Clubunk kajakos klasszisával beszélgettek a tokiói olimpia előtt.
Sporttörténelmet írhat Tokióban az ötszörös győztes Kozák Danuta, aki ha mindhárom 500 méteres számban diadalmaskodik, utoléri a sportági örökranglistát nyolc olimpiai aranyéremmel vezető német legendát, Birgit Fischert. Az FTC világklasszisának ugyancsak különleges (sport)történelmi körülmények között nyílik lehetősége a címvédésre: K–1 és K–2 500 méteren egy másik magyar egység lehet a legnagyobb ellenfele.
„Az emberek hajlamosak úgy kalkulálni, hogy ha Kozák Danuta elindul egy számban, biztosan győz. Ha háromban indul el, mindegyiket megnyeri. De ez nem így van, nincs papírformasiker. Amit Rióban véghez vittem, maga volt a csoda – szögezte le az egyesben és párosban is megnyert válogatóverseny után már az olimpiára is előretekintve Kozák Danuta. – Ráadásul azt is csak mi, sportolók tudjuk, mennyi szenvedés, fájdalom és verejték van nemcsak a győzelem, hanem a második hely mögött is.”
Az előzményekről szólva nem titkolta, hogy 2019 óta – amikor a szegedi világbajnokságon a Kárász Annával alkotott párosát kizárták, egyesben pedig hátfájdalmakkal küszködve bronzérmes lett – számos nehézséget kellett leküzdenie.
„Két éve kaptam hideget-meleget, ami után fel kellett állni. Miután összeszedtem magam, Szabó Gabival és Lucz Dórával elhatároztuk, hogy együtt, csapatban készülünk fel az olimpiára. Tavaly januárban azonban súlyos sérülések szóltak közbe, keresztcsonttörésem és bordaközi izomszakadásom volt, amely után versenyt futottam az idővel. A többiek már vízre szálltak, amikor én még csak regenerálódtam. Abban az állapotban szinte lehetetlen lett volna topformában rajthoz állni a válogatón. Nekem szerencsém volt az olimpia elhalasztásával, de a bejelentést követően újra mélyről kellett visszajönnöm – már az időközben visszavonuló Gabi nélkül. Ezek után magam sem tudtam, mire leszek képes két év után, és bevallom, engem is meglepett, hogy annyira biztosan tudtam nyerni egyesben a válogatón. Úgy éreztem, hihetetlen, hogy ilyen előzmények után újra itt vagyok.”
Az olimpiai felkészülését edző-férjével, Somogyi Bélával a nyilvánosságtól elzárkózva végző kajakos úgy nyilatkozott, fizikailag ezúttal sem okoz neki gondot, hogy három számban is rajthoz áll, ugyanakkor hangsúlyozta, a helyzete nem hasonlítható az öt évvel ezelőttihez, amikor K–1, K–2 és K–4 500 méteren is aranyérmet nyert.
„Fizikailag bírni fogom, nem hiszem, hogy van kajakos, aki többet edzene nálam. De ki kell mondani: elmúltam harmincnégy éves, túl vagyok a csúcsformámon, nem tudok már olyan időeredményeket evezni, mint korábban. Úgy is mondhatnám, már lefelé jövök a hegyről” – folytatta Kozák, aki nem kívánt jóslatokba bocsátkozni az esélyeket illetően, ugyanakkor megjegyezte, hogy az eredményessége nagyban függ attól, hogyan lesz képes a versenyszámok között regenerálódni.
Két év után az első, és az olimpia előtti egyetlen nemzetközi erőfelmérőt a június eleji poznani Európa-bajnokság jelentette, amelyen láthatóan nem volt még topformában, így a táv végét meglepetésre jobban bíró dán Emma Jörgensen mögött meg kellett elégednie az ezüstéremmel K–1 500 méteren.
„Nem örültem az eredménynek, mert noha a rajtom jó volt, utána nem tudtam úgy együtt haladni a mezőnnyel, ahogy szerettem volna. Abból a pályából hiányzott a robbanékonyság, ezen kell sokat dolgozni, emellett igyekszünk arra is felhasználni az utolsó időszakot, hogy fejben is erősebb legyek az olimpiáig – nyilatkozta közvetlenül a kontinensbajnokság után a feladatokról, amelyekből a válogató- és az Eb-győzelem ellenére párosban is akadt a meglátása szerint. – Míg Tamara és Erika jól ismeri egymást, és évek óta együtt versenyez, mi Bodonyi Dórival a válogatón csak tapogatóztunk, ismerkedtünk. Mindenesetre alapnak jó volt, hogy technikai hiba nélkül végig tudtuk evezni a pályát. Nemcsak az összetétel új, hanem a feladat is, én a felnőttpályafutásom során nemigen ültem elöl a pároshajóban, bele kellett szoknom a vezérevezős szerepbe. Azt hiszem, párosban is a mentális tényező lesz a döntő, nem szabad, hogy elvigye a figyelmünket, ha egy másik hajó előttünk van – nekünk az hozhat sikert, ha magunkra összpontosítva a saját pályánkat evezzük.”
