A koszovói csapat lesz első ellenfelünk a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

A kék-piros FC Pristina 1922-re datálja megalakulását. Ekkor a helyőrség amatőr csapata játszott nem hivatalos találkozókat Kosova néven, de még a klub honlapja sem állítja, hogy ez az alakulat a valós jogelődjük lenne. A Pristina először KF Kosova néven 1951-ben jött létre, mikor két bajban lévő csapat, a Bratstvo és a Zseleznicsari egyesült. Az új egyesület 1953-ban költözött jelenlegi otthonába, a pristinai városi stadionba.

A klub a helyi, koszovói bajnokságban igen sikeres volt, közben pedig 1956-ban felvette jelenlegi nevét. 1961-ben a koszovói – macedón bajnokságon keresztül elnyerték a jogot arra, hogy osztályozót játszanak a kraljevói Szloga ellen, akiket végül 8-1-es gólkülönbséggel ki is ütöttek. 1961-től így a jugoszláv szövetségi másodosztályban játszottak, Szlavko Sztanity irányításával. Az 1971/72-es szezonban közel voltak ahhoz, hogy feljussanak az élvonalba, másodikként osztályozót játszottak – a Budocsnoszt (2-3) azonban túl nagy falatnak bizonyult. Ugyanígy jártak a következő évben is, akkor az Eszék állta útjukat (0-1). A következő években többször kiesett a koszovói bajnokságba, majd visszajutott a másodosztályba a Pristina. Fordulatot Ilija Dimovszki kinevezése jelentette, aki stabilizálta csapatát a másodosztályban.

1981 márciusában Újvidékről érkezett a klub új edzője, Pálfi Béla, a jugoszláv válogatottal 1950-ben olimpiai ezüstérmet nyert volt labdarúgó, akinek ekkor már két évtizedes edzői múltja volt, három éven át a görög Árisz Theszaloníkiszt is irányította.

A ’82/’83-as feljutó csapat, a bal felső sarokban Pálfi Béla

Vele érte el a klub története addigi legnagyobb sikerét, és 1983-ban feljutott a jugoszláv élvonalba. Ekkor a csapat többször harmincezer koszovói előtt játszhatott. Pálfi ekkor már nem irányíthatta a klubot, amely a következő öt évet az elsőosztályban töltötte, nyolc edzőváltást is megélve. Ezek egyike Miroslav Blazevic volt, aki tíz évvel később horvát szövetségi kapitányként bronzérmet szerzett az 1998-as VB-n.

Az 1983/84-es szezonban elindultak a Közép-Európai Kupában, ahol a Kismartonnal, a Teplicével és a Vasassal kerültek egy csoportba. A Mészöly Kálmán vezette Vasast (4-2-re) és a cseheket megverték hazai pályán, idegenben ezen csapatok ellen 1-1-et értek el. A Kismartontól szenvedték el egyetlen vereségüket, így a csoport második helyén végeztek.

1989-ben Koszovó elvesztette autonómiáját, majd 1991-ben az addig másodosztályú csapattól elvették a stadionját. Miután a helyiek szerint az albán focistákat kitiltották a labdarúgásból, falusi pályákon folytatták a „szamizdatbajnokságban”, a Koszovói Független Párhuzamos Ligában. Ezt a Pristina meg is nyerte az első, 1991/92-es szezonban, majd még háromszor az évtized során.

A csapat a koszovói háború után már az albán szuperliga néven folyó sorozatban is sikeres maradt, 2013-ig további hat bajnoki címet nyertek. Mióta az UEFA 2016-ban Budapesten tagjai közé emelte az országot, a második és a negyedik hely között ingáztak, de a Bajnokok Ligája-indulás jogát nem sikerült kivívniuk egészen mostanáig.

Az Európa Ligában háromszor indulhattak, kétszer az első párharcban elbuktak (2017/18 – Norrköping, 0-6; 2019/20 – St. Joseph 1-3). A tavalyi szezonban a koronavírus miatt nem tudták vállalni a Lincoln Red Imps elleni párharcot. A 2018/19-es szezonban a gibraltári Europát simán kiverték az előselejtezőben (6-1) és a luxemburgi Fola Esch ellen is szoros párharcban estek csak ki az első körben (0-0, 0-0, 4-5 tizenegyesekkel).

Tavaly szeptemberben kinevezték a macedón – albán Zekirija Ramadanit vezetőedzőnek, a négyszeres válogatott futballista korábban a Feronikelivel ért el kisebb sikereket. A keret nagyrészt kicserélődött, tíznél több játékos távozott és érkezett, miután a klub – egymással olykor a sajtóban vitázó – két tulajdonosa, a szövetség által eltiltott klubelnök, Remzi Ejupi és Rahman Haradani helyi szinten komoly költségvetést biztosított. Több, az albán bajnokságban korábban meghatározó, de kiöregedőben lévő futballista érkezett, mint a 34 éves védő Gentian Muca, a 30 éves balhátvéd Gledi Mici, vagy a 17-szeres albán válogatott, a Skenderbeuval komoly sikereket elérő 32 éves Sabien Lilaj. Az ő vezetésükkel két ponttal megelőzték a nagy rivális FC Dritát.

A csapat legeredményesebb játékosa a tavalyi szezonban a szintén 2020-ban érkezett 31 éves jobbhátvéd, Besnik Krasniqi, aki 10 gólt és 5 gólpasszt ért el. A két center, Oto John (10 gól/2 assziszt) és a Lugano kölcsönjátékosa, Leotrim Kryeziu (9/2) 19 gólig jutott. A támadójáték másik két alapembere az előselejtezőben szerzett négyből három gólért felelős Endrit Krasniqi (7/9), valamint Leonit Abazi (6/7). Idén nyáron eddig három játékost igazoltak, a 34 éves veterán támadó Xhevdet Shabanit, a Folgore elleni második gólt szerző Mendurim Hotit és a Hajduk második csapatától igazolt centert, Bleart Tolajt.

A BL-előselejtezők mindkét meccsén nagy fölényben játszottak, nagyobban, mint amit a két 2-0-ás végeredmény sejtet (xG 3.41-0.04 és 2.99-0.53, labdabirtokás 67% és 60%).

A klub első (jugoszláv) válogatott játékosáról elnevezett Fadil Vokrri stadion jelen állapotában 13.500 nézőt tud fogadni, 2016 és 2018 között 3.5 milliárd forintért újították fel az arénát – itt játszik a nemzeti csapat is. A klub szurkolói csoportját Plisatnak hívják, a déli lelátó a törzshelyük, a meccseket átlagosan 1500-2500 néző látogatja. Az idegenbeli találkozón az UEFA döntése értelmében vendégszurkolók nem lehetnek jelen, a beutazáshoz oltottsági igazolvány/igazolás vagy friss PCR-teszt kell.