Egykori szerb válogatott védőnk azt is elmondta, hogy 2004-ben vagy most nehezebb bajnokságot nyerni.

– Mekkora szerepe volt a Szegedre igazolásodban annak, hogy egykori csapattársad, Adem Kapic a klub sportigazgatója?
– Természetesen van szerepe, hiszen korábban is rendszeresen beszélgettünk és értjük egymás gondolatait, elképzeléseit, ami egy sportigazgató-edző kapcsolatban kulcsfontosságú. Egy sportigazgatónál az a legfontosabb, hogy tudja támogatni az edzőt, reális elvárásokat fogalmazzon meg vele szemben és az edző is érezze, hogy megkapja a bizalmat. Hogy tervezem-e, hogy később esetleg sportigazgatóként dolgozzak? Nem, egyelőre még nem gondolkoztam ezen, hiszen egyelőre edzőként is „új vagyok”, így türelmesnek kell lennem.

– Játékos-pályafutásod alatt igen neves szakemberek voltak edzőid, említhetjük például Garami Józsefet, Pintér Attilát, László Csabát, Beráneket, Supka Attilát, Moralest vagy Sisa Tibort. Kitől tanultad a legtöbbet és ki volt rád a legkevésbé hatással?
– Valóban, sokuktól nagyon sok dolgot tanultam, és mivel már akkor is érdekelt az edzősködés, figyeltem, hogy mit és hogyan csinálnak. Garami József volt a legnagyobb hatással rám, kiváló szakember, a legjobb edzőm volt. Vannak viszont néhányan, akiket szeretnék elfelejteni, őket azonban nem nevesíteném meg.

– Játékosként nem feltétlenül a játékoddal, hanem mentalitásoddal emelkedtél ki. Edzőként ezt mennyire tudod átadni a magyar játékosoknak?
– Próbálom és a sokuknak sikerül is átadnom. Mindig azt mondom nekik, hogy meg kell becsülni a munkájukat, sajnos ez sok játékosból hiányzik. Én mindig becsületesen csináltam a dolgomat, hogy holnap és holnapután is az edzők, a vezetők és a csapattársak szemébe tudjak nézni, ezáltal később is jó kapcsolatban maradtam velük.

– Mik a tapasztalataid, mennyiben különböznek a magyar játékosok a szerbektől?
– A szerb játékos nem gondolkodik, hanem megmondják neki, hogy mi az elvárás, és mindegy, hogy hogy, de azt akarja teljesíteni. A magyarok ezzel szemben átgondolják a dolgokat, néha okoskodnak, mit miért kell csinálni, mi a haszna, ezzel szemben egy szerbtől ha kér valamit az edzője, nem gondolkozik azon, hogy jó-e úgy. Könyves Norbert is hozott magával Újvidékről egy ilyen mentalitást, egyszerűen gondolkozik, és látható, hogy ez sikerre vezet.

– Máshogy kell bánni a magyar fiatalokkal? Volt olyan magyar edző, aki azt mondta, hogy a magyar játékosra szép szóval nem lehet hatni…
– Ez nem a keménységen múlik, azt kell „beléjük verni”, hogy becsüljék meg azt, ahol lehetnek. Sokan eligazolnak egy csapathoz, nem tetszik nekik valami, aztán fél év múlva átmennek máshová, és ezt természetesnek veszik.A legnagyobb probléma az, hogy hiányoznak az ikonok a csapatokból. 2002-ben minden jelentősebb fővárosi és vidéki klubnál megvoltak azok az egyéniségek, akik 30 évesen át tudták adni a fiataloknak azt, hogy mit jelent abban a klubban játszani, minden klubnál volt 1-2 nagy ikon. Elmondták, mit jelent az a címer, mit jelent abban a mezben játszani, ezt egy mai gyerek már nem érti, mert nincs, aki elmondja neki, hogy mit jelent a Fradi vagy mit jelent az MTK. Eltűntek az ikonok, és ez nagy probléma.

– Mi a véleményed volt egyesületeid, a Ferencváros, a Debrecen, a Honvéd és az MTK jelenlegi stratégiájáról, irányairól mint klub?
– Óriási fejlődésen mentek keresztül, teljesen más bármelyikben játszani most, mint tizenöt évvel ezelőtt. Mondom ezt a mellett, hogy akkor és azóta is jó viszonyban vagyok ezekkel a klubokkal, megbecsültem az akkori lehetőségeket is, de anno 30-45 percet kellett busszal utaznunk az edzőpályára, hogy egyáltalán edzhessünk, ezt egy mai gyerek el sem tudja képzelni. Összességében szimpatikus, amilyen irányba tartanak az említett klubok.

– 2002-ben a Ferencváros volt az első magyarországi klubod, és állítólag annak ellenére, hogy alapember voltál, nagyon keveset kerestél a többi kezdőjátékoshoz képest. Tényleg így volt?
– Szerbiából fiatalként, ismeretlenül jöttem, és bár azt nem tudom pontosan, hogy ki mennyit keresett, lehet, hogy így volt, és keveset kaptam a többiekhez képest, de akkor ezzel egyáltalán nem foglalkoztam
És meggyőződésem, hogy a mai játékosok viszont túl sokat foglalkoznak a fizetés kérdésével. Amikor az első edzői feladatomat megkaptam Bicskén, azt kérdeztem a játékosaimtól: „te futballista akarsz lenni vagy pénzt akarsz keresni?” Ha utóbbi, akkor nagyon rossz helyen jársz, de ha tanulni és fejlődni akarsz, akkor jól tudunk majd együtt dolgozni.

– Most nehezebb bajnokságot nyerni az NB I-ben, vagy 2004-ben volt nehezebb?
– Régebben sokkal nehezebb volt. A bajnokság is színvonalasabb volt, nagy presztízsű csapatokkal és játékosokkal. Most két kiemelt csapat van, akkor viszont szinte egyformák voltak, olyan vidéki fellegvárakkal, ahol nagyon nehéz volt nyerni és igazi futballhangulatban játszhattunk. Soha nem lehettünk biztosak a győzelemben, ha Nyíregyházára, Győrbe, Sopronba, Pécsre vagy Zalaegerszegre utaztunk, utóbbi pont 2002-ben bajnokságot is nyert, ma már ilyen csoda nem nagyon fordulhat elő.

forrás: csakfoci.hu