Igort kérdezték a Slavia elleni győztes BL-selejtezőről.

– Hogy vészelték át az első félidőt?
– Nagyon nehezen, mert ilyen intenzív letámadással nemhogy a magyar bajnokikon, még az előző idény Bajnokok Ligája-csoportmeccsein sem találkoztunk. Nem könnyű úgy futballozni, ha már a saját ötösünknél megzavarnak minket, és a vetélytárs folyamatosan az egy az egy elleni párharcokat keresi. Sokat tanulhatunk az ilyen meccsekből, a nemzetközi porondon minden csapat más stílussal próbál érvényesülni ellenünk, most megtapasztaltuk, milyen az, amikor elszívják előlünk a levegőt. Tanultunk belőle, de az eredmény azért reményt ad a visszavágóra.

– A pályán is érezték, hogy az első játékrész végén esett potya gól mindent megváltoztatott?
– Kétségkívül fordulópontot jelentett, de több összetevője volt annak, hogy a második félidőben jobban futballoztunk. Egyfelől az ilyen intenzív letámadás nemcsak a védekező, hanem a támadó csapatnak is nagyon fárasztó, számítottunk rá, hogy ezt a tempót a Slavia sem bírja kilencven percen keresztül. Másfelől sok kockázatot rejt magában, ha az ellenfél ennyire feltolja a védelmét. Ilyenkor előtérbe kerülhetnek a gyors és jól cselező támadóink, és a szünetben arról beszéltünk, ha valamikor, a fordulás utáni percekben megfoghatjuk a meccset. A közönségünk félelmetes hangulatot teremtett, mi pedig újabb gólt szereztünk.

– Mire gondolt a tizenegyese előtt?
– A receptet továbbra sem árulom el, de biztos voltam benne, hogy gólt szerzek. Ha ezt nem érzi egy játékos, nincs is értelme odaállnia a labda mögé.

– Érezték, hogy kettő nulla után egy időre elvesztette a fonalat a Slavia?
– Igen, volt is lehetőségünk a harmadik gól megszerzésére, de az már túl szép lett volna. A meccs utolsó tizenöt-húsz percében viszont ismét próbált nyomás alá helyezni minket a Slavia, és szerencsénk volt, hogy a megpattanó lövés után a kapufáról kifelé perdült a labda. Ugyanakkor sokat tettünk azért, hogy szerencsénk legyen. A teljesítményünkre összességében nem lehetett panasz, amikor kellett, fogcsikorgatva védekeztünk, amikor kellett, támadtunk. A közönségért és saját magunkért is küzdöttünk, és végül kapott gól nélkül fejeztük be a meccset. A munka ötven százalékát elvégeztük, de a visszavágón csak akkor juthatunk tovább, ha a szerdán látott mentalitást jövő hét keddre is átmentjük.

– Mire számít Prágában?
– Nem tudom megjósolni, mi történik a Slavia otthonában, csak annyit ígérhetek, mindent megteszünk a továbbjutásért.

NSO