Blankát kérdezték a Bukarest elleni győztes Bajnokok Ligája meccsről.
Milyen volt a lélektana a Bukaresttel vívott idei első BL-meccsnek?
Tisztában voltunk azzal, nagy esély nyílik a győzelemre, mert a sok hiányzó miatt egy sorral jött a Bukarest, mi viszont végre elmondhattuk magunkról, hogy két komplett sorunk van. Beszéltük is az öltözőben, hogy elegünk van már a “majd legközelebb” felütésekből, úgy mentünk neki a meccsnek, hogy ezt most meg kell nyernünk, és nagyon örültem, hogy sikerült.Mi vezetett a győzelemhez?
Például kiválóan kezdtünk. Nemigen futott a Bukarest, tartalékolt az erejével. Aztán az első félidő második fele kaotikus volt védekezésben, így nem tudtunk úgy rohanni rájuk, mint korábban, és nem jöttek a könnyű gólok. Szünetben tisztáztuk, hogy a kulcs a védekezés lesz, és ezt mindenki megértette, össze is állt a védelmünk, s vissza is tudtunk kapaszkodni, majd átvettük a vezetést, és már a románok jöttek utánunk. Az utolsó tíz percben pedig felőröltük őket. Örülök, hogy végre mi bírtuk jobban fizikailag egy ilyen szintű rivális ellen. Ehhez nyilván kellett az is, hogy a Bukarest erőnlétileg nincs még a topon.Akkor gyakorlatilag annyi történt, hogy betartották a megbeszélteket, amire készültek?
Folyamatosan beszéltünk arról a meccs előtti napokban, hogy a futással kell nyernünk, amikor pedig megkaptuk a románok benevezett keretét, végképp tudatosult bennünk, hogy nincs más, mint futni és azzal fel tudjuk őrölni őket.Mentálisan mennyire volt nehéz tartani az elképzelést?
Az első félidő hajrájában nem tudtuk megvalósítani a tervezetteket, akkor hiba csúszott az összpontosításba, de összességében koncentráltak voltunk. Nyilván benne vannak a hibák, hiszen emberek vagyunk, megesik, hogy kimarad egy ziccer, vagy én máshova mozdulok el a kapuban. De a legfontosabb, és ezzel győztünk, hogy csapatként, együtt rettentően akartuk a sikert, s úgy mentünk vissza a folytatásra a szünet után, hogy csakis mi hagyhatjuk el győztesen a pályát.A második félidőben ön is kritikus pillanatokban hárított, elég, ha csak azt vesszük, ahogy elkapta a levegőben a világklasszis spanyol jobbszélső, Carmen Martin ejtési kísérletét…
Amilyen jól kezdtem én is, ugyanúgy mentem lejjebb én is az első negyedóra után: ahogy visszaestünk védekezésben, nem tudtam segítséget és lendületet adni a társaknak. Bennem maradt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. A második félidőben a jó védelem is kellett ahhoz, hogy fontos pillanatokban háríthassak, hogy az említett Martin-ziccert is védeni tudjam. Korábban “megcunderezett”, szóval, bennem volt, hogy na, azért ne zárjon százszázalékos hatékonysággal!NS