Ballai Attila idézte fel Bánki Dodi legendás mondását, amikor méltatta legendánkat a legjobb sportújságíróknak járó Gyulai-díj elnyerése alkalmából.

„Misi, én csak akkor megyek Kispestre, ha elalszom a metrón”

A Magyar Sportújságírók Szövetségének hagyománya, hogy éves díjátadói után közzéteszi a kitüntetettek méltatását. A Gyulai István-díjban részesült Bánki Józsefet, a Zöld és Fehér magazin főszerkesztőjét Ballai Attila, a Mediaworks sport divíziójának igazgatója méltatta.

Kedves Kollégák, túl sokáig nem fogom tudni titokban tartani a díjazott személyt, mert egészen egyedi pályaív az övé. Már a kezdete is az volt. Amikor megkapta az első újságíró-gyakornoki feladatát, kicsit félreértette. Az akkori rovatvezetője átadott neki egy MTI-hírt, még nem elektronikus formában, hanem papíron, s azt mondta: „Ezt írd át!” Ő ezt komolyan vette, neki még ilyet nem mondtak, fogott egy tollat, egy A/4-es papírt és átírta. Szépen, szóról szóra átmásolta. Ez nem az ő hibája volt, hiszen nem tudta, mit jelent az, hogy átírni, s ez a sztori nem a poénról szól, hanem az alázatról. Arról, hogy ő zokszó nélkül ezt a feladatot vállalta.

Egy olyan ember, aki nem az utcáról jött be és nem 18 éves volt, hanem elképesztő karrier állt mögötte. A Ferencváros ünnepelt és rajongott futballistája volt és újságíró szeretett volna lenni. Úgy döntött, hogy ezt a pályát a nulláról fogja elkezdeni, ami, persze, nem sikerült, mert akkor már messze nem a nullán volt, hanem sokkal magasabban. Erre én akkor jöttem rá, amikor először hosszabban beszélgettünk, 1990 szeptemberében, egy Antwerpen–Fradi UEFA-kupa-mérkőzésen Belgiumban. Nem tudom, hogy sárgás volt, vagy sérült, de nem játszott. Előtte beszélgettünk, ő, a Fradi nagy futballistája, és én, a kezdő újságíró, s ő kérdezgetett engem az újságírásról. De nem csak az újságírásról, hanem felmondva az akkori lapom, a Pesti Hírlap szerkesztőit, arról is, hogy a Fekete Zoli hogyan dolgozik, mint lapszerkesztő. El voltam képedve, sportolótól ilyen érdeklődést és tájékozottságot a média irányába még soha nem tapasztaltam. Így kezdte ő az újságírói pályáját.

Az egészen nyilvánvaló számomra, hogy az első számú jellemzője sportolóként a klubhűség volt. Erről van egy érdekes sztori is. Amikor egyszer a Fradiból hívták a Honvédba, mégpedig az Eintracht Frankfurthoz igazoló Détári Lajos helyére, sokszoros, hangsúlyozottan sokszoros pénzért, ő csak annyit mondott Kozma Mihálynak: „Misi, én csak akkor megyek Kispestre, ha elalszom a metrón.” Örökre megmaradt a Ferencváros mellett, a futballban és az újságírásban is, hiszen egészen természetes következménye volt addigi pályájának – s ilyenkor az ember megnyugszik, hogy mégiscsak rendben van a világ és az élet, mert minden a helyére zökken –, hogy amikor 2012-ben megalakult a Zöld és Fehér, a Ferencváros futballmagazinja, ő lett a lap főszerkesztője. S a klubhűség ugyanúgy jellemezte és jellemezi ennél a lapnál is.

Ez egy havi magazin, nemrégiben készült el a századik száma és századik számot is ugyanolyan izgalommal, szeretettel és odafigyeléssel szerkesztette, mint az elsőt. A legkisebb kulimunkát is ugyanúgy végzi, mintha ez az első szám, ő pedig gyakornok lenne. Az a srác, aki annak idején átírta az MTI hírét. Eközben, persze, nagyon komoly magasságokat is elért.

Soha nem élt azzal a helyzeti előnyével, amit futballistaként megszerzett, de ettől még egészen egyedi a stílusa. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem szóbűvésznek kell lenni, nem attól lesz újságíró valaki, hogy a labda helyett le tudja írni, hogy pettyes, vagy játékszer, vagy laszti, hanem hogy meg tud fogalmazni olyan egyedi gondolatokat és érzéseket, amelyek ők jellemzik, és amelyekből kiderül, hogy ezt ő írta, ő tud így gondolkodni vagy érezni, s legalább egy ilyen utalás legyen minden írásában. S neki minden írásában van, nem egy, több. Úgy bennfentes, hogy soha nem kérkedik vele. Úgy szereti mérhetetlenül a Ferencvárost, hogy ettől még nem elvtelen. Kritikával is illeti. Írásaiban is, s ezek a bírálatok mindig ösztönzést jelentenek. Annak is, aki olvassa, s egészen biztos vagyok abban, hogy a sportolóknak, a labdarúgóknak, a játékosoknak is.

Amennyire örültem, amikor megtudtam, hogy ő lesz a Zöld és Fehér főszerkesztője, ugyanannyira örültem ennek a felkérésnek is, s nagyon hálás vagyok, hogy én méltathattam Bánki Józsefet, Dodit, az MSÚSZ Gyulai-díjasát.

forrás: MSÚSZ Facebook