Anikó elmondta, hogy a pályán kívül jobban izgult, mintha játszott volna.

Kovacsics Anikónak felemás éve volt. Március végén vállsérülést szenvedett, ami miatt ki kellett hagynia a bajnokság hátralévő fordulóit, valamint a Magyar Kupa négyes döntőjét, de így is többségben vannak a szép emlékek, amelyekre örömmel gondol vissza. A legfrissebb, természetesen, a bajnoki cím, amely látszólag neki is – hiába már a kilencedik a pályafutása során – rengeteget jelentett.

„Ez nagyon különleges. Mióta itt vagyok, ezért küzdünk, küzdök, és semmivel se volt könnyebb most legyőzni az ETO-t, mint máskor, de ezúttal sikerült. Az nem változott, hogy Európa egyik legjobb csapata, ezért nekünk mindig a bajnoki címet a legnehezebb megszerezni, akárhogy is nézzük. Az egész csapatmorál, illetve, ahogyan ez sikerült, az a legjobb érzés számomra.”

A Vipers Kristiansand elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésekre ugyancsak a szezon csúcspontjaként emlékezhetünk, elvégre három nap alatt kétszer múltuk felül a későbbi BL-győztest. Ezeken az összecsapásokon Kovacsics extraklasszis teljesítményt nyújtott, nem is véletlen, hogy három kép került be ezekről a tízbe.

„Ez a két mérkőzés nagyon jól sikerült. Remélem a jövőben tartósabban, folyamatosan képesek leszünk ezen a szinten játszani és ilyen eredményeket elérni. Talán a legnagyobb feladatunk, hogy akkor is így tudjunk játszani, ha az adott meccsnek nagy tétje van.”

Arra a felvetésre, hogy mekkora szerepe lehetett ezeknek a mérkőzéseknek a Győr ellen aratott győzelmünknél, így reagált.

„Minden meccsünk és edzésünk eredménye ez a bajnoki cím. A hullámvölgyekből újra és újra fel tudtunk állni, és ez vezetett a sikerhez. A Vipers elleni teljesítményünk is kellett a Győr legyőzéséhez, mert tudtuk, hogy képesek leszünk rá, hogy ki tudjuk magunkból ezt hozni.”

Ahogy már említettük Anikó az utolsó meccseken csak a pálya széléről segíthette a csapatot, amit igazán nehezen viselt.

„A pálya szélén jobban izgultam, mint amikor pályán vagyok, kívülről sokkal rosszabb… Rossz volt, hogy tehetetlenül kellett néznem a többieket, és csak szurkolni tudtam a csapatért, hogy meglegyen a győzelem.”

Misi tíz kedvenc fotóját alább láthatod, a gondolatait róluk pedig itt olvashatod: Fradi.hu