A Pireuszba hazatérő játékosunk a szezon nehéz helyzeteire is kitért a görög FOS-nak adott interjújában.
Ioannis Fountoulis
Azt szerettem volna, ha visszatérek Görögországba, akkor az Olympiakoszhoz jöhessek vissza. Tavaly már beszéltünk erről az elnökkel, de különleges időszak volt a COVID miatt. Márciusban befejeződött a bajnokság Magyarországon is, és nem is fejeztük be. Korán elkezdődött a felkészülés, júniusban, akkor Görögországban még nem ért véget a bajnokság, az Olympiakosznak sem voltak meg a tervei, az elnök úr pedig azt mondta, térjünk vissza erre egy év múlva. 2021 elejétől folyamatosan kapcsolatban voltunk, elmondta, hogy mennyire szeretné megerősíteni a csapatot, a Ferencvárostól is kaptam szerződéshosszabbítási ajánlatot, de végül megállapodtam Kountourisszal.
Nagyon nehéz időszakon mentünk át a Ferencvárossal, komoly problémákat okozott a COVID és a sérülések is. Novemberig minden rendben ment Budapesten, nyitva voltak az éttermek, kávézók, nem kellett maszkot hordani, jöhettek a szurkolók az uszodákba. Aztán jött a karantén, megbetegedtem én is, ahogy a csapattársaim is. Lázam nem volt, de komoly fájdalmaim voltak három napig, aludni sem tudtam, ha nem vettem be fájdalomcsillapítókat – az oltást Görögországban kaptam meg, Modernát. Mindenki beteg volt, többen másodszor is elkapták, Varga Dénes 35 napig pozitív volt, nem tudtuk, hogy mi történik vele, januárban megbetegedett, áprilisban tudott visszatérni, sokáig gyötörte a láz. Az is nagyon nehéz helyzet volt, amikor az edzőnk, Varga Zsolt kórházba került.
A Ferencváros egy óriási egyesület Magyarországon, olyan multisport klub, mint az Olympiakosz is. De nem fair összehasonlítani a két klubot… A Ferencvárosnak van egy óriási sportközpontja, amelyben minden megvan. Képzeljétek el, hogy edzünk az olimpiai uszodában, ami egyből a labdarúgó pálya mellett van… Így van ez Budapesten, a focisták mellett edzettünk, a sporttelepen öt focipálya van, két edzőterem, egy hotel, egy étterem, ahol együtt étkeztünk minden edzés után, futsal- és kézilabda pálya, klubmúzeum és irodák. Az uszodában szauna is volt, videós szoba, az öltözők olyanok voltak, mintha egy labdarúgó csapaté lett volna, minden nagyon szervezet. És ez nem az az uszoda volt, ahol a legtöbbször játszottunk! Mondtam a csapattársaimnak, milyen szerencsések, hogy mindenük megvan. Az Olympiakosz is valami ilyesmit érdemelne meg, még akkor is, ha enélkül is komoly sikereket ért el.
