Kapusunkkal beszélgettek a Fradiról és a válogatottról is.

– És ha Dibusz Dénes nem sérül meg?
– Dénes valószínűleg végig védi a szezont, ez az interjú pedig bizonyára nem készül el…

– Egy éve, nyáron rövid ideig három válogatott kapus készült a Ferencvárosban. Dibusz Dénes, Gróf Dávid és ön. Bizonyára hallotta már a következő véleményt. Gróf azért igazolt Debrecenbe, mert ő mindenképpen védeni akart, ön viszont vállalta a másodhegedűs szerepkörét Dibusz mögött. Ahogy ilyenkor kérdezni szokás: megerősíti vagy cáfolja mindezt?
– A hármas rivalizálás csak rövid ideig állt fenn, mert Dávid Debrecenbe igazolt, gondolom azért, mert mindenképpen védeni akart. A Fradiban, ahogy neki, természetesen nekem sem garantálhatták, hogy megkapom a lehetőséget. A pályafutásom során megtanultam, ilyen esetben egyetlen lehetőség van, várni kell és közben persze készenlétben állni, s ha eljön a pillanat, akkor megragadni a lehetőséget. Nekem ez a szezon végén megadatott, s nagyon örülök neki, hogy mások szerint is élni tudtam vele.

– Általános vélemény szerint a Fradit vagy szeretik, vagy gyűlölik, nem igazán van helyük közömbös érzelmeknek. Ön lenne a kivétel?
– Értem a kérdést. Úgy általában nem vagyok egy extrém alkat, inkább kiegyensúlyozott embernek mondanám magam. A túlzott rajongás és a gyűlölködés sem jellemző rám. Igen, a Vasashoz kötődtem, jó volt ott nevelkedni. Ennél mégis összetettebb a kérdés. A zöld a kedvenc színem, s nem csak egy éve… Ráadásul gyerekkorom meghatározó futballélménye, hogy édesapám kivitt magával a Ferencváros Ajax elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésére. Ez volt az első alkalom, amikor élőben láttam a Fradit, az ottani miliő természetesen rám is hatással volt. S hát nem csak negyedszázad alatt, az elmúlt évtizedben is nagyot változott a világ, benne a futball kultúrája. Ma már nem jellemzik a hazai meccseket sem botrányok, verekedések. A Fradi kemény magja a mai napig tekintélyes, szenvedélyes szurkolótábor, de ez már tényleg más világ.

– Forszírozva a kérdést, válogatott létére miért vállalta, hogy második számú kapus legyen a Ferencvárosnál?
– Nem írtuk bele a szerződésembe, hogy második számú kapus lennék. Természetesen tisztában voltam az előzményekkel, azzal, hogy Dénes élvezi a bizalmat, de bíztam magamban. Tudtam, hová igazolok, a Ferencváros milyen lehetőségek előtt áll, amit aztán meg is ragadott, a BL-szereplés, mindenki tudja, hatalmas bravúr egy magyar klubtól. Nagyon jó társaságba, erős keretbe kerültem, minden adott volt a jó munkához. De persze szerettem volna védeni.

Sör helyett bor

Bogdán Ádám évekkel ezelőtt eljátszott a gondolattal, hogy kézműves sörfőzdét nyit. “Igen, talán az angliai, skóciai évek hatására is nagy lendülettel vágtam bele, a sérülésemet követő rehabilitáció alatt jobban volt időm ezzel foglalkozni, most azonban szünetel a projekt. Különben is rákaptam a borozásra, hazatérve én is rájöttem, mennyire jók a magyar borok. Persze csak módjával fogyasztok bort, aminek a sörözéssel szemben megvan az az előnye, hogy talán annyira nem hizlal” – jegyezte meg.

– S hogyan viselte, hogy csak a Magyar Kupában kapott lehetőséget?
– Hullámzóan. Egyfelől Dénes kiválóan teljesített, másfelől nyilván nehezen éltem meg, hogy még olyan meccseken sem jutottam szóhoz, amikor azt gondoltam volna, most igazán rám kerülhetne a sor.

– Ezek közül hadd említsek egy kirívó esetet! Tavaly október tizennegyedikén, csütörtök este Moszkvában Dibusz Dénes védte a magyar válogatott kapuját, majd két nap múlva, szombaton, Kisvárdán a Ferencváros összeállítása is vele kezdődött.
– Mit mondhatnék? Igen, például ez is olyan meccs volt, amely előtt azt gondoltam, én fogok védeni. Az edzőnk azonban másképpen döntött. Miért is tagadnám, frusztráltak az ehhez hasonló esetek. A sokszor emlegetett rutin talán éppen azt jelenti, hogy mégsem pánikoltam. Idővel elengedtem ezt a kérdést, nem mérlegeltem, nem reménykedtem, ugyan mikor állhatok végre a kapuba, hanem csak a munkámra összpontosítottam, hogy készüljek, legyek készenlétben, ha mégis rám kerülne a sor, akkor képes legyek megfelelően teljesíteni.

