Egy történet a Fradi szurkolók bátorságáról.

Nem sok ember van már, aki emlékezik Mindszenti Pál nevére. Korábbi kapusunk a legendás ’48-as bajnokcsapat tagja volt, tartalékként két meccs jutott neki. Játékostársai nagyon szerették, mert jó szívű, víg kedélyű tréfamester volt, igazi fradista, a mulatozás és a bor igaz barátja. Nem ő volt a legnagyobb Fradi kapus, Henni távozása után sem vele kezdődött a csapat összeállítása, ezért fájó szívvel a harmadosztályba igazolt, egy a kort nevében kiválóan tükröző csapat, a 353. sz. Munkaerőtartalék SK játékosa lett 1953-ban.

A lelátón sem a játéktudása miatt lett kedvenc. A szurkolók meglátták a lehetőséget a nevében és a cserekapust a lelátón rendszeresen tüntetőleg éltetve üzentek a kommunista hatalomnak, kifejezve szolidaritásukat a bebörtönzött mártír bíborossal, Mindszenty Józseffel. Természetesen nem voltak rokonok, hiszen mindketten magyarosított nevet viseltek. Személyükben találkozott a kommunista diktatúra két talán legnagyobb ellensége a katolikus Egyház és a Fradi.

Aki ismeri a kort az tudja, hogy Rákosi uralkodása alatt milyen bátorságról tett tanúbizonyságot és mit kockáztatott a lelátó népe ezzel vagy a Csepel kopaszodó, akkor éppen Rákosi néven focizó játkosának címzett áthallásos beszólásokkal.

Isten nyugosztalja Mindszenti Pált!