Labdarúgó csapatunk sportmenedzserével beszélgettek Szergej Rebrov távozásának körülményeiről.

Hajnal Tamás tökéletes párost alkot Szerhij Rebrov vezetőedzővel, nyilatkozta az FTC korábbi játékosa, Zoran Kuntic tavaly szeptemberben. Pár hónappal később Rebrov már nem a Fradi edzője, és bár nem nevesítette, de a Blikk szerint Hajnal Tamásra gondolt, amikor azt nyilatkozta, hogy volt valaki a klubnál, akivel nem jött ki. Mitől romlott meg ez a viszony, ami szeptemberben, kívülről, még tökéletesnek tűnt?
Talán furán hangzik, de soha nem éreztem, hogy megbomlott volna a párosunk, és soha nem is így tekintettem kettőnkre. A munkám során mindig az vezérel, hogy a klub érdekeit nézzem, azt tegyem, ami a Ferencvárosnak a legjobb, mert a végén nem a vezetőedző vagy a sportmenedzser számít, hanem a klub. Szerhij utolsó napjáig a lehető leglelkiismeretesebben dolgoztam együtt vele, úgyhogy őt kellene megkérdezni arról, miért romlott meg a kapcsolatunk.

Azt lehetett olvasni, hogy Rebrovot két átigazolási ügy dühítette fel: az egyik, amikor Varga Roland helyére két MTK-s játékos, Katona Máté és Gera Dániel érkezett, a másik pedig a grúz támadó, Giorgi Haraisvili megszerzése volt. Mi volt Rebrov kifogása?
Először is, minden egyes játékost átbeszéltünk Szerhijjel, nem volt egyetlen olyan focista sem, akinek felmerült a neve, és ő nem tudott volna róla. Olyan előfordult, hogy nem egyezett a véleménye a menedzsmentével, de olyan nem volt, hogy ne tudott volna valakiről. Varga Roli esetében az volt a háttérben, hogy Szerhij nem számított a játékosra, aki láthatjuk, milyen tavaszt produkált, olyan jól ment neki az MTK-ban, hogy bekerült a magyar válogatott Eb-keretébe is.

Azt lehet tudni, hogy konkrétan mi volt Rebrov problémája Vargával? Nem ő az egyetlen közönségkedvenc támadó, aki Rebrovnál kegyvesztett lett, hiszen korábban így járt Böde Dániel és Davide Lanzafame is.
Pontosan nem mondta el, ha jól tudom, a játékos is próbált vele beszélni erről, de ő sem kapott választ. Valószínűleg a mi játékrendszerünkben Szerhij más típusú játékost képzelt el arra a posztra, ahol addig Roli szerepelt. Rebrov jelezte, hogy nem számol vele, és jött a lehetőség, hogy Roli az MTK-ba igazolhat, számunkra pedig megfelelő opció volt, hogy eközben két magyar játékos érkezhet hozzánk, mivel próbáljuk folyamatosan keresni azokat a honi tehetségeket, akiket később be tudunk építeni a csapatba. Katona 23 éves, nagyon tehetséges játékos, aki az ősszel sajnálatos sérülést szenvedett, de már előtte is figyeltük. Gera pedig egy nagyon karakteres focista, jó versenyzőtípus, aki mentálisan képes lehet arra, hogy a Fradiban is jól teljesítsen, de Szerhij nem támogatta az ő leigazolását. Ezt őszintén megmondtam Daninak, hozzátéve, hogy ha így is vállalja, és megküzd a helyéért, akkor természetesen mindenben támogatjuk. Hozzáteszem, Rebrov csapattal kapcsolatos döntéseit mindig maximálisan tiszteletben tartottuk, és sosem fordult elő olyan, hogy beleszóltunk volna az összeállításba. Dani, és ez szerintem nagyon becsülendő hozzáállás, azt mondta, így is a Fradiba akar igazolni, és be akarja bizonyítani az edzőnek, hogy van helye a csapatban. Számunkra egyértelmű volt a helyzet, elveszítettünk egy magyar válogatott játékost, aki ikonnak számított a szurkolók körében, és gondoskodunk kellett a pótlásáról. Megértettük, hogy Szerhij más véleményen van, de ahogy már mondtam, a döntéseket közösen hozzuk meg, és egy klubot nem lehet egyetlen ember véleményére alapozva működtetni. Olyan felelősségteljes döntést akartunk hozni, amely a magyar labdarúgás és a klub érdekeit is szolgálja.

