Ma este a Népligetben – Zalánki Gergővel a sérüléséről és várakozásairól beszélgettek.

Férfi vízilabda, OBI, alapszakasz, 13. forduló
Népliget, 20.00: Ferencváros – Honvéd

A Szivós Márton edzette piros-fehérek a középmezőnyben tanyáznak, a “nagyok” ellen egyelőre szoros eredményt nem tudtak elérni, kötelező a győzelem ellenük.

– Hogyan telt a felépülés időszaka?
– Az első három hét volt a legnehezebb a nyár közepén. Folyamatosan ágyban fekve filmeket és sorozatokat nézni nem a legjobb elfoglaltság, de nem terheltettem a lábamat. Utána már mankóval sétálgathattam, és elkezdődött a gyógytorna. Viszont a műtétet és a sok fekvést követően annyira legyengült a térdem, hogy még csak behajlítani sem tudtam a lábamat. Így a következő három hétben a gyógytornán azon dolgoztunk, hogy először tíz fokot sikerüljön behajlítani a lábamat, majd húszat, napról napra egy-két fokot haladtunk. Ezek elég fájdalmas, illetve idegőrlő napok voltak, hiszen állandóan az járt a fejemben, hogy én gyorsabban haladnék, de nem lehetett siettetni a folyamatot. Amikor lejárt a hat-nyolc hét, akkor már bemehettem a vízbe, kicsit úszhattam, a gyógytornán komolyabb gyakorlatokat csinálhattam. Végre végezhettem mást is a lábam hajlítgatásán kívül, hiszen annak nem sok sportértéke volt. Ezt a munkát már jobban élveztem. Csütörtökön lesz négy hónapja, hogy megműtöttek, két hónapja tértem vissza a komoly edzésekhez, és legalább további két hónapba fog kerülni, míg a jobb térdem olyan erős lesz, mint a másik.

– Lelkileg sem lehetett könnyű feldolgozni a történteket. Varga Dénessel hasonló cipőben járt, mindketten több hónap kihagyásra kényszerültek. Támogatták egymást a lábadozás során?
– Dénes pár hónappal előttem szenvedett az enyémhez hasonló sérülést. Érdekes szituáció volt, hogy így követtük egymást. A felépülés idején folyamatosan érdeklődtünk egymás állapotáról, megbeszéltük, kinek hogy bírta lába az edzéseket. Óvatosan bántak velünk. A vízben mi ketten gyakran külön gyakoroltunk, kevesebb súllyal csináltuk a taposást, és játék közben sem kellett belemennünk kemény szituációkba. Segített, hogy nem egyedül kellett ezt végigcsinálnom, nem én voltam az egyetlen, aki hátrányban volt a többiekkel szemben. Így gyorsabban telt az idő.

– Mit vár ettől az idénytől, saját magától és az olimpiától?
– Azt, hogy visszatérjen minden a régi kerékvágásba. Játsszuk le nyugodtan a mérkőzéseinket, mindenki épüljön fel, induljon el a Bajnokok Ligája. Én továbbra is sokat „dolgozom” majd a lábamon, hogy az beérje a többi testrészemet, és akkor újra százszázalékos formába tudok lendülni és az olimpiára készülni. Remélem, hogy a válogatottal ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Egyértelműen a dobogó a cél az olimpián, de szerintem azzal sincs gond, ha azt mondom, aranyérmesek akarunk lenni, mert valós esélyünk van rá.

Teljes interjú: Magyar Nemzet