Labdarúgó csapatunk korábbi kapusával, vezetőjével beszélgettek.

– Úgy hallom, a rózsavölgyi házában van egy Fradi-sasszobor. Ez is friss fejlesztés?
– Nem, dehogy, korábbi. A sas már régóta ül a kerítésen. A feleségem nem engedett többet, de így is minden zöld-fehér.

– El tudom képzelni, mennyire örül ennek a szomszédja, az újpesti Brockhauser István…
– Az ő csapathoz való kötődése nem mutatkozik meg olyan látványosan, mint az enyém. A legendás Fradi–Újpest szembenállás ellenére tökéletes a kapcsolatunk. Sokszor együtt nyaraltunk, síeltünk. István lányát a Honvéd korábbi kapusa, Horváth András vette feleségül, ők is ott laknak. István régebben az én kertemben tartott neki edzést. Nálam nem lejt a pálya, sík a terep, ellentétben az ő kertjükkel.

– Kanyarodjunk vissza a karrierjére. A szakkommentátori munka mellett jut ideje a mentorprogramra?
– Hogyne! Petry Zsolt bátyjával, Csabával és a külföldi edzőtáborokat szervező barátommal, Szűcs Mihállyal fiatalkorú, tehetséges futballistákkal állunk kapcsolatban. Amíg be nem töltik a tizennyolcat, mi vagyunk a pótedzőjük, a pótapukájuk, a tanácsadójuk, mentoráljuk őket, majd a terveink szerint később kölcsönös elégedettség esetén mi leszünk a játékosügynökeik. Jelenleg három sráccal vagyunk kapcsolatban.

– A Fradiból valaki?
– Egyelőre nem.

– Milyen a kapcsolata a klubbal?
– A Fradi a mindenem, játékosként és vezetőként is szolgáltam az egyesületet. 2000 februárjában Torgyán Józsefnek köszönhetően lehettem a Ferencváros ügyvezető igazgatója. Várszegi Gábor 2001 júniusában vette át a Ferencvárost, majd 2003-ban a Debrecen elleni botrányos meccs után vonult ki az egyesületből. Én szívesen maradtam volna, de utólag nem bántam, hogy kimaradtam a látványos mélyrepülésből, az NB I-ből való kizárásból, a hanyatlásból. Nem hiszem, hogy könnyen meg tudtam volna emészteni, ha mindez az én vezetésem alatt történik.

– A Fotex-érában pénzben nem volt hiány. Igaz, hogy a csehek Eb-ezüstérmes középpályása, Patrik Berger is képbe került?
– A tulajdonos úgy kalkulált 2003 tavaszán, hogy ha megnyerjük a bajnokságot, kell az erősítés a Bajnokok Ligája-szereplésre. Patrik Bergernek lejárt a szerződése a Liverpoolnál. Megtudtuk, milyen összeget kér, eldöntöttük, hogy ha meglesz az arany, leigazoljuk, de nemcsak őt, többek között Torghelle Sándor és Zavadszky Gábor szerződtetését is terveztük. Aztán a Debrecen elleni mérkőzés után a pályán történt események miatt ebből semmi sem valósult meg. Hadd mondjam el, hogy a 2001-től 2003-ig tartó időszak azért volt nagyon emlékezetes, mert profi egyesületként működtünk. Megvoltak a lehetőségeink, elindult a Fradi klubtelevíziója, a klubhoz köthető termékek értékesítése. Minden, ami most jellemzi a Fradit, megvalósulhatott volna már 2003-ban vagy 2004-ben.

– Jó kapusként őrizte meg az emlékezet, ehhez képest csak hatvanhat NB I-es meccsen védett, mert mindig voltak előtte a sorban. Miért tartott ki a Fradi mellett?
– Először is: gyerekkorom óta óriási fradista voltam. Másrészt brutálisan jó társaság verődött össze a csapatban, és ezekkel a srácokkal többet ért nekem az a hatvanhat NB I-es mérkőzés, mint ha máshova mentem volna. Soha nem bántam meg, hogy maradtam. Az öregfiúk csapatban a mai napig együtt futballozom a korábbi játékostársaimmal, Lisztes Krisztiánnal, Telek Andrással, Szűcs Mihállyal, Szekeres Tamással és Szenes Sándorral.

– Hihetetlen megpróbáltatásai voltak, egyik sérülése jött a másik után.
– A futballisták többsége az én helyemben már rég feladta volna a harcot. Több mint két évig egy 38 centiméter hosszú fémrúd volt a törött sípcsontomban. De tört nekem mindenem, 1984-ben a kézközépcsontom. Tizenhat hétig volt gipszben a kezem. Kihagytam egy teljes évet, a bal csuklóm csak harminc százalékban hajlik a mai napig. 1985-ben a válogatott edzőtáborában készültünk az ifi vb-re, a szabadnapon meglátogatott a feleségem, a miskolctapolcai barlangfürdőbe kirándultunk volna, de nem jutottunk el odáig, mert az autónk összeütközött egy Zil teherautóval. Csak azért maradtunk életben, mert a Zil sofőrjének volt annyi lélekjelenléte, hogy félrehúzza a kormányt. Eltört a sípcsontom, a csuklóm, súlyos vesezúzódást szenvedtem. Sípcsonttöréssel sokan abbahagyják a futballt, de én nem adtam fel, pedig több mint egy évet ki kellett hagynom.

– A rákos betegség mennyire viselte meg?
– Néha mosolyogva mesélem a barátaimnak, hogy 19 – altatással járó – műtétem volt, és összesen másfél méternyi vágás van rajtam. Amikor a heretumor-operáció után nagy nehezen összeraktak, rögtön azzal kezdtem, hogy NB I-es kapus vagyok, mikor mehetek vissza védeni. Mire ők: felvágtuk a szegycsontjától a hasfalát, mégis hogyan gondolja, hogy odaáll a lövések elé? Fél év múlva én voltam a Fradi kezdő kapusa. Hálás vagyok az égieknek, hogy védhettem a Ferencvárosban, és azért is, hogy ennyi balszerencse után – ha szükség volt rám – segíthettem a csapatomnak.

A teljes beszélgetés: Magyar Nemzet