Blankát kérdezték a Bukarest elleni győztes Bajnokok Ligája meccsről.

Milyen volt a lélektana a Bukaresttel vívott idei első BL-meccsnek?
Tisztában voltunk azzal, nagy esély nyílik a győzelemre, mert a sok hiányzó miatt egy sorral jött a Bukarest, mi viszont végre elmondhattuk magunkról, hogy két komplett sorunk van. Beszéltük is az öltözőben, hogy elegünk van már a “majd legközelebb” felütésekből, úgy mentünk neki a meccsnek, hogy ezt most meg kell nyernünk, és nagyon örültem, hogy sikerült.

Mi vezetett a győzelemhez?
Például kiválóan kezdtünk. Nemigen futott a Bukarest, tartalékolt az erejével. Aztán az első félidő második fele kaotikus volt védekezésben, így nem tudtunk úgy rohanni rájuk, mint korábban, és nem jöttek a könnyű gólok. Szünetben tisztáztuk, hogy a kulcs a védekezés lesz, és ezt mindenki megértette, össze is állt a védelmünk, s vissza is tudtunk kapaszkodni, majd átvettük a vezetést, és már a románok jöttek utánunk. Az utolsó tíz percben pedig felőröltük őket. Örülök, hogy végre mi bírtuk jobban fizikailag egy ilyen szintű rivális ellen. Ehhez nyilván kellett az is, hogy a Bukarest erőnlétileg nincs még a topon.

Akkor gyakorlatilag annyi történt, hogy betartották a megbeszélteket, amire készültek?
Folyamatosan beszéltünk arról a meccs előtti napokban, hogy a futással kell nyernünk, amikor pedig megkaptuk a románok benevezett keretét, végképp tudatosult bennünk, hogy nincs más, mint futni és azzal fel tudjuk őrölni őket.

Mentálisan mennyire volt nehéz tartani az elképzelést?
Az első félidő hajrájában nem tudtuk megvalósítani a tervezetteket, akkor hiba csúszott az összpontosításba, de összességében koncentráltak voltunk. Nyilván benne vannak a hibák, hiszen emberek vagyunk, megesik, hogy kimarad egy ziccer, vagy én máshova mozdulok el a kapuban. De a legfontosabb, és ezzel győztünk, hogy csapatként, együtt rettentően akartuk a sikert, s úgy mentünk vissza a folytatásra a szünet után, hogy csakis mi hagyhatjuk el győztesen a pályát.

A második félidőben ön is kritikus pillanatokban hárított, elég, ha csak azt vesszük, ahogy elkapta a levegőben a világklasszis spanyol jobbszélső, Carmen Martin ejtési kísérletét…
Amilyen jól kezdtem én is, ugyanúgy mentem lejjebb én is az első negyedóra után: ahogy visszaestünk védekezésben, nem tudtam segítséget és lendületet adni a társaknak. Bennem maradt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. A második félidőben a jó védelem is kellett ahhoz, hogy fontos pillanatokban háríthassak, hogy az említett Martin-ziccert is védeni tudjam. Korábban “megcunderezett”, szóval, bennem volt, hogy na, azért ne zárjon százszázalékos hatékonysággal!

NS