Pólósaink korábbi játékosával beszélgettek.

Egy fél évvel megtoldottad a ferencvárosi időszakod, Zalánki Gergő sérülése miatt reaktivált téged a Fradi. Milyen volt ez a plusz néhány hónap, a te utolsó táncod?
Nagyon jól sikerült, örömteli visszagondolni rá, ráadásul váratlanul jött. Lett volna bennem hiányérzet, ha nem így történik. Ennek a pótlását hozta meg a Zalesz sajnálatos sérülése miatt kialakuló helyzet, a profi karrierem befejezése miatt egy jó lehetőség lett belőle. Játszhattam még egy emlékezetes Magyar Kupa-sorozatot, plusz a bajnokságban is, kivéve az OSC és a Szolnok ellen rangadókat. Ez utóbbiakat kifejezetten sajnáltam, de abszolút megértettem a szakmai stáb döntését, ők akkor már azt a csapatot akarták egybegyúrni, amelyik aztán a BL-ben, illetve a szezon hátralévő részében játszik. Nagyon örültem, hogy volt egy levezető jellege a búcsúzkodásnak, és nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem időben el volt nyújtva. Könnyebb volt így megélni és feldolgozni ezt azt egészet, mert amikor egy ennyire eufórikus időszakban van benne az ember – amelyben folyamatosan nyertünk és végig örömteli pillanatokat éltünk meg -, és ez hirtelen zárul le, az nagyon szomorú tud lenni.

Madaras Norbert 3-as sapkáját örökölted meg a Fradiban, akinek a helyére a 2000-es évek közepén a Vasas is szerződtetett. Madi most a szakosztály-elnököd volt, melletted pedig két világklasszis, Európa-bajnok balkezes, Vámos Márton és Zalánki Gergő szerepelt. Milyen volt összességében ez az átmeneti összekötő szerep, amit betöltöttél az FTC csapatának jobb oldalán?
Sokat gondolkoztam ezen, mert többen mondták, hogy már Debrecenben túl voltam a csúcson. Én a ’76-os aranygenerációhoz azért jóval közelebb tartoztam, mint mondjuk Vámos Marci, aki 1992-es születésű. A mi korosztályunknak Madaras Norbiék felé kellett törnie, ők jelentették a nagy generációt, meg persze Benedek Tibi, Kiss Gergő. Sokáig uralkodtak a vízilabda magyar és világelitjében is, nehéz volt melléjük odaférkőzni. Nekem sokkal több időt kellett várnom ahhoz, hogy azt a munkát, amit beleraktam akár Debrecenben is, azt eredményekben is honorálja a sportág, és úgy is, hogy a legjobb csapatot tekintve is számítsanak rám a legmagasabb szinten. Az aranygeneráció közelsége miatt sok időbe telt, hogy kiforrja magát a dolog.

Közben meg egy olyan csapatba csöppentél, amelyben Vámos, majd Zalánki révén a két legjobb magyar balkezes játszott.
Vámos Marci alkatánál, fizikai felépítettségénél fogva nagyon korán ki lett emelve, aztán jött Zalánki Gergő, aki egy hihetetlen, egyedi tehetség, mind az úszástechnikáját, mind a lövőtechnikáját tekintve. Nekem ebbe a rendszerbe kellett beférkőznöm úgy, hogy már benne voltam a korban. Szerencsém van, mert az alkatom megfelelő arra, hogy terhelhető legyen. Annak ellenére, hogy már 30 felett jártam, képes voltam felvenni a versenyt a fiatalokkal.

A levezető jellegű kitérődet jobban el tudod tölteni egy svájci szintű külföldi bajnokságban, mint itthon?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha nem a Fradiban játszom, akkor melyik az a lehetőség, amelyet megragadva jól érezném magam, és új kihívást jelentene. A Ferencvárossal mindent elértünk, nagy dolognak számítanak az eredményeink. Az volt a kérdés, hogy ha ezek az impulzusok már nem érnek, akkor melyik az a közeg, amiben újabb kihívások elé nézhetek. Nagyon sok magyar klub megkeresett, ezúton is köszönöm az érdeklődésüket! Beszéltem a Honvéddal és a Vasassal is, több tárgyaláson is átestünk. De nem jutottunk el olyan szintre, hogy eljussunk a konkrétumokig. Aztán fél évet maradtam a Ferencvárosban, és úgy gondoltam, hogy ott kell befejeznem a profi karrieremet. Más közösségért nem tudtam volna annyi energiát mozgósítani, illetve azt a motivációs szintet elérni, hogy egy olyan kimondott célért küzdjek egy másik csapattal, amelyik a legjobb négy közé jutásért harcol. Ezért 34 évesen már nem feltétlenül tudok felpörögni – még ha a csapatomat tudom is segíteni -, de visszalépésnek éltem volna meg. Igyekeztem a csúcson abbahagyni a pólót, legalábbis magas szinten. Válogatott is az FTC-ből lettem, minden a Fradihoz kötött.

Miért pont Svájcba, a Schaffhausenhez igazoltál?
Úgy voltam vele, hogy Svájc egy olyan lehetőség lehet, ahol még két évet tudok játszani. Valamilyen szinten az egészségemet is védve, levezetésképpen. Ezt a közösséget segítve, átadva a tapasztalataimat, illetve ez akár reklám is lehet Schaffhausennek, mert a regnáló BL-győztes csapatból jöttem ide. Ráadásul az olimpiai bajnok Cservenyák Tibor az elődömnek tekinthető, ő is vegyészkent jött Svájcba, még mindig itt van, és itt is dolgozik, néha még kapusedzéseket is tart Schaffhausenben. Rengeteget segített a kijövetelemet előkészítő időszakban, és az érkezésemkor is sokat beszélgettünk. Nekem pedig lehet egy olyan privát, szakmai jövőm a biotechnológiai végzettségemmel, ami ki tud teljesedni Svájcban, és úgy gondoltam, hogy ezt az adódó lehetőséget meg kéne ragadnom. Gyakorlatilag a biotechnológia európai központja Svájc, ma pedig minden erről szól. A magyar piac termelt ki engem egy nemzetközi piacra úgy, hogy engem itt foglalkoztathatnak. Végül is egy globális munkaerő-piaci versenyben veszek részt. Tehát ez a döntés két okból született meg, sportszakmai és civil szempontból.

Egy jó lehetőséget kerestél a vízilabdában, ami mellett fel tudod építeni a civil életedet, vagy inkább privát, szakmai szempontokat figyelembe véve választottál új helyszínt magadnak, ahol mellesleg még tudsz vízilabdázni? Hogyan oldottad fel ezt a kettősséget?
Inkább az utóbbi. Követtem a csoporttársaim karrierjét is, azokét, akikkel együtt végeztem, tartom is velük a kapcsolatot. Vannak a gazdaságnak bizonyos szegmensei, amelyekre nagyobb fókuszt kell helyezni. Magyarország szerencsére olyan helyzetben van, hogy van előélete, mégpedig nagyon erős múltja orvostechnológiában és biotechnológiában. Viszont a globális trendeket felvenni idő, mert azok transzformálódnak, és azt a hullámot képes egy egész közösség, mint a magyar is, átvenni. Úgy gondoltam, hogy sokkal jobban felgyorsíthatom a szakmai fejlődésem folyamatait azzal, hogy eljövök Svájcba, és azt a tudást, amit lehet, itt magamba gyűjtöm, és esetleg majd a későbbiekben akár a saját közösségem, Magyarország számára bármilyen formában hasznosítani tudom.

A teljes beszélgetés, amiban svájci életéről is mesél Márk: Hosszabbítás