Pólósaink fiatal tehetségével, Vigvári Vendellel beszélgettek.

Vigvári Vendel a múlt hét végén bemutatkozott a felnőtt vízilabda-válogatottban. A juniorkorú játékos a világliga Debrecenben rendezett európai selejtezőjének három mérkőzésén kapott lehetőséget Märcz Tamás szövetségi kapitánytól. Az FTC-Telekom játékosát már az elmúlt években is a korosztálya egyik legnagyobb ígéreteként tartották számon, de talán azt, hogy 19 éves korára a nemzeti csapatba is eljutott, nevezhetjük gyorsnak. Érdemtelennek viszont semmiképp.

Vigvári Vendel nevét nagyjából egy évvel ezelőtt már mindenki ismerte, aki követte a hazai póló történéséit. Az UVSE-ben Benedek Tibor szárnyai alatt az ob I-ben is remekelni kezdett, tehetségét pedig hétről-hétre megcsillantotta. A múlt nyáron a Ferencváros szerződtette, és a nevét nagyjából fél évvel ezelőtt már mindenki ismerte, aki követte a hazai sportvilág történéseit, hiszen a bajnoki és BL-címvédő csapatban sem lógott ki a sorból. Sőt, sokszor vezéregyéniséggé nőtte ki magát a vízben. A nevét nagyjából egy hete pedig már szinte az egész ország ismeri, hiszen ha a magyar vízilabda-válogatott játszik a tévében, akkor azok sem váltanak csatornát, akik egyébként nem megszállottjai a sportnak. Ilyenkor az anyukák kisgyerekkel az ölükben, a nagymamák fakanállal a kezükben is megállnak néhány percre a képernyő előtt, így legutóbb ők is hallhatták a kommentátori kiáltást: Vigvári lő, gól! A horvátok ellen háromszor is.

Vigvári az olaszok elleni vesztes meccsen debütált a csapatban, a horvátok legyőzése alkalmával a három gólja mellett a meccs legjobb játékosának is megválasztották. A végül a szerbektől vereséget szenvedő válogatott a hatodik helyen zárt – de ez a torna most nem az eredményességről szólt. Sokkal inkább a csapatépítésről. Vigvárinak pedig még többről.

Én is épp azon gondolkoztam, vagy mondjuk úgy, tűnődtem, hogy mennyire mozgalmas éven vagyok túl – mondja Vigvári Vendel az Utanpotlassport.hu-nak. – Nagyon sok új impulzus ért, számomra eddig ismeretlen helyeken mutatkozhattam be. Fradi, BL, felnőttválogatott. Talán sosem volt még ennyire sűrű időszak mögöttem, de egyelőre nagyon élvezem, hiszen azért kezdtem el vízilabdázni, hogy ilyen, számomra nagy dolgokat sikerüljön elérnem.

Vigvárinak sosem kellett a szomszédba kopogtatnia egy kis vagányságért, így a felnőttválogatottba kerüléskor sem izgulta túl magát. Meglepőnek sem mondható a meghívása, hiszen végig keményen, tudatosan készült, és bízott benne, előbb-utóbb eljön a pillanata.

Valahol természetes, ha egy fiatal, ambiciózus játékosnak az lebeg minden edzésen a szeme előtt, hogy napról napra jobbá váljon, így minél hamarabb bemutatkozhasson a legmagasabb szinten. Ez velem is így van. Amikor a Fradiba igazoltam, már egyre inkább bíztam abban, hogy hamar eljuthatok a válogatottba, és nagyon örülök, hogy megtörtént. Valóban nem vagyok izgulós. Az első ob I-es meccsem előtt volt bennem nagyobb a drukk, illetve most legutóbb, amikor megtudtam, hogy benne vagyok a világliga tizenháromfős keretében. De ez már nem volt akkora, és gyorsan el is múlt, aztán már csak az önbizalmat éreztem.

Vigvári három meccs alatt is rengeteg tapasztalatot szerzett a válogatottban, a mérkőzések egyes jeleneteit pedig azóta többször is visszanézte, kielemezte. Az elsősorban az olimpiára készülő nemzeti csapatból többen is hiányoztak a világliga-találkozókon, így korántsem lehet biztosra venni, hogy Vigvári (vagy a Debrecenben tartalékként érdekelt, ugyanúgy 19 éves Konarik Ákos) ott lesz a tokiói névsorban is. Bár a horvátok ellen mutatott kiváló teljesítményével, biztosan nem könnyítette meg Märcz Tamás dolgát.

A horvátok ellen a meccs emberének választottak, de azért a másik két mérkőzést is figyelembe kell venni. Nem mondom, hogy azokon rosszul játszottam, de bőven nem azt a teljesítményt hoztam, amit elvárnék magamtól. Persze, szeretnék minél hamarabb meghatározó és stabil tagja lenni a válogatottnak, de fizikálisan és számos egyéb területen is jócskán van még hova fejlődjek, mindenesetre rajtam nem fog múlni…

Utánpótlássport