Bíró Blankát, Kovacsics Anikót és Zácsik Szandrát kérdezték a tokiói olimpiáról.
Bíró Blanka
Összességében kemény volt az első két hét, amely során a fizikai felkészítésre fektettük a hangsúlyt. Erdélyben napi két edzés mellett túráztunk és a helyi gyermekkórus hangversenyén is jártunk. A csarnok, a konditerem is minden igényünket kielégítette, bármit kértünk, nagyon szívesen és azonnal segített, aki csak ott volt körülöttünk. A múlt heti néhány nap pozitív hatással volt a csapategységre is. Izgalom és várakozás van bennünk, mindenki érzi és látja, hogy a felkészülés célegyeneséhez értünk, főleg, hogy edzőmérkőzéseket is játszunk. Mindenkin látom az elszántságot, küzdünk, hajtunk, csúszunk-mászunk a pályán. Az összes kerettag szemében észrevehető a tűz, hiszen már érezhető közelségben vagyunk nagy álmunktól, az olimpiai szerepléstől. Pozitív a szemlélet a csapatban.
Az eddigi edzéseken a küzdés, a futás és a kemény faultok kaptak szerepet az egymás elleni játék során, például hogyan épüljenek fel a páros kapcsolatok, a védekezésre koncentráltunk, mert az a legfontosabb, hogy hátul stabilak legyünk. Nincs nagy fordulat a taktikában, megbeszéltük a korábban is már bevetett elemeket, hogy kinek mi a feladata, mik az alapállások, ezeket rágtuk át. Tokióban a brazilokkal a második csoportmeccset vívjuk, addigra már kint is látni fogjuk őket és ők is minket. Ettől függetlenül nyilván lehet meglepetést szerezni egy-egy jelentősebb taktikai húzással. Az edzők feladata lesz, hogy mennyire játszunk nyílt lapokkal már Siófokon is, majd kiderül. Egyértelműen hasznos meccsek várnak ránk, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy olyan kemény ellenfelekkel találkozunk, akik az olimpián is részt vesznek és akikkel szemben nagyon fel kell készülnünk. Remélem, mi jövünk ki jobban abból, hogy a brazilok játékát testközelből is megtapasztalhatjuk, nemcsak a videókról, hanem az olimpiai csoportkör előtt a saját meccseinkből is készülhetünk rájuk.
Kovacsics Anikó
Az edzőtábor kezdetétől már százszázalékosan készülök a csapattal, az első közös tréningtől végigcsináltam a többiekkel mindent, erősödöm napról napra. A második hét végére visszarázódtam, több edzésen már eszembe sem jutott a korábbi sérülésem. Mindenki jól áll az olimpiához, szeretnénk megélni minden pillanatot, és nem görcsölni, hiszen nagy fegyvertény, hogy mehetünk Tokióba!
