Kéziseink remek második félidőt produkáltak és fontos pontokat szereztek.

Férfi kézilabda, NBI, 17. forduló
Ferencváros 29-24 (10-14) Tatabánya KC
Gólok: Füzi 5, Ónodi 5, Imre 4, Bognár 3, Bujdosó 3, Kovacsics 3, Nagy 3, Pordán 2, Andjelic 1

Beszámoló: Fradi.hu

Pordán Bálint és Horváth Attila sajtótájékoztatója:

Horváth Attila

Az esélytelenek nyugalmával kezdtünk, de az első félidőben sem támadásban, sem védekezésben nem működött a megbeszélt játék. A folytatásban, Turák Félix érkezésével, összeállt a védekezésünk, ebből tudtunk gyors gólokat lőni és felszabadultan kézilabdázni.

NSO

Schuch Timuzsint kérdezték a mérkőzés után:

– Elérzékenyült, amikor bejelentette a visszavonulását?
– Nem hosszabbítottam meg az idény végén lejáró szerződésemet a Ferencvárossal, vagyis tudatosan felkészítettem magam, hogy hamarosan eljön ez a pillanat is. Az elhatározás hosszú folyamat volt, a bejelentés már könnyen ment.

– A koronavírus-járványnak van szerepe a döntésében?
– Ha nincs a vírus, talán más lenne a helyzet, lehet, az sem derült volna ki számomra, hogy a kézilabdázáson kívül is van élet. A karantén alatt kicsit utolértem magam a mindennapi teendőkben, sokat lehettem a kisfiammal, ráadásul nem kellett Budapest és Veszprém között ingáznom – ez akkora töltetet adott, hogy rájöttem, már nem sokáig fogok játszani. Amíg a fiatalabb csapattársaim alig várták, hogy újból legyenek meccsek, én mást éreztem.

– Gondolta volna, hogy a Fradi lesz az utolsó csapata?
– Veszprémben szerettem volna visszavonulni, kár, hogy nem sikerült megegyeznem a klubbal. Az FTC-től viszont kaptam még egy lehetőséget három évvel ezelőtt, remélem, sikerült élnem vele. Veszpréminek tartom magam, ott élek, minden odaköt.

– Tényleg nem tud veszíteni?
– Utálok, mindig mindenkinél jobb akarok lenni. Így volt ez gyerekként az iskolában, majd felnőttként a pályán. A csapattársaim sokat zrikáltak a karácsonyi ajándékosztáskor, mert tudták, mindenből versenyt csinálok, legyen az csapd le csacsi vagy piros pacsi. Társasjátékozás közben néha még most is összeveszem a testvéremmel.

– Százhetvenszer húzhatta magára a címeres mezt. A londoni olimpián elért negyedik hely a legnagyobb sikere a válogatottal?
– A mongol gyökereimet sohasem tagadtam le, de én magyar vagyok, itt nőttem fel, ezért nekem az jelenti a legnagyobb megtiszteltetést, ha a hazámat képviselhetem. Van hiányérzetem azzal kapcsolatban, hogy világversenyen nem szereztem érmet a válogatottal, a londoni negyedik helyet viszont mégsem lehet összehasonlítani a Kielce ellen elveszített BL-döntővel. Az izlandiak legyőzésében azonban a szerencsének is nagy szerepe volt, meg Fazekas Nándornak, aki a végén kifogta a büntetőjüket, és Lékai Máténak, aki döntetlenre mentette a meccset. Ha ez nincs, a négy közé sem jutunk be.

Teljes beszélgetés: NSO