztette ezt a döntőt is.

A következő nyáron több fontos játékosukat is elvesztették, Ballack és Zé Roberto a Bayernt választotta, a csapat pedig ismét a kiesés szélére került, a 15. lett a bajnokságban. Toppmöllernek is mennie kellett. Egy harmadik hely után a középmezőnybe süllyedt a klub, edzők jöttek-mentek. Augenthaler, Skibbe, Labbadia sem ért a dobogó közelébe. A Labbadiát váltó Heynckes a 2010-11-es szezonban még elért egy második helyett, azóta azonban a középmezőny eleje a Leverkusen állandó helye. Igaz ez a nemzetközi kupákra is, az elmúlt 10 évben egyszer jutott túl az EL vagy a BL nyolcaddöntőjén. Az EL 2019-20-as szezonjában 4-1-es összesítéssel verték a Rangerst, a nyolc közt azonban az Inter már túl nagy falat volt. Kimondható hát, hogy – német szemmel – az egyszeres kupagyőztes és egyszeres UEFA/EL-első Bayer Leverkusen az igazi nagy kiscsapat.

Nem csoda, hogy a stabil háttérrel és kiváló infrastruktúrával rendelkező klubot sokan nevelőegyesületnek tekintik. Itt nevelkedett, vagy itt lett klasszis Ballack mellett olyan játékosokból, mint a VB-győztes André Schürrle, a Chelsea-vel BL-győztes Kai Havertz (őt 80 millió euróért adták el), a Brandt-testvérek, Hakan Calhanoglu, a Spursben remeklő Szon, vagy az idén nyáron 35 millió euróért eladott Leon Bailey (A klub idén nyári igazolásait egy hete már összefoglaltuk).

A Leverkusenhez idén nyáron érkezett Gerardo Seoane korábban a Young Boys mestere volt, az ő irányításával ütötték ki a tizenhat közt a Leverkusent a tavalyi szezonban a svájciak.

A csapat kapitánya a finn válogatott kapusa, Lukas Hradecky, mögé idén nyáron érkezett a Zenittől Andrej Lunyev. A védelem legjobbja, a Burkina Faso-i Edmond Tapsoba sérült, így a két legjobb középhátvédjük jelenleg a nyáron igazolt Odilon Kossounou, illetve a hamburgi születési Jonathan Tah. Az alapcsapat jobbhátvédje Jeremie Frimpong, míg a másik oldalon a PSG-től érkezett Mitchel Bakker tűnik alapembernek. Az EL-be rajtuk kívül még a görög Retszosz (KH), az ex-Ajaxos Daley Sinkgraven (BH) és a mindössze 19 éves ecuadori Piero Hinciapé van jelölve (KH).

Az állandó 4-2-3-1-ben a védekező középpályás posztokon legtöbbször a chilei Aránguiz és az argentín Palacios kap szerepet, de a nyáron érkezett Robert Andrich is többször játszott ott. A sérült osztrák Julian Baumgartlingert nem is nevezte a klub.

A támadósor a Bayer legfélelmetesebb csapatrésze. Az irányító legtöbbször Kerem Demirbay, aki mellett a 18 éves szupertehetség, a már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott Florian Wirtz is csak kiegészítőember. A támadósorban szerepel még a francia válogatottban is bemutatkozott 22 éves Moussa Diaby, aki tavaly 10 gólig és 15 asszisztig jutott. A már német válogatott Nadiem Amiri, a fiatal brazil Paulinho és Karim Bellarabi harcol még a kezdő posztokért. Rajtuk kívül két fiatal, Amine Adli és a 18 éves Emrehan Gedikli került be az Európa Liga keretbe. Csatárposzton a River Plate-től igazolt Lucas Alario (15 gólig jutott tavaly) és a tavaly szeptemberben a Romától megszerzett EB-gólkirály, Patrick Schick harcol a kezdőposztért.

A Bayern remek lövőformában vár minket, az elmúlt három bajnokiján 11 gólt ért el, viszonylag kevés helyzetből (összesen 4.4 xG-ből). A Bayer rendkívül gyors passz- és támadójátékot, rengeteg kontrát mutat be új vezetőedzője irányításával – a letámadást azonban nem erőlteti.

BayArena

A klub otthona a kétszer is, legutóbb a 2011-es női VB-re 25 milliárd forintból átépített, immár 30.000-es BayArena.