Kiemelte korábban, hogy mindig közös döntés születik. Ha jól értem, akkor Gera esetében Rebrov nemleges válasza állt szemben az önével, és végül Kubatov Gábor elnököt és Orosz Pált, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatóját bevonva többségi döntés született, hogy jöjjön a játékos?
Minden szituációban alaposan kielemezzük közösen a helyzetet, persze, valakinek a játékos kiválasztásában van nagyobb szerepe, míg a másiknak mondjuk a gazdasági ügyekben. De a kulcsszó mindig az, hogy a klub érdekében a legjobb döntést próbáljuk meghozni. Soha nem egyéni érdekek érvényesülnek, a Ferencvárost akarjuk a lehető legjobban képviselni.

De erre mondhatja azt egy szurkoló, hogy ha a Fradi érdekei számítanak, akkor miért nem akarták mindenáron megtartani Rebrovot, akivel majdnem száz év után nyert sorozatban három bajnoki címet a csapat, és bejutott az Európa Liga, valamint a Bajnokok Ligája csoportkörébe?
Mi soha nem mondtuk Szerhijnek, hogy nem szeretnénk vele együtt dolgozni. Ő közölte az elnök úrral, hogy nem kíván a jövőben az FTC-nél dolgozni, és keressünk új edzőt.

Ez a kijelentés mikor történt? Februárban?
Igen, de voltak már korábban is érdekes történések. Decemberben lett volna egy boardülés, ahol fontos témákat (igazolások, keret kialakítása) szerettünk volna egyeztetni, de Szerhij ezen nem jelent meg, mert nem akart részt venni.

És ezt mivel indokolta?
Nem volt semmilyen indoklás a részéről. A februári kijelentése után pár héttel egyeztetni szerettem volna vele két lehetséges új igazolással kapcsolatban, akik érdekes, értékes játékosok lettek volna, de azt felelte, már nem akar velem beszélni erről, mert ő már nem lesz itt edző. Onnantól már nem is tudtunk közösen egyeztetni vele a jövőt illetően.

A grúz Haraisvili leigazolása miért verte ki a biztosítékot Rebrovnál?
Vele kapcsolatban hosszasan egyeztettünk, és szakmai szempontból soha nem volt semmilyen ellenvetése. Mondta, hogy jó játékosnak tartja, és a saját kapcsolatrendszerét felhasználva ő is informálódott, amikor szóba került, hogy Haraisvili a miénk lehet. Azt tudni kell, hogy Haraisvili úgy került képbe, hogy Tokmac Nguen iránt folyamatosan érdeklődtek, sőt, meg is egyeztünk egy lehetséges vásárlóval, egy belga élcsapattal, de valamilyen okból a játékos nem fogadta el az egyébként nagyon jó ajánlatot, amit kapott a belgáktól. Még az európai átigazolási időszak utolsó napján, január 31-én is próbálták őt meggyőzni a belgák, de a játékos úgy döntött, hogy marad, amit mi tiszteletben tartottunk. Ugyanakkor Kínában és az Egyesült Államokban nem ért véget az átigazolási időszak január végén, és Tokmac ügyében továbbra is folytak az egyeztetések az iránta érdeklődő csapatokkal, nekünk pedig figyelembe kellett venni, hogy Magyarországon február 14-én éjfélig lehetett igazolni, és addig volt lehetőségünk felkészülni arra az eshetőségre, ha Tokmac mégis távozik. Mivel Haraisviliről Rebrov jó véleménnyel volt, így adta magát, hogy leigazoljuk, hiszen több poszton bevethető játékosról beszélünk, tízesként is, nyolcasként is használható, vagyis abszolút megfelelt a profilnak, amit kerestünk, mikor levegőben lógott, hogy Tokmac esetleg eligazol. Szerhij erre azt mondta, ha Tokmac elmegy, akkor jöjjön Haraisvili, de ellenkező esetben nincs szüksége rá. A klubnál viszont úgy láttuk, ha eggyel több támadó van a keretben, az élezi a konkurenciahelyzetet, bővíti az edző variációs lehetőségét, és akkor sem kerülünk bajba, ha Tokmac az utolsó pillanatban eligazol, vagy a járvány miatt kidől valaki a keretből. Olyan is volt, hogy valakivel szakmai gondja volt Rebrovnak, amit elfogadtunk, és letettünk az illető leigazolásáról, de mivel itt ilyen jellegű aggálya nem volt, közösen megvitatva az a döntés született, hogy Haraisvili csatlakozik a klubhoz.

