Albán játékosunk otthon se bírta edzés nélkül.

– Igaz, hogy a kéthetes téli szabadság alatt mindössze négy napot pihent?
– Nem bírtam többet. A bajnokság befejezése után hazautaztam a szüleimhez és a testvéremhez Albániába, tíz napot töltöttem otthon. Nagyon jó volt újra együtt lenni, de a negyedik napon azon kaptam magam, hogy hiányzik a mozgás.

– Elővett egy labdát?
– Nem, mert labda már nincs a szülői házban, de a futócipőmet magammal vittem. Reggelenként beöltöztem, és onnantól mindennap futottam. Nem volt túlzottan hosszú a téli szabadság, mindössze két hetünk volt kikapcsolódni, de nekem nem testben, inkább mentálisan volt szükségem a lazításra. A feltöltődés tökéletesen sikerült, otthon végig együtt lehetettem a családommal, meglátogattam egy-két barátomat, ám az új év előtt már jöttem vissza Budapestre, hogy a felkészülést frissen várhassam.

– Az ősszel néhány hetet ki kellett hagynia, majd amikor visszatért a pályára, úgy tűnt, mindent cselt, minden labdaérintést élvez. Ennyire nem bírja labda nélkül?
– Ha nem futballozhatok, nem érzem jól magam a bőrömben. Akkor teljesen ki voltam éhezve a játékra, hogy újra helyzetbe kerüljek, újra kicselezzek egy rám rontó védőt. A csapattársaim már tudják, olyan a mentalitásom, hogy sosem adom fel! A nehézségeken mindig túllépek, és a padlóról erősebben állok fel. Ilyen a karakterem.

– Ezekben a napokban Spanyolországban edzőtáboroznak. Járt már Marbellában?
– Még sohasem. Többen mesélték, hogy sokszor jártak már itt, hát most én is megtapasztalhatom, mennyire jó itt készülni.

– Van kedvenc országa?
– Spanyolország.

– Sejtettem.
– Az itteni emberek mentalitása közel áll hozzám. Spanyolország mindig is vonzott, és a spanyol futballt is kedvelem. A bajnokságot végig követem a televízióban, remek meccsek vannak. Most, hogy itt vagyok, ismét megbizonyosodhatok róla, mennyire remek ország. A felkészülés szempontjából tökéletes helyen vagyunk, a szálloda minden igényt kielégít, az ételek finomak, ám ami a legfontosabb, a pályák talaja biliárdasztal-simaságú. Tele vagyok energiával, minden edzést izgatottan várok.

– Szombaton lejátszották az első felkészülési mérkőzésüket, a spanyol negyedosztályú Alhaurín együttesét győzték le négy-nullára. Hogy érezte magát a pályán?
– Jó volt újra meccset játszani. A második félidőben kaptam lehetőséget, a szakmai stáb két külön csapatot küldött pályára az első játékrészre, illetve a fordulás után. Eleinte nehéz belelendülni a játékba, nyilván leszünk ennél sokkal jobb formában is, de elsőre nem volt rossz.

– Kivel van egy szobában a szállodában?
– Elővigyázatosságból ezúttal mindenki egyedül van. Előnye és hátránya is van ennek a leosztásnak, esténként elalvás előtt nincs kivel beszélgetni, de ez legyen a legnagyobb gondom. A legfontosabb az egészség, és ezért a klubnál mindenki mindent megtesz.

– Tíz nap múlva a Diósgyőr ellen már tétmérkőzésen kell helytállniuk. Nem tart attól, hogy túl rövid az idő a felkészülésre?
– Ez most ilyen időszak. Minden csapatnak nagyjából ugyanannyi ideje van arra, hogy a lehető legjobb állapotba hozza magát. A szakmai stábnak nem mindennapi feladat ez, de Szerhij Rebrov és segítői ezt is megoldják. Fontos lesz, hogy a Diósgyőr ellen jól rajtoljunk, és már azon a találkozón is a legfőbb célunk lebegjen a szemünk előtt, hogy bajnokok akarunk lenni. Nálam más szóba sem jöhet, első idényemet töltöm Magyarországon, bajnok és kupagyőztes szeretnék lenni. Semmi más nem érdekel!

forrás: nso.hu