– Beszélgetett Szergej Rebrovval minderről?
– Nem. Ő eleve nem lelkizős típusú edző. Bízott Dénesben, ami maximálisan érthető. Pályafutásom során megtanulhattam, lehet sírni, panaszkodni, ám az edzőé a felelősség, tudomásul kell venni a döntését, a játékosok tényleg nem tehetnek mást, mint hogy becsülettel készülnek nap mint nap. Rebrov mester abból sem csinált ügyet, amikor Dénes kisebb sérülés miatt kidőlt, magától értetődően jelölt engem a csapatba.

Szurkol a Liverpoolnak

A kölcsönben töltött szezonokkal együtt Bogdán Ádám négy évet töltött el a Liverpoolnál, érthető, ha ma sem közömbös a klub iránt. “Természetesen követem a csapat szereplését. Iszonyatosan sok meló van abban, amit az elmúlt években elért az elvesztett, majd megnyert BL-döntővel, a Premier League-sikerrel együtt. John Achterberg kapusedzővel, mondhatom, rendszeresen váltunk üzenetet. Sajnáltam, hogy a Leipzig elleni budapesti Bajnokok Ligája-mérkőzések apropóján nem kereshettem fel személyesen a csapatot, de természetesen, már csak Gulácsi Péter miatt is, követtem a meccseket.

– Izgult?
– Nem úgy, ahogy pályafutásom kezdetén. Örültem a lehetőségnek, s minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy jól végezzem a feladatomat. Úgy érzem sikerült, s ez tényleg boldoggá tesz. Az elmúlt években nem játszottam túl sok meccset, s úgy érzem, bizonyítottam, hogy nem felejtettem el védeni. Nem szeretek nagy szavakat használni, de kimondhatom, büszkeséggel tölt el, ahogy a szezon utolsó öt meccsét lehoztam. Úgy érzem, legalábbis erre az idényre, ezzel egyensúlyba kerültek a dolgok.

– Sőt, a válogatott behívóval bónuszt is kapott. Meglepte Marco Rossi döntése?
– Nem akarok álszent lenni, benne volt, hogy ha megkapom a lehetőséget s jól védek a Fradiban, akkor én is számításba jöhetek. Minden egyébtől elvonatkoztatva, mégiscsak rutinos, hússzoros válogatott kapus vagyok, megjártam a Premier League-et.

– S mit gondol, hányadik kapus a sorban négyük, Gulácsi Péter, Dibusz Dénes, Tóth Balázs és ön közül?
– Ábécésorrendben mindenképpen az első…

– Rendben. Azért is kérdezem, mert öt éve, deklaráltan negyedik számú kapusként nem vállalta a felkészülést az Európa-bajnokságra.
– Más a jelenlegi helyzet. Ha nem is örültem a döntésének, Bernd Storck tisztességes volt, előre megmondta, hogy a felkészülést ugyan végigcsinálhatom, de nem visz ki az Eb-re. S utólag végképp nincs rá okom, hogy hibáztassam, hiszen Király Gábor nagyszerűen védett az Eb-n, s Gulácsi Péter és Dibusz Dénes már akkor bizonyította, hogy nagyszerű kapus. Én csak azt hiányoltam, hogy nincs versenyhelyzet, azt gondoltam, legalább annyit azért megérdemlek, hogy a felkészülés alatt bizonyíthassak. Most az az érzésem, hogy az utazó keret a felkészülés során alakul ki. A válogatottság öröm, megtiszteltetés és lehetőség, amit meg kell ragadni.

– Ön mellett Gulácsi Péter és immár Dibusz Dénes is elmúlt harmincéves, a válogatottban Tóth Balázs képviseli az ifjúságot. Ön szerint is ő a következő nemzedék legkiválóbb kapusa?
– Az összefoglalókat nem követtem rendszeresen. Amikor élőben láttam, én is azt tapasztaltam, hogy Balázs kiváló kapus, rászolgált a kerettagságra. Jó felépítésű és felfogású játékos, ha ugyanilyen szerényen és alázatosan folytatja, sokra viheti.

– S hogyan tovább? A Fradi a végállomás a pályafutásában?
– Most tényleg nem akarok ezzel foglalkozni. Boldog vagyok, hogy jól sikerült a szezon vége, nagyon motiváltan várom a válogatott edzőtáborát. Jól érzem magam itthon, s még egy évig érvényes a szerződésem a Ferencvárossal. Ha akadtak is nehezebb napjaim, mindig örömmel megyek a Népligetbe, úgy készülök, hogy a Fradiban folytatom. Persze, tudom és tapasztaltam, hogy a futballban bármi megtörténhet, de ez most tényleg inkább a véletlen kategóriája lenne.

Magyar Nemzet