Varga Dénessel és Vámos Mártonnal beszélgettek.

Varga Dénes

– Aranyat veszített vagy ezüstöt nyert a Ferencváros Belgrádban a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjében?
– Egy sportoló mindig azt várja magától, hogy mindent kiadjon magából, az adott kihíváson tegyen meg mindent a győzelem érdekében, és úgy gondolom, hogy a nyolcas döntőben mi megtettünk mindent. Ez az első két mérkőzés eredményén és – ha szakmázni akarunk – a játék képén is látszott. Ennél több nem volt bennünk, teljesen felőrölt bennünket az egész, és a döntőben már csak annyira voltunk képesek, amennyire. Úgyhogy bennem rögtön tudatosult, hogy ez megnyert ezüstérem, nem éltem meg kudarcként. Nekem ráadásul az első két meccs volt az idény legemlékezetesebb összecsapása.

– Rengeteg problémával küzdött a csapat és személy szerint ön is. Volt már ilyen nehéz idénye valaha?
– Abból a szempontból valóban küzdelmes volt, hogy sokszor fel kellett állni, de ez az idény ezt tartogatta nekem. Ezt kellett megoldani, ebben kellett fejlődni. Mást tekintve volt már nehezebb, ugyanakkor remélem, hogy ilyen szempontból ez volt a legnehezebb…

– Most már mosolyogva beszélgetünk, de mentálisan mennyire volt megterhelő, hogy szinte éppen visszatért a sérülése után, és máris jött a betegség?
– Nagyon! Azonban hajtott a cél, hogy összeálljon a csapatunk, illetve azért az olimpia is ott lebegett a szemem előtt. Mindenképpen szerettem volna a jó fizikai állapotomat fenntartani, és szerencsére otthonról is kaptam annyi támogatást, hogy ezt meg tudjam csinálni. Nagy szükségem volt rá, nem biztos, hogy más le tudott volna küzdeni ennyi mindent.

– Ha már szóba került, térjünk rá az olimpiára. A tavalyi Európa-bajnokság előtt nagyon határozottan kijelentette, hogy Eb-t akar nyerni, ezt csapakapitányként bele is plántálta a többiekbe, az eredményét pedig tudjuk. Az ötkarikás játékok előtt is várhatunk hasonló kinyilatkoztatást?
– Emlékszem erre a jelenetre. Hatéves előzménye volt ennek, hiszen 2014-ben kikaptunk az Eb-döntőben Budapesten, majd a 2017-es vb-n eljutottunk a fináléig, de akkor körülbelül ugyanazt éreztem, mint most a BL nyolcas döntőjében: megnyertük az ezüstérmet. Ez a cél évek óta épült bennem, és nagyon éles elhatározás lett az eredménye. Ezt a dinamikát vittük volna tovább az olimpiára, de aztán jött a járvány, majd a sérülésem, és ez nagyon sok mindent magával hozott. Utána pedig olyan idényt játszottunk le, amelynek a nehézségeit már részleteztük. Éles elhatározás így nem tudott megfogalmazódni bennem, nem tudom őszintén, ugyanolyan energiával azt mondani önnek, amit az Eb előtt mondtam, mert rengeteg mással meg kellett küzdenem. És még most is meg kell, mert olyan sérülésem van, amellyel jelenleg nem tudok rendesen edzeni. Ahhoz, hogy ennyire formát öltsön egy vélemény, nagyon sok mindennek kell stimmelnie, és most nem így van – ezért sajnos nem ez van a fókuszban. Hosszan válaszoltam, de remélem, képet kapott arról, miért nem dobálózom hangzatos szavakkal. Nem akarom az értékét sem csökkenteni egy ilyen kijelentésnek, mert ami az Eb előtt mozgatott, az sokkal több volt, mint pusztán szavak, vagy mint egy átlagos kérdésre válaszként adott panel.

