Szergejnek majdnem teljesült az álma.

Harminckilenc évesen nagycsapatnál dolgozni, az orosz Szpartak Moszkva vagy a görög Panathinai­kosz kispadján ülni több mint rang. Ifjú Szergej Kuznyecovnak mindez már megadatott, ám most mégsem újabb sztárgárda hívására vár: itthon szeretné megmutatni, milyen a látványos, korszerű futball.

Ízig-vérig fradista. S nem csak azért, mert az édesapja, Szergej Kuznyecov a kilencvenes években meghatározó játékosa volt a zöld-fehéreknek. A fia is magára húzhatta a legendás FTC-mezt, mi több, végigjárta a szamárlétrát, hét­esztendős korában kezdte, aztán eljutott a nagycsapatig, ahol bemutatkozhatott az NB I-ben, még Csank János vezetőedző irányítása alatt.

Kétlaki életet élek, hol Odesszában vagyok, a gyönyörű ukrán feleségemmel, valamint a tizennégy és ki­lencesztendős fiaimmal, hol pedig Budapesten – mesélte Kuznyecov. – Néztem az Európa-bajnokságot, kalapot emeltem az ukránok előtt, a csapatból több já­tékossal is dolgoztam korábban, de az igazi élményt és élvezetet a magyar válogatott játéka jelentette számomra. Tökéletes reklám volt az Eb a magyar futballnak, érzékelem, hogy több tisztelettel beszélnek rólunk…

Rólunk – mondta ifjú Szergej Kuznyecov. Merthogy orosz nemzetiségű, de magyar állampolgár.

Arról álmodtam, hogy a Fradiban leszek híres futballista. Aztán Csank János be is dobott a mély vízbe. Ám akkor jött a váltás a klubnál, mind a kispadon, mind a tulajdonosi körben, és egyre több külföldit szerződtettek, én pedig vándorútra mentem – emlékezett vissza. – Nyertem bajnoki címet Fehéroroszországban, voltam gólkirály Moldáviában, pályára léptem Oroszországban és Ukrajnában, ahol még a válogatott kerettagságig is eljutottam. Aztán jött egy súlyos sérülés, és harminckét évesen már az járt a fejemben, miközben a kórházi ágyon feküdtem keresztszalag-szakadás után, hogy edző leszek. Sikeres edző!

S valóban pillanatok alatt felfedezték a hat nyelven beszélő trénert. Dolgozott több klubnál, bizonyította a tehetségét, amikor Oleg Kononov azt mondta neki: „Szergej, gyere velem a Szpartakhoz!

Majd jött a görög kaland.

Bölöni Lászlóval egy spanyolországi ­edzőtáborozáson ismerkedtem meg. Hosszú órákat beszélgettünk. Amikor kinevezték a Panathinaikosz élére, azonnal hívott Athénba. Tizenkettedik helyen vettük át a csapatot, és nem sok hiányzott, hogy a dobogón végezzünk. Ötödikek lettünk, de a nyáron elköszöntek tőlünk – mondta a szakember. – Rengeteg tapasztalat van mögöttem, ezt nagyképűség nélkül állítom. Érdeklődnek irántam különböző országokból, de én a legszívesebben Magyarországon dolgoznék. Gyors, korszerű támadófutballal megajándékozni egy szurkolótábort, ez az, ami izgat. Az álmom majdnem teljesült: amikor Szerhij Rebrovot kinevezték a Fradi élére, egyszer találkoztunk Moszkvában, s akkor azt mondta, jöjjek az FTC-hez. Lelkes voltam, hogy aztán a folytatásban mindez alaposan lelohadjon. Rebrov ugyanis később már magyarázkodott, és hiába vártam, hogy másodszor is felhívjon…

Az édesanyjáért nagyon aggódik

Anyukámat hazahoztuk a kórházból. Súlyos beteg, és egy időben kómába esett. Ám most újra reménykedhetünk. Az orvosok mindent elkövettek, hogy segítsenek, és mi hiszünk benne, hogy anyu velünk marad. Édesapámmal bármit megadnánk, hogy visszakapja az egészségét, az életét – sóhajtott nagyot.

Blikk