Idén honlapunk olvasóját, a fiatal görögkatolikus atyát, Molnár Attilát kértük meg, hogy néhány húsvéti és fradista gondolattal tegye teljesebbé ünnepünket.

jezus-mozaik_0

Mintha a 21. század embere nem tudna úgy örülni a feltámadásnak, mint a kenethozó asszonyok vagy az apostolok. Nem voltunk ott, hogy szem- és fültanúi legyünk a történteknek, s a világ is annyit változott, hogy egyáltalán nem egyszerű belehelyezkednünk az akkori eseményekbe. Jelenlegi helyzetünkben pedig talán még nehezebb, hiszen sok helyen nem lehetséges úgy részt venni az egyház, a közösség imájában, ahogyan megszoktuk. – Ez viszont nem mindenkinek akkora érvágás. Akinek az életében semmilyen módon nem jelenik meg a hit, a vallás, az aligha bánkódik emiatt. De fájó pont lehet az, hogy nem mehet moziba, koncertre, sporteseményre, nem élhet társasági életet.

Nem szabad elfelejtenünk: a feltámadás megünneplése, átélése nem helyhez (templomhoz) kötött. Ha igazán tudunk örvendezni Krisztus feltámadásának, ha valóban meg szeretnénk ünnepelni ezt a világraszóló eseményt, akkor nem számít, hogy hol vagyunk. – Úgy gondolom, ebben a körben nem botránkoztat meg senkit sem, ha azt mondom: a Ferencváros szurkolójának lenni is minden helyzetben és körülmények között lehetséges. Most a stadion(ok)on kívül, – s még csak nem is a kedvenc kocsmánkban a barátokkal, – hanem otthon a TV előtt, ne adj’ Isten a betegágyban is.

Jézus három napig volt a lezárt sírban. Mi az otthonainkban vagyunk bezárkózva hónapok óta és leszünk is még egy darabig. Ő nem úgy jött ki onnan, mint ahogy bement: emberi testben vitték be, megdicsőült testben lépett ki. Lényegi változás történt. Ez a bezártság nekünk is alkalmat adhat arra, hogy majd mi is máshogy lépjünk ki. Ez az elszigeteltség a maga minden nyűgjével, nehézségével együtt alkalmas arra is, hogy számot vessünk magunkkal, az életünkkel, a fontossági sorrendünkkel.

Ki gondolta volna nagypénteken a kereszt alatt vagy a bezárt sziklasír előtt, hogy ebből még lehet valami jó is?! – Ki gondolt arra, mikor futballcsapatunkat „keresztre feszítették” és „alászállt a pokolba” (NB2), hogy majd két egymás utáni esztendőben bejutunk az EL- és a BL-csoportkörbe is? – Az Úristen a nagypéntek borzalmát örömmé tudta változtatni. A világ mai helyzetével miért ne tenne, tehetne hasonlót? Ne veszítsük el a hitünket! Kapaszkodjunk belé, merjünk rábízni a magunk és szeretteink sorsát, szólítsuk meg imáinkban és akkor hiszem, hogy (lelki) hasznunkra válnak majd a jelen napok is.

A görögkatolikus és ortodox templomokban a feltámadási szertartást követően a szentélyt a templomhajóval összekötő ikonosztázion (képállvány) ún. királyi ajtója (amit a szertartásokon meghatározott rend szerint nyitva, illetve zárnak) egy héten keresztül folyamatosan nyitva marad, jelezve: megnyílt a mennyország kapuja. Adja Isten, hogy minél előbb mi is kitárhassuk és nyitva is hagyhassuk otthonaink ajtaját! Adja Isten, hogy ugyanígy megnyílhassanak Arénánk kapui is! Adja Isten, hogy a szívünket is még jobban kitárhassuk Ő felé és egymás felé! (Amen!)

Molnár Attila

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk mi is minden kedves olvasónknak, minden Fradistának és minden jóakaratú embernek Áldott Húsvétot!

“Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”