Labdarúgó csapatunk korábbi kiválóságával beszélgettek.

Zoli! Értesült-e arról, hogy egy lap főszerkesztője kölyökkorában a grundon csakis az Ön feliratos mezét viselve futballozott, tudniillik annyira kedvelte a mutatványait?
Erről nem hallottam, de kedves dolog.

Maradva az elismerésnél: kinek a dicséretére a legbüszkébb?
A néhai Császár, Albert Flórián egy idegenben játszott MTK-meccsen a gólom után odaporoszkált hozzám, miközben a Fradi-drukkerek éljeneztek a nézőtér korlátjánál, és ezt mondta: „Szép volt, Ebi”. Ez azért örök emlék, mert Albert csínján bánt az ilyesmivel.

Az Ebedli féle radarpontos passzairól mesélne? Erre születni kell?
Kedveltem, és tanulmányoztam Göröcs János, Kocsis Lajos, Varga Zoltán zseniális megoldásait, az újpesti Zámbó Sándor labdalevételi technikáját, tőle sose kószált el a labda, továbbá Fazekas László különleges kettős cselét is elsajátítottam. Viszont az utóbbi fél évszázad legnagyobb magyar focistája vita nélkül Albert Flórián.

Önt viszont nem kedvelte két MLSZ-elnök, Kutas István és Buda István, no meg Csáki Sándor, az Újpesti Dózsa egykori elnöke, aki az MLSZ-ben is dolgozott.
Ez a három elvtárs a magyar labdarúgás sírásója. Mivel a két elnök megakadályozta a Nyugatra történő távozásomat, mert lett volna hová mennem futballozni, négyszemközt elküldtem őket melegebb éghajlatra. Csáki elsírta magát, amikor később egy bécsi teremtornán félrevontam, és válogatott goromba jelzőket vagdaltam a fejéhez. Ezt azért utólag megbántam.

Csibészes mosolyát elnézve fura kimondani, de már közelebb van a hetvenhez, mint a 60. születésnapjához. Van rálátása, ezért kérdezzük: mi a véleménye a mai fiatal futballistákról?
Erőnlét dolgában úgy-ahogy rend vannak, de a technikájuk gyenge. A Fradi U19-eseinek pályaedzőjeként igyekszem a hiányosságokat megszüntetni. Igaz, nem tartom magam igazi edzőnek, ezért felnőtt csapatot sohasem vennék át. Megszereztem a B-licencet, de akkor, amikor illett volna tovább tanulni, megálltam. Ezt azóta, immár tizennyolc éve bánom. Egykori VIII. kerületi csibészként azt vallom, focistának ne jöjjön az, aki „jó tanuló, jó sportoló” oklevélre büszke. Csakis vásott rosszcsontokból lesz jó focista. Én is az voltam, az utcán nőttem fel. Persze a bicskanyitogatós ügyekbe nem keveredtem bele, ezért félelemre nem volt okom.

Akkor sem, amikor 1984. október 17-én a Népstadionban újpesti szerelésben Ön lőtte az első lila-fehér gólt, és egykori hűséges Fradi-szurkolóitól az volt a legkedvesebb jelző, hogy áruló?
Sose hagytam volna el a Fradit, ha Vincze Géza edző nem kezd kísérletezni az 1984-ban ifjúsági Eb-t nyert válogatott több játékosának odacsábításával, és ezért mellőzött engem is. Erről annyit, hogy Vincze 1984-ben csaknem kiejtette az NB I-ből az FTC-t. Nem volt maradásom, ezért fociztam a riválisnál.

Mi a véleménye Kubatov Gábor FTC-elnök futballtudásáról?
Egyre jobban fejlődik.

Az Ön legjobb haverja Törőcsik András. Miért éppen egy korábbi lila-fehér ász?
Akkor ismerkedtünk meg, amikor még a BVSC-ben futballozott. Én a Fradi-edzéseim után átjártam a Szőnyi útra, bámultam Mezey György edző tréningjeit. Őt tartom a legjobb magyar szakembernek, de Both József se marad le mögötte. Kár, hogy már nincs szerepük a magyar futballban. Visszatérve Törőre: hasonló volt az érdeklődési körünk, a sörben is azonos a márkát kedveltünk.

Idősebb drukkerek gyakorta emlegetik az Ön korábbi „kimaradós” életvitelét.
Ha tudni akarják, tíz éve egy csepp alkoholt sem iszom, de a hetvenes években valóban nem voltam egy kiköpött szocialista embertípus.

Felelevenítené legemlékeztesebb kimaradását?
1975-ben 30 ezer forintra büntettek Szabó Ferivel egyetemben egy éjszakai mulatságért. A Nyugati pályaudvarnál rendeztek egy szombati teniszbált. Nem tudtuk, hogy az asztalunknál ülő elegáns úr a szövetség elnöke. Amikor kissé eleresztettük magunkat, az illető megbotránkozott arckifejezést vágott. Másnap tudtuk, hogy fel is dobott bennünket. De tudni kell, az átmulatott éjszaka után jól ment a foci, kupameccsen 9-1-re vertük a MÁV Előrét. Hétfőn aztán hivatott Kutas István, az MLSZ elnöke. Lehordott mindennek, és 30 ezer forintra büntetett Ferivel egyetemben. Akkoriban ez nagy pénz volt, az átlagkereset úgy havi háromezer körül mozgott. Az én havi fizetésem 3500 volt, egy győztes rangadóért plusz 1600-at vettünk fel. Azt viszont még nem meséltem senkinek, hogy utána miért mentem bele sokszor az éjszakába.

A Borsnak elmeséli?
Az elkeseredésem miatt. 1979-ben a Standard Liége hívott próbajátékra, akkoriban Ramyond Goethals volt a tréner, ott szerepelt a legendás Tahamata is. Közölték, csak három napra mehetek ki próbajátékra. Ezzel a belgiumi szereplésem kútba is esett, pedig 200 ezer dollárt ígértek értem. Rá négy évre az akkor másodosztályú német Hertha elnöke keresett meg. Azt ajánlotta, mivel a technikám megfelelő, de az erőnlétem nem, ezért hétfőtől péntekig gyakoroljak náluk. A szombatot még játsszam le a Fradiban. Erre újfent a “három nap” választ kaptam, ami miatt feldühödtem, és bosszúból kezdtem elmerülni az éjszakában. Ezt persze felkapta a sajtó.

Nyugtasson meg bennünket, azért látunk még Ebedli féle mágiát a pályán!
Hát, Zoli fiam fia, Zolika unokám mutathat egy-két varázslatot, de még túl fiatal.

Ön az indítások, remek lövések mágusa volt. Ez öröklött tényező avagy gyakorlás eredménye?
Az utóbbi. Egy-egy Dalnoki Jenő edző vezette kiadós tréning után csak a lövéseket 45 percig gyakoroltam egyedül, és a 40-60 m-es indításokra is fordítottam időt. Így aztán a meccsen jobbára Pusztai Laci indult be a labdámmal, majd jobbról középre kanyarintott, és az érkező Nyilasi Tibi gólt fejelt.

Bors