Már itthon nyilatkoztak clubunk friss világbajnokai.

– Erre célzott szombaton, amikor azt mondta, hogy a vasárnap talán még szebb lehet?
– Valami ilyesmire – mondta Liu Shaoang.

– Nem volt nehéz pályafutása első vb-címe után visszafognia magát, és készülnie a záró napra?
– Nagyon örültem az aranynak, szerencsére hamar eljutott a tudatomig, mit is értem el, így aztán vasárnap úgy álltam fel a rajtvonalhoz, hogy egy senki vagyok, akinek újra bizonyítania kell.

– Az az ezerméteres döntőbeli befutó a tavalyi debreceni Európa-bajnokságot idézte.
– Nekem is bevillant ugyanez – örülök, hogy a koronavírus-járvány ellenére lassan ugyanott tartunk, ahol akkor.

– A szombati arany után egyértelműen célba vette az összetett elsőséget is?
– Mivel fej-fej mellett álltunk az első nap után a kanadai Charles Hamelinnel, mentálisan kellett leginkább készülnöm: az összetett érem komoly cél, és persze komoly eredmény a sportágunkban. Ezt megtettem, ezzel párhuzamosan viszont rémesen aludtam, reggel úgy ébredtem, mint ahogyan az emberek egy háromnapos fesztivál végén érzik magukat…

– Ez mikorra múlt el?
– Nem múlt el, volt olyan pillanat, amikor tényleg azt hittem, hogy elájulok. Végig fáradtnak éreztem magam, de úgy voltam vele, ha beledöglök, ezt akkor is meg kell csinálni.

– Mondja, hogyan tudta így összeszedni magát egy ilyen balszerencsés szombat után?
– Reggel megfogadtam, hogy a pokolba a mennybe jutok – kezdte Liu Shaolin Sándor. Szombaton is jól futottam, csak valahogy mindig történt valami – nem volt egyszerű elviselni, amikor az ötszázas elődöntőben az élen haladva tört ki alattam a jég. Elfáradtam az első nap után, mégis, azt gondolom, leginkább mentálisan kellett összekapnom magam, és persze az is ott járt a fejemben, hogy bár a kanadai Charles Hamelin tizennégyszeres világbajnok, de már harminchat éves – nehogy már megverjen!

– Az ezerméteres elődöntője kulcsfontosságú volt.
– Persze, mert Hamelin nem bírta a tempót, nem jutott döntőbe, és ez pontokban is megmutatkozott. Ő fordított utat járt be: két táv után vezette az összetettet, végül hatodik lett: a mennyből jutott a pokolba.

– Az ezerméteres döntő megnyerését követő üvöltésben a szombati balszerencse is benne volt?
– Az feltétlenül, de leginkább az öcsém, Ádó győzelme volt benne – sokkal jobban örültem az ő aranyérmének, mint a sajátoménak.

– Testvérek, de ez mégis hihetetlenül hangzik.
– Pedig így van. A háromezer méteres szuperdöntőt elszámoltuk, de a végén sem azért aggódtam, hogy nem enyém az összetett arany, mert azzal, hogy hibáztam, így történt, hanem amiatt ijedtem meg kicsit, hogy nem a miénk az első két hely. Az mindegy volt, melyikünk nyer.

Bánhidi Ákos

Shaolin huszonnégy órával korában bukott egy érmet ötszázon, vasárnap délutánra meg újra világbajnoki aranyat szerzett, az összetett versenyben meg második lett. Shaoang szerda környékén még eléggé maga alatt volt, most meg már kétszeres vb-aranyérmes, és a magyar short track első összetett világbajnoka. Mindannyian úgy működünk, hogy szükségünk van visszacsatolásra a munkánk kapcsán. Ők ahogy ezt megkapták, olyanokká váltak, mint a kutyák, amikor szagot kapnak: hihetetlen, mit műveltek a jégen! Az eredmények mellett ezen a világbajnokságon az volt a legfontosabb, hogy mindenkinek visszatért a munkába vetett hite. Hittünk mi persze abban töretlenül eddig is, ám ez a visszajelzés csak megerősít mindannyiunkat. Az erőre pedig szükségünk lesz az olimpiai felkészülés minden gyötrelmes pillanatában: nagyon nem mindegy, hogy az ember milyen szájízzel vág neki annak a gyilkos munkának, amely vár ránk a jövőben.

HunSkate, NSO