Szandrát eddigi pályafutásáról, valamint új céljairól is kérdezték.

Mennyire volt nehéz a határon túlról ennyire magas szintre eljutni?
Nagyon nehéz volt, mert már 14 évesen döntenem kellett, hogy elköltözöm otthonról és a kézilabdát választom, vagy otthon maradok a szüleimmel és folytatom a tanulást, majd elkezdek dolgozni. Tudtam, hogy ha átjövök Magyarországra, akkor a kézilabda lesz az első. Ennyi idősen nagyon nehéz meghozni egy ilyen döntést, de a szüleim támogattak benne. Kovacsicz Mónika személyében volt egy példa előttem, aki ugyanabból a felvidéki faluból származik, mint én. Látva az ő pályafutását, én is úgy gondoltam, hogy akkor belevágok. Ez egy nagyon jó döntés volt, de azért ilyen fiatalon elköltözni otthonról egyedül, szülők nélkül egy másik országba nem volt könnyű.

A Vácból a Fradi mellett a Győr is le szerette volna igazolni. Miért az FTC-re esett a választása?
A Győr már korábban is megkeresett engem. Róth Kálmán először akkor hívott az ETO-hoz, amikor 14 évesen átkerültem Magyarországra. Végül olyan dolgok döntöttek, mint az, hogy hol van olyan iskola, ahol nem kell különbözeti vizsgát tennem. Mivel én szlovák iskolába jártam előtte, így az alapok ezen a nyelven lettek meg. Vácon tudták elintézni, hogy egy olyan iskolába kerüljek, ahol egy 0. évfolyamban kezdhetek, ezáltal rájuk esett a választásom. A váci korszakom után keresett még a Győr, de ott már 16 éves voltam, és a több játéklehetőség reményében végül a Fradi mellett döntöttem. Majdnem elájultam, amikor Németh András és Kökény Beatrix megkerestek. Nagyon jó érzés volt, amikor felhívtak a Ferencvárostól.

Mi volt a nehezebb: megszerezni, vagy megvédeni a KEK-trófeát?
Az elsőt még 2011-ben nem csak nehezebb, de sokkal nagyobb öröm is volt megnyerni. A második sem volt könnyű, hiszen ott egymás után három orosz csapatot is ki kellett ejtenünk. Az első az mégis többet ér a számomra. A Viborg nem csak itt, de a BL-ben is nagy ellenfelünk volt.

Budaörsön sikerült visszatalálni a helyes útra?
Budaörsön egy éven keresztül azt próbáltam meg feldolgozni, hogy én már nem a Fradi játékosa vagyok. Az első meccsem budaörsiként könnyekbe lábadt szemekkel nem is tudtam végig játszani ellenük. Nehéz volt feldolgozni, hogy már nincsenek olyan meccsek, mint a Fradival, hiányzott a Bajnokok Ligája. Ez volt pályafutáson egyik legnehezebb időszaka, amire, ha nehéz szívvel is, de mégis szívesen gondolok vissza.

Minek köszönhető az MTK Budapestnél látható felszabadult teljesítménye?
Mindenki azt mondja, hogy a kisfiam, Borisz 2019-es megszületése után másodvirágzásomat élem. Újra megszerettem a kézilabdát, imádom csinálni, és nem az van, hogy eljöttem levezetni az MTK Budapesthez, hanem vannak kitűzött céljaim is, amiket el szeretnék érni.

Milyen célokkal tér vissza a Ferencvároshoz?
A legnagyobb célom egyértelműen a BL final fourba jutás, ami még a bakancslistámról nagyon hiányzik. Továbbá szeretném magam még feljebb építeni, hogy ne csak a bajnokságban, de a Bajnokok Ligájában is újra megálljam a helyem.

Hogyan látja, mi hiányzott eddig régi-új csapatának a BL négyes döntőbe jutáshoz?
A márciusi, Buducnost elleni párharcon nagyon meglepődtem, hogy nem sikerült továbbjutniuk. Nyilván utána még a Győr jött volna, ami nagyon nehéz, de a két csapat keretén végig nézve mindenki azt gondolta volna, hogy a montenegróiak ellen a Fradi az esélyes. Nagyon fáradtnak láttam a lányokat nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Ha úgy játszottak volna, ahogyan az olimpiai selejtezőtornán, akkor meg is lett volna a továbbjutás. A visszavágó különösen nehéz volt, mert amikor négygólos hátrányban érkezel egy párharc második felére, akkor az fel tudja őrölni az embert. Nagyon akarták azt a mérkőzést, de pont ezt a görcsösséget láttam rajtuk, ezért nem jött össze nekik a siker.

A teljes beszélgetés: Origo