Szabó János szerint legalább egy döntetlent megérdemeltek volna – a paksi játékosok csapatuk új stílusáról is szót ejtettek.

Bognár István

Pedig már indultunk a középkezdéshez, és bár tudom a szabályt, nem egyértelmű a szituáció. Messziről, álló helyből lőttem, Dibusz Dénesnek volt ideje reagálni, nem tudom, Sajbán Máté mennyire zavarta, valóban útban volt-e. Sajnálom, mert jól játszottunk, ki tudja, hogyan alakul a mérkőzés, ha megadják a gólt. Nyilván tudtam, apu milyen futballt szeret, sokszor láttam játszani a csapatait. És bizakodtam, mert azt láttam, az adott osztályhoz viszonyítva szerényebb költségvetéssel, kevésbé értékes kerettel is mindig a tabella első felében volt korábbi klubjaival. Nekem nem volt új a felfogás, támadóként kedvező nekünk, ha az ellenfél térfelén tudunk labdát szerezni, inkább a védőinktől kíván ez a stílus több futást, több sprintet. De a Fradi ellen is látszott, hogy sok akciónk van, többször odakerülünk az ellenfél kapuja elé.

Szabó János

Bosszantó a vereség, több volt a meccsben. Még akkor is, ha nagyon erős ellenfél volt a vendégünk. Jól játszottunk, legalább a döntetlent megérdemeltük volna. Nagyon sokáig a biztonságra alapozó játékot erőltettük. Fő a biztonság, álljunk hátul stabilan, és kontrázzunk: tudjuk, sok csapat játszotta ezt, vagy játszik manapság is így. Hosszú évek alatt megszoktuk a felfogást, és ha nagyon őszinte vagyok, azt kell mondanom, nem hittem benne teljes mértékben, hogy a mi csapatunk képes arra a futballra is, amelyet az új edző kér tőlünk. Nem azért, mert ne lennének jó játékosaink, inkább azért, mert ahogy mondtam, nagyon sokáig próbálkoztunk másképp eredményt elérni. De szeretünk így futballozni, a csatárok rengeteget futnak, zaklatják az ellenfelet, s ez hatalmas segítség nekünk, nincs nyugodt labdakihozatala a másik csapatnak, így könnyebb védekeznünk. Élvezzük ezt a fajta játékot.

NS