„Nem maradt más lehetőségem, itt szeretném megköszönni a futballistáknak és a klubnál dolgozók kilencvenkilenc százalékának a közös munkát” – nyilatkozta Rebrov. Ha tényleg önre haragszik, akkor megvan, kit takar a maradék egy százalék. Milyen érzést váltott ki önből, amikor ezt olvasta?
Ha tényleg rám gondolt, akkor érthetetlenül állok az eset előtt, mert majdnem három évig dolgoztunk együtt, és soha nem mondta a szemembe, hogy lenne bármilyen probléma. Szerintem felnőtt emberek módjára mindent meg lehet beszélni. Amikor a bajnoki címet ünnepeltük, akkor azért köszönetet mondott, és megemlítette, hogy az én érdemem, hogy milyen jó játékosok kerültek a klubhoz. Én inkább azt mondanám, közös érdem. A nyilatkozatait olvasva fontosnak éreztem, hogy a klub szempontjából helyre tegyük ezeket a dolgokat.

Négy játékos, Lovrencsics Gergő, Marcel Heister, Isael és Michal Skvarka is távozik a klubtól. Ha az már február-március környékén egyértelműnek tűnt, hogy Rebrov nem marad, az ő esetükben már a megkérdezése nélkül döntött a menedzsment?
Lovrencsics esete úgy nézett ki, hogy Szerhij jelezte, hogy szeretne egy jobbhátvédet. Henry Wingo megfelelő opciónak tűnt számára is, kérte, hogy tegyünk meg mindent a megszerzéséért, hosszú ideig küzdöttünk érte, de végül összejött az üzlet, és miénk lett a játékos. Az egy közös döntés volt Rebrovval, hogy szükség van új impulzusra a jobbhátvéd posztján, és nem hosszabbítunk szerződést Gergővel, de Wingo megszerzése után az edző azt akarta, hogy már a télen köszönjünk el Lovrencsicstől. Jeleztük neki, hogy ezt nem tehetjük meg, egyrészt a csapatkapitányunk iránti tiszteletből, másfelől közeleg az Európa-bajnokság, és nem lenne korrekt pár hónappal előtte nehéz helyzetbe hozni egy magyar válogatott játékost. Ez egy olyan szituáció volt, amikor Gergő és a magyar foci érdekét tartottuk szem előtt. A másik három játékosnak lejárt a szerződése; Skvarka nagyon kevés lehetőséget kapott, Isaellel kapcsolatban minden szempontot, a korát, a gazdasági helyzetet figyelembe véve döntöttünk, Heister esetében pedig úgy éreztük, hogy szélsővédő poszton szeretnénk változtatni.

Stögernek nem lesz könnyű dolga, hiszen Rebrov utolsó évében összejött a zsinórban harmadik bajnoki cím, és bár a Magyar Kupát nem tudták elhódítani, a BL-csoportkörben ott volt a Fradi. Vezetőként ezt hogy tudja kezelni, hogy nem lehet hátradőlni, mert a Fraditól minden évben elvárják, hogy szállítsa a trófeákat?
A nagy győztesek titka, hogy mindig éhes maradsz a sikerre, és mindig kitűzöl egy következő célt, amit el akarsz érni. Az előző idény már a múlt, most a nulláról indulunk, és úgy kell nekimenni a mostani szezonnak, hogy az lebegjen a szemünk előtt, hogy zsinórban negyedszer is megnyerjük a bajnokságot, legyen a miénk a Magyar Kupa, és szerepeljünk hasonlóan a BL-ben, mint tavaly. Meg kell honosítani azt a kultúrát, amit mondjuk a Bayern Münchennél látni, ahol egy sokszoros bajnok Neuer, Müller, Kimmich ugyanolyan szenvedéllyel megy ki a pályára, akármilyen meccsről is legyen szó. Az új edzővel ez egy új lehetőség, egy új kezdet mindenkinek a keretben, reméljük, ez mindenkiből a legjobbat hozza ki. A sportban ez egy alapigazság, hogy a sikert is fel kell tudni dolgozni, a kudarcból pedig a lehető legtöbbet kell tanulni, és bár büszkék vagyunk az elmúlt két-három évre, már előre nézünk, és szeretnénk új csúcsokat meghódítani.

A teljes beszélgetés, amiben sportmenedzserünk további részleteket árul el a közös munkáról, átigazolásokról, az utánpótlásról és az új vezetőedző kiválasztásáról: 24.hu