A VVK (mai nevén Európa Liga) döntőben – ki ne tudná – győzni tudott a Fradi a Juve ellen Torinóban.

A cikk felidézi a Juventus útját a döntőig, aminek során többek között az Atletico Madridot búcsúztatták. A döntő egyik kulcsmomentumának látják, hogy a csapat egyik sztárja, az aranylabdás Omar Sivori nem játszott, aki rossz viszonyban volt az edzővel, Heriberto Herrerával és a szezon végén távozott a Juvéból. (Egyébként Sivori abban az évben már meglehetősen keveset játszott a Juvéban és nem is túl eredményesen, szóval a hiánya aligha rengette meg önmagában a fekete-fehéreket.)

A zebráék közönsége elismerte a Fradi remek játékát és fölényét és alapos ünneplésben részesítette a győztest. A 7 válogatott közül a legnagyobb sztárnak természetesen Albert Flóriánt tartották, akit alaposan őriztek is a Juve védői. A magyar foci akkori erejét érzékeltetve írnak arról, hogy a címvédő Brazíliát vertük ’66-ban az angilai VB-n.

A meccs első félideje kiegyenlített volt, de a második félidőre a Juve elfáradt, pedig ahhoz, hogy a Fradit legyőzzék teljes erőbedobásra lett volna szükség, ahogy a Juve akkori lapja írja, ez lett volna az egyetlen remény, de így a Fradi megérdemelten győzött. Felidézik a gólt, hogy Novák beadását Fenyvesi dr. fejelte be. Ismét idézik a Juventus akkori lapját, ami elismeréssel adózott a Fradinak, ami magas szintű csapatjátékot mutatott be, remek technikai képességű játékosokkal. Kiemelik a Juve legendás kapusát, Anzolint, aki nagy szerepet játszott abban, hogy egyáltalán végig nyitott volt a döntő.

Végezetül a Juventus honlapja kiemeli: a Fradi sikere volt az első alkalom, hogy kelet-európai csapat európai kupát nyert.