A női kézilabda válogatott olimpiai kvalifikációjáról beszélgettek Kovacsics Anikóval és Elek Gáborral, mellettük az MKSZ vezetői, valamint Bognár László is nyilatkozott.

Egy csapatsportág megítélését, népszerűségét a válogatott eredményei alapozzák, illetve határozzák meg – elég csak egy-egy sikeres világversenyt övező felhajtásra gondolni. A magyar női kézilabda-válogatott elmúlt másfél évtizedben közel sem a korábbi fényében tündökölt, a 2005-ös vb-bronz óta egyetlen érmet szerzett világversenyen, a 2012-es kontinenstornán lett harmadik, az olimpiára 2008 óta ki sem jutott, de a legutóbbi három Eb- (12., 7. és 10. hely), illetve a legutóbbi három vb-helyezésre (11., 15. és 14. pozíció) se lehetünk épp büszkék.

Ezért volt létfontosságú, hogy a csapat ne essen el az újabb olimpiai részvételtől, hogy végre ismét válogatott sikernek örülhessen az ország kézilabda-kedvelő része. Persze, az igazi katarzist az jelentené, ha Tokióban is a torna végéig versenyben lenne Magyarország, de ahhoz, hogy erről álmodozhassunk, előbb a selejtező jelentette akadályt kellett ledönteni.

Ebben pedig óriási szerepet vállaltak a Ferencvárost képviselő játékosok, valamint a szövetségi kapitányként is működő vezetőedzőnk, Elek Gábor.

Amikor elhatároztuk, hogy a Ferencvárosnál a magyar kézilabda fejlődését is szem előtt tartjuk, s ezért jelentős többségében magyar játékosok alkotta kerettel igyekszünk felvenni a versenyt a nemzetközi élmezőnyben, akkor azt reméltük, hogy a válogatott profitál a munkánkból – mondta Bognár László, a kézilabda szakosztály ügyvezető igazgatója. – Hiszem, hogy nem az olimpiára való kijutás az út vége, hanem ez csak az eleje. Büszke vagyok arra, hogy jobbára a jelenlegi és korábbi ferencvárosi játékosok alkotják az olimpiai résztvevő magyar válogatottat, mert azt mutatja, hogy megéri az a munka, amelyet végzünk.

Az olimpiai selejtező legfontosabb mérkőzése a Szerbia elleni összecsapás volt – ezen a találkozón tizenegy jelenlegi ferencvárosi kézilabdázó volt a keret tagja, továbbá Lukács Viktória, Szöllősi-Zácsik Szandra és Tomori Zsuzsanna Fradi-kötődését se lehet vitatni. A „tizenegyek” tizennyolc gólt lőttek a harmincegyből, Szöllősi-Zácsik hetet, Lukács négyet tett hozzá, de a két kapus, a szintén ferencvárosi Bíró Blanka és Janurik Kinga is extra teljesítményt nyújtott. A szombati keret tagjai közül egyedül Helembai Fannira igaz, hogy sohasem volt a Fradi sportolója, ugyanis a még nem említett Kiss Nikoletta is pallérozódott a Népligetben, tizenötéves korától három éven át.

Elképesztően fontos a sportág szempontjából, hogy a válogatott sikeres legyen, megható látni, hogy az emberekből micsoda érzelmeket váltanak ki ezek az élményeket. Boldog és büszke vagyok rá, hogy ebben a Ferencvárosnak is szerepe van, méghozzá nem is elenyésző. Az pedig a klub számára is dicsőség, hogy a kézilabda-válogatott részvételével várhatóan jelentősen megnő a Fradi olimpikonjainak a száma.

A riói játékokra nem jutott ki a csapat, így a Magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége egyértelműen azt a célt tűzte ki 2016-ban, hogy a tokiói olimpiára való kvalifikáció megszerzése minden mást felülír. A célt elértük! – emelte ki Pálinger Katalin, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnöke. – Természetesen nagyon boldogok vagyunk, személy szerint nagyon büszke vagyok a csapatra. Nagyszerű érzés volt látni a lányokat, és megtapasztalni azt az összefogást, amellyel a sportágban mindenki a válogatott mellé állt, így köszönetet szeretnénk mondani a játékosok és a stáb mellett a kluboknak, szakembereknek is. Ha az elmúlt évekre visszatekintünk nem övezték mindig sikerek a válogatott útját a világbajnokságokon és az Eb-ken, de ott leszünk Tokióban, és ez az egész sportág számára kiemelten fontos!

Én is nagyon boldog vagyok, felszabadító élmény volt megélni a mögöttünk lévő hétvégét – fogalmazta meg Kirsner Erika alelnök. – Köszönjük mindenkinek, aki segített, akinek része volt a kijutásban. Az elmúlt időszakban sokat beszélgettünk a csapat tagjaival, és ezen a hétvégén minden játékoson látszott már messziről is, hogy pontosan tudja: mennyire meghatározó a saját pályafutása és az egész sportág szempontjából a kvalifikáció megszerzése, amelyet öt évvel ezelőtt kiemelt célként fogalmazott meg a Szövetség elnöksége. A kijutás kivívását követően bevallom, még a könnyeim is eleredtek, de nem voltam ezzel egyedül. Gratulálok a válogatottnak!

Fradi.hu, MKSZ