Clubunk korábbi kiváló asztaliteniszezőjével, az Európa-bajnok és VVK-győztes Jurik Gyuláné Heirits Erzsébettel beszélgettek.

– Kolozsváron látta meg a napvilágot 1938-ban. Erdélyben is nőtt fel?
– Nem, édesapám miatt átjöttünk Magyarországra 1943-ban. Aztán a háború után itt is maradtunk, Budapesten, a XV. kerületben laktunk. Azóta is Magyarországon élek.

– Hogyan ismerkedett meg az asztalitenisszel?
– Mindig is a labdajátékok vonzottak, a fiútestvéreimmel állandóan fociztunk, asztaliteniszeztünk. A konyhaasztalra tettünk egy deszkát és azon keresztül ütögettünk a bátyámmal.

– Mikor döntötte el, hogy versenyszerűen is foglalkozna ezzel a sporttal?
– Több mindent elkezdtem, atletizáltam, kézilabdáztam. De aztán valahogy mégis az asztalitenisz mellett döntöttem. A Vasasban kezdtem el játszani, amely 1957-ben megszűnt. Utána átigazoltam a Vörös Meteorba, de az is megszűnt. Ezt követően jött a Fradi, ahol 1960-tól sportoltam egészen 1973-ig.

– Ebben az időben dolgozott is az asztalitenisz mellett?
– Igen, amatőrök voltunk, azaz dolgoztunk is a sport mellett. Ezzel együtt minden nap, munka után edzésem is volt. Miután bekerültem a válogatottba, egyik nap a nemzeti csapattal, másik nap a Fradival tréningeztem.

– 1963-ban a világbajnokságon csapatban harmadik, majd egy év múlva az Eb-n egyéni második lett. Hogy érzi, mennyin múlt az aranyérem?
– Kóczián Évával játszottam a döntőt, ő általában megvert, mert sokkal jobb volt. Nem volt semmi probléma azzal, hogy így alakultak a dolgok.

– Két évvel később azonban Londonban párosban és csapatban is Európa-bajnok lett.
– Igen, éppen Kóczián Évával nyertük a női párost. Nagyon szép emlékeim vannak arról az Eb-ről. A csehek ellen a döntőben védő játékos voltam, ritkán ütöttem közbe. Az ellenfelek mindig a tenyeres oldalamra játszottak, mert ott gyengébb voltam. Emlékszem, 2-1-re vezettünk a cseh páros ellen, abban a szettben pedig 20-19 volt az állás nekünk. Olyan helyzetbe kerültem, hogy tenyérrel kellett visszaadnom a labdát, a cseheket pedig ez úgy meglepte, hogy meg is nyertük az Európa-bajnokságot. Felejthetetlen élmény.

– Ezt tartja karrierje legnagyobb sikerének?
– Összességében az egész karrieremet sikeresnek tartom, a világbajnokságokat, valamint azt, hogy 116 alkalommal voltam válogatott. A Ferencvárossal háromszor megnyertük a Vásárvárosok Kupáját, négyszer pedig a magyar bajnokságot.

– Több mint egy évtizedet asztaliteniszezett a Fradi színeiben. Hogyan összegezné az FTC-nél eltöltött éveket?
– Nagyon szép időszak volt, nagyszerű társasággal. Sokat utaztunk, sokat edzettünk. Szinte minden héten volt valamilyen versenyünk. Nehéz volt ez munka mellett, de csináltuk, mert szerettük.

– Hogyan telnek a mindennapjai, a Fradit figyelemmel követi?
– Természetesen, szép eredményeket értek el mostanában a futballisták. Minden sportot megnézek a tévében, érdekel, hogy mi történik a Fradival. Van egy szép családom, három unokám, így minden napomat kitöltöm valamivel.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu