A Fradi sorozatban tízszer bajnokságot nyerő hokicsapatának kiváló játékosával beszélgettek.
– Később a Fradiban összeállt a legendás Kereszty-Mészöly-Havrán trió. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?
– Mészöly Andris már egy évvel az érkezésem előtt a Fradiban játszott, Havrán Péter pedig egy-két évvel utánam igazolt a csapatba. Egy évtizedet játszottunk együtt, csodálatos időszak volt. Mind a hármunkat beválasztottak a Halhatatlan Hírességek csarnokába, csodás érzés, hogy így megbecsülnek minket mind a mai napig.– Tíz bajnoki címet nyert zsinórban a Fradi akkoriban. Hogy lehetett ilyen hosszú ideig fenntartani a motiváltságot?
– Minden évben egy új bajnokság kezdődött és mentálisan volt annyira erős a csapatunk, hogy el tudjuk ezt viselni. Minden szezon rengeteg új kihívást tartogatott, egyáltalán nem volt könnyű dolgunk. A bajnokság mellett pedig ott volt a BEK is, ahol szintén helyt kellett állni.– Köztudott, hogy abban az időben a különböző szakosztályok sportolói kijártak egymás mérkőzéseire. Milyen volt a viszonyuk a Ferencváros többi sportolójával?
– Akkoriban valahogy közelebb álltak egymáshoz a különböző szakosztályok. Talán ez abból is adódott, hogy a kevés létesítmény miatt gyakran együtt edzettünk, könnyebben alakultak ki baráti viszonyok. Mi is kijártunk a pólósok, focisták meccseire, ők pedig a mieinkre. Komoly barátságok alakultak így ki, bár sajnos már közel sem találkozunk annyit, mint régebben.– Visszavonulása után foglalkozott még jégkoronggal?
– Nem gondolom, hogy jó edző lettem volna, nem is voltak ilyen ambícióim. Nagyon nehéz dolga van egy edzőnek, hiszen minden játékosra másként kell hatni, van, akinél a kemény szó, másnál az elbeszélgetés használ. Nem tartottam magamat erre alkalmasnak. Németországban egy rövidebb ideig foglalkoztam kis gyerekekkel, azt szerettem csinálni, de visszavonulásom után ennél komolyabban nem foglalkoztam jégkoronggal.– Az utóbbi években ismét sikeres a Fradi jégkorong szakosztálya, mennyire követi figyelemmel a csapatot?
– Nagyon örülök a bajnoki címeknek. Szurkolóként követem a csapatot, de van egy-két ember a vezetőségben, akiket személyesen is ismerek, szoktunk természetesen beszélgetni a jégkorongról. Ebben a szezonban sajnos csak egy-két meccsen voltam kint, de a következő idényben remélhetőleg többször is ki fogok tudni majd látogatni a Tüskecsarnokba. A klub sem felejtett el minket, ha van valami esemény, évforduló, akkor mindig meghívnak. Külön öröm volt számomra, amikor 2015-ben a Magyar Sport Napján Csík Ferenc-díjat vehettem át a sportért felelős államtitkártól. Jólesik ez az odafigyelés.A teljes beszélgetés: Fradi.hu
