A sportkommentátorral beszélgettek.

Ma már egyre többet dicsérsz. Nem olyan régen Kubatov Gábort, a Ferencváros elnökét Springer Ferenchez, a klub alapítójához hasonlítottad. Ennek milyen visszhangja volt?
– Abszolút pozitív. Ugyan sokak szerint túloztam, pedig nem. Nézzük meg, hogy Kubatov elnöksége alatt hová jutott a Ferencváros és itt nemcsak a futballra gondolok. Stadiont építettek, a csapatot a csőd széléről hozták vissza, modernizálták a népligeti bázist, megerősítették a szakosztályokat. Ma egyértelműen egy sikerklub a Ferencváros, ha tetszik valakinek, ha nem, Kubatov megcsinálta a Fradi 2.0-t.

Zavar, hogy egyesek elfogultnak tartanak a Fradi irányába?
– Egyáltalán nem. Félre tudom tenni a közvetítéseim alatt. Engem egy hazai bajnokin senki nem vádolhat elfogultsággal, még akkor sem, ha esetleg vannak olyan csapatok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Ha az NB I-es klubokból indulok ki, mindenhol barátsággal fogadnak, szeretek Kisvárdára járni, Mezőkövesdre, az MTK-hoz, a Honvédhoz, Fehérvárra, Újpestre, az Üllői útra, de az összes klubot felsorolhatnám, senkivel nincs bajom.

A helyszínen, hogy viszonyulnak hozzád a szurkolók?
– A mostani modernebb stadionokban általában már távolabb vannak tőlem a szurkolók, így nincs szoros kontaktus.
Régebben előfordult, hogy Újpesten elfutott mögöttem egy drukker és hangosan obszcén mondatokat kiabált be a közvetítésbe. Néha volt, hogy távolról ordítottak valamit, de szemtől szembe mindenki nagyon normális velem.

Emlékszel a legnagyobb bakidra?
– Biztosan volt pár, de a legnagyobb nem futballmérkőzéshez köthető. Portugáliából közvetítettem kajak kenu vb-t, de borzalmasan rosszak voltak a körülmények, esett az eső, a monitoron szinte semmit nem lehetett látni. Véletlenül eltévesztettem a futamok sorrendjét és férfi versenyként közvetítettem le – ráadásul magyar győzelemmel – egy női futamot. Ez kellemetlen volt.

Édesapádat az egyik legfelkészültebb, legprecízebb sportkommentátornak tartották. Ebben mennyire követted az ő példáját?
– Az tény, hogy ő nagyon precíz volt, különböző színű filcekkel dobta fel a jegyzeteit, de mivel az ő aktív idejének nagy részében még nem volt internet, sokkal kevesebb információhoz lehetett hozzáférni. Akkoriban ő volt az origó, amit mondott, az úgy volt, és elfogadták. Ma már más a helyzet. Például egy olyan Barca-szurkolóval, aki folyamatosan bújja a kedvenc csapatával foglalkozó oldalakat, nem tudok és nem is akarok versenyezni. Egyszerűn nem ez a feladatom. Ebben a helyzetben sokkal többet nyom a latban a kommentátor személyisége.

Az ő neve örökre összeforrt a Grashoppers – Ferencváros BL-mérkőzéssel, egy ország fújja, hogy „Hohó, Vincze Ottó”! Neked van ilyen ikonikus meccsed?
– Manapság 420 kommentátor, 420 televíziós csatorna és 420 sportesemény van naponta. Ebben az óriási tengerben nehezebb maradandót alkotni, ráadásul a világ is sokat változott. Ma már biztosan nem mehetne le például apu közvetítése Moussambani legendás magánszámáról, mert rasszizmussal vádolnák. 15 évig közvetítettem kerékpárversenyekről Sipos Jánossal, ő ezalatt több százszor elmondta, hogy „úgy néz, mint néger a gramofonra”. 2021-ben ezeken már nem lehet poénkodni. Sokkal megfontoltabban és átgondoltabban kell megnyilvánulnunk bizonyos esetekben.

Teljes interjú: Csakfoci