Labdarúgó csapatunk korábbi dán légiósával, Kenneth Christiansennel beszélgettek 50. születésnapja alkalmából.

– Mi a különbség a mostani és az 1994-ben a Fradihoz érkező Kenneth Christiansen között?
– Nem sok, csak néhány ránc, kevesebb haj és több élmény (válaszolta nevetve). Most már megálltam egy helyben, letelepedtem, ha úgy tetszik. Viszont továbbra is rajongok a labdarúgásért, örökké szerelmes leszek ebbe a játékba. Bejártam szinte az egész világot és azt érzem, hogy kihoztam a legtöbbet az életemből és a karrieremből.

– Bár csak közel másfél szezont töltöttél a Fradinál, több emlékezetes meccsed is volt. Ha azt mondom, hogy 1994. június 15., Kispest-FTC, akkor mi az, ami először eszedbe jut?
– Úristen, milyen nap volt! Kölcsönben kerültem a Fradihoz és emlékszem, mondtam az akkori vezetőedzőnek, Nyilasi Tibornak, hogy nem vagyok az a jól fejelő játékos. Erre meg az én fejesemmel szereztünk vezetést, majd megnyertük a meccset, ezáltal a Magyar Kupát, a szurkolók pedig őrjöngtek örömükben. Nagyon magas hőfokú meccs volt, a rendőrök pedig nem igazán álltak a helyzet magaslatán, de a futball és a mi szempontunkból csodálatos délután volt. Emlékszem, fent ültünk már buszon, de az hihetetlen lassan haladt az Üllői úton a minket ünneplő szurkolók miatt. Ebben a pillanatban döntöttem el, hogy itt akarok futballozni.

– Volt kedvenc meccsed a Fradi mezében?
– Igen, de ha szabad, akkor kettőt, a CSZKA Moszkva elleni KEK-találkozókat említeném. Moszkvában ugyan kikaptunk 2-1-re, de betaláltam, ez pedig sokat jelentett a visszavágón. Hazai pályán mi nyertünk 2-1-re, majd a drámai tizenegyes párbajban én is eredményes voltam, ezzel is hozzájárulva fantasztikus továbbjutásunkhoz. A Ferencvárost képviselni és az egyik legnagyobb orosz klubot kiejteni felemelő érzés volt. A szurkolók úgy ünnepeltek minket, mintha megnyertük volna a kupát.

– Akkor a magyarországi tartózkodásnak ennél tökéletesebb kezdete nem is lehetett volna, mint a Vasas elleni győztes bemutatkozás, majd rögtön a kispesti kupadiadal.
– Abszolút! Mielőtt a Fradihoz kerültem, nem ismertem a klub történelmét, de nagyon gyorsan megszerettem a csapatot, a szurkolókat és rövid idő alatt a klubtörténelmet is bepótoltam. Az első alkalommal, amikor felhúztam a Fradi-mezt, azt éreztem, hogy ez a klub az emberekért, a szurkolókért van.

– (…) Mit üzennél a Ferencvárosnak, Sergei Rebrov vezetőedzőnek és a szurkolóknak?
– A szurkolóknak először azt, hogy köszönöm! Az első perctől kezdve befogadtak ebbe a lenyűgöző klubba és nagyon büszke vagyok, ha a világ bármelyik pontján magyar emberekkel találkozom, mert nagy örömmel mondhatom magyarul: „Fradista voltam”. Tényleg, még ez is eszembe jutott! (válaszolta nevetve) A csapatnak azt üzenem, hogy tudják, amikor a pályán hajtanak, akkor érezzék a szurkolók támogatását, lelkesedését még akkor is, ha most ilyen szomorú a helyzet, hogy nem lehetnek nézők a stadionban. Ez egy kiváltság, amelynek ők állnak a középpontjában és ezt meg kell ragadniuk. Sergei Rebrovnak nem sok tanácsra van szüksége, hiszen ahogy az eredményekből is kitűnik, a Fradi rendre nagy fölényben játszik és magabiztosan nyeri a meccseit, kvázi egyeduralkodó a magyar bajnokságban. Rebrovnál kiváló kezekben van a karmesteri pálca.

A teljes interjú, amiben Kennethet arról is kérdezték, mivel foglalkozott aktív pályafutása után: Fradi.hu