– A válogatotthoz tud csatlakozni a többi ferencvárosi csapattársával együtt?
– Még konzultálok orvosokkal, mert azért csak játszottam három meccset Belgrádban, tehát valamennyire terhelhető vagyok, és nincs sok idő a rehabilitációra. Ennek az időszaknak az a lényege, hogy a lehető legnagyobb terhelést kapjuk, hogy amikor elérkezünk a végére, valamivel gyarapodjunk. Nem tudom, mekkora intenzitással tudok belevágni a munkába, természetesen el fogom kezdeni a többiekkel a felkészülést – „update-elem” majd a sztorit, hogy éppen hol tartok.

– Addig is segíthet a csapategység kialakításában. Hosnyánszky Norbert szerint a pandémia miatt életbe léptetett szigorú szabályok miatt ennek az eddiginél is nagyobb jelentősége lesz, mellesleg azt is hozzátette, hogy a csapat kiváló kapitánya, vagyis ön, majd remekül megoldja.
– Nagyon rendes tőle, egyetértek azzal, amit Hosi mondott. Kritikus lesz az egység, mert a mi csapatunk az összetételéből adódóan esélyes az olimpiai aranyéremre. A két legfontosabb tényező az, hogy egyrészt fizikailag csúcsformában érkezzünk Tokióba, másrészt legyen meg az a fajta kohézió, egymásért küzdés és szeretet, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy sikerrel induljunk harcba. Erre nincsen sok időnk, csak hat hetünk, úgyhogy lehet, hogy az idősebbeknek többet kell tenni érte, de mindenkinek dolgoznia kell azon, hogy lássuk: ez csak akkor sikerülhet, ha egy irányba haladunk.

NSO

Vámos Márton

Három nap pihenő jutott a ferencvárosi játékosoknak, mielőtt csatlakoztak a válogatotthoz. Arra elég volt ez a kis szünet, hogy a klubidényt lezárja magában?
Arra talán elég volt, bár még frissen él bennem. Tényleg csak nyúlfarknyi pihenőnk volt, hétfőn ráadásul kaptam egy oltást, csak most jutottam el a másodikig, mert korábban covidos voltam. De hát az olimpia évében ez normális, majd pihenünk az olimpia után, remélhetőleg jó eredmény birtokában.

Felsorolni is sok lenne, mennyi nehézséggel küzdött meg az idényben. Sikerült túltennie magát ezen az időszakon?
Nagyon jól érzem magam, teljes mértékben magam mögött hagytam. A Fradiban jó gyógytornásszal, a válogatottban pedig kitűnő dietetikussal találkoztam, helyre tudtak tenni fizikailag és lelkileg is. Az utóbbira is szükség volt, mert sok minden történt velem ebben az idényben a koronavíruson kívül is, de ez már mind a múlt, már csak előrenézek, kizárólag az olimpia lebeg a szemem előtt.

Milyen érzésekkel vágott neki az újabb olimpiai felkészülésnek?
A környezet csodálatos, süt a nap, csicseregnek a madarak, lehet barnulni… A Margitszigeten mindig öröm dolgozni, ez a vízilabdázás Mekkája. Itt bármilyen világversenyre fel lehet készülni, mert optimálisak a körülmények. A felkészülés kezdete hasonló, mint a legutóbbi olimpia előtt, jó hangulatúak az edzések, de biztos vagyok benne, ahogy közeledünk a célhoz, úgy lesz mindenki egyre feszültebb és feszesebb. Örülök, hogy itt vagyok, hogy még mindig csak huszonnyolc éves vagyok, és hogy részt vehetek egy újabb hatalmas eseményen.

Magyar vízilabdázó esetében kell-e az olimpiával kapcsolatban célról beszélni, vagy magától értetődik?
Magától értetődik, annak ellenére, hogy nem szeretek jóslatokba bocsátkozni. Nem szoktam azzal foglalkozni, hogy mi és hogyan lesz majd – játsszuk le, aztán a végén megnézzük, mi lett.

NS