Ádámot kérdezték a mai bajnokiról, az NBI-es bemutatkozásáról, valamint a bajnoki ünneplésről is.

– Kisvárdán harminchárom évesen bemutatkozott a magyar élvonalban. Milyen érzés NB I-es játékosnak lenni?
– Már önmagában az is jó érzés volt, hogy pályára léphettem. Volt egy kis drukk bennem, de együtt éltem a játékkal.

– Eddigi két találkozóján nem kapott gólt. Kapusként fontos ez a mutató?
– A kapus sorsa nagyban függ a csapattól. Hogy a kisvárdai és az Újpest elleni meccset is hoztuk kapott gól nélkül, nem csupán engem, hanem a csapatot is dicséri. Nekem kapusként ez fontos statisztika, jóleső érzés, örülök, hogy így alakult.

– Milyen volt az összhang az ön előtt futballozó védőkkel?
– Nagy összeszokottságról nem lehet beszélni, hiszen a két találkozón az előttem játszó hátvédek közül mindössze Miha Blazic volt kezdő mind a kétszer. Nem mondom, hogy csukott szemmel is tudtam, ki merre mozog, de az edzéseken orr­vérzésig gyakoroljuk az elemeket. No meg a Magyar Kupában is álltam már a Ferencváros kapujában. Az Újpest ellen kifejezetten jó volt a védekezésünk, összekovácsoló ereje van egy olyan estének, amelyen kapott gól nélkül nyerjük meg a derbit, ráadásul bajnokok leszünk.

– A várdai kilencven perc után Szerhij Rebrov élesen kritizálta az együttest, mondván, néhány játékos mintha már szabadságra vonult volna.
– Pedig a kisvárdai mérkőzésnek is úgy mentünk neki, hogy lezárjuk a bajnokságot, de rosszul alakult az a találkozó. Kulcspasszokat rontottunk, futómennyiségben is elmaradtunk a várttól, nem mutattak jól a különböző statisztikák. Annak az egynek örülhettünk, hogy ilyen játékkal is gazdagabbak lettünk egy ponttal.

– Mi változott az Újpest elleni derbire?
– Talán a kisvárdai gyenge produkció kellett ahhoz, hogy észhez térjünk. Tudtuk, a derbin muszáj javítanunk. A futballban az a jó, hogy eltelik két-három nap, és máris kijavíthatjuk a hibánkat.

– Kemény volt a bajnoki ünneplés?
– Volt néhány arc az öltözőben, aki vitte a prímet, sokat tettek az emlékezetes fiesztáért. A szurkolók sajnos nem lehettek ott a lelátókon, nagyon hiányoztak, de most ehhez a helyzethez kellett alkalmazkodnunk. Néhány év múlva furcsa lesz visszanézni a nézők nélküli ünneplésünket.

– Hosszú volt az este?
– Nekem nem annyira. Tudtam, bármikor is kerülök ágyba, a kislányom reggel fél nyolckor úgyis ébreszt… Arról nem is beszélve, hogy a bajnokságból hátravan még három mérkőzés, bajnokcsapathoz méltó hozzáállással kell hozni, ez a csapat érdeke.

– A fehérvári rangadó előtt két nap szabadságot kaptak Szerhij Rebrovtól.
– Fura érzés is volt. Ritkán fordult elő, ez volt a második vagy harmadik ilyen alkalom. Ebben biztosan benne volt az is, hogy a Fehérvárral vasárnap játszunk, egy plusznapunk van készülni a találkozóra. Jó érzés győztes derbivel és bajnoki címmel utazni a rangadóra.

– Szabics Imre személyében korábbi fradista irányítja a riválist. Mit vár a fehérváriaktól?
– Nehéz mérkőzésre számítok, jó csapat az ellenfelünk. A Ferencváros nagy klub, csakis a siker számít, másfelől ott az egyéni motiváció, mindenki szeretné bizonyítani, lehet rá hosszú távon számítani. Ezért Fehérváron is győzni akarunk. Szabics Imrével a válogatott keretben többször voltunk együtt, örömteli, hogy fiatal edzőként ilyen lehetőséghez jutott. Jót tesz a magyar futballnak, hogy ilyen párharcok kialakulnak a bajnokságban, a színvonalat és a presztízst egyaránt emeli.

– Dibusz Dénes sérülése miatt szinte biztos, hogy ön áll a kapuban a hátralévő három bajnokin. Milyen a kapcsolata kapustársával?
– Dénes remek srác, kiváló kapus, akinek sokat köszönhet a Ferencváros. Régóta vártam a lehetőségre, hogy bizonyíthassak, hát most elérkezett az idő. De úgy vagyok vele, ha ezzel élni tudok, a klub és talán Dénes is jól jár, mert egészséges versenyhelyzet kell.

– Éveken át védett Angliában és Skóciában. A légiósélet örökre véget ért?
– Jól érzem magam itthon. Persze könnyebb két lejátszott bajnoki mérkőzéssel a lábamban erről beszélni, nem tudom, mit válaszoltam volna, ha három héttel ezelőtt kérdez erről. Most az a legfontosabb, hogy a hátralévő mérkőzéseken jól teljesítsek.

NSO