Ha lemaradtál, most bepótolhatod, a stáb többet közt Horváth ‘Api’ Lászlót látogatta meg, hogy együtt nézzék meg a Kijev elleni találkozót.
A teljes adás: MédiaKlikk
Már akkor kalapot emeltek Albert Flóriánék előtt, amikor kiharcolták a döntőbe jutást a VVK-ban. A kishitűek megelégedtek volna az ezüstéremmel, de szerencsére a ferencvárosi labdarúgók másképpen gondolkodtak.
– Úgy indult a dolog, hogy a két csapat vezetői megegyeztek, feladjuk a pályaválasztói jogunkat, és mi utazunk Olaszországba – mondta Horváth László, a Ferencváros egykori kőkemény védője. – Gondolom, az olaszok örültek ennek, hiszen így hazai pályán vívhatták meg a finálét. Nos, csalódniuk kellett.
Mintha tegnap játszották volna a mérkőzést, olyan tisztán emlékezik Horváth László a mindent eldöntő, ötvenöt évvel ezelőtti győztes találatukra.
– A 74. percben Novák Dezső jobb oldali beadásánál Albert Flóriánt kilökték a labda alól. A Császár, jogosan, büntetőt reklamált, de közben a szemfüles Fenyvesi Máté a kapuba fejelt. Flóri a gól után is mondta a magáét, mire a francia bíró megkérdezte tőle: esetleg két gólt ítéljen meg az FTC-nek?
Juhász István a zöld-fehérek csupaszív fedezete kijelentette, a sikert annak köszönhették, hogy a Fradi nem ijedt meg senkitől, bárki ellen győzelemre törtek..
– Az olasz szurkolók, miután felocsúdtak csapatuk vereségét követően, minket kezdtek ünnepelni, mi pedig egy tiszteletkörrel köszöntük meg sportszerű viselkedésüket.
– A torinói döntő előtt Mészáros József edzőnk idegesen üldögélt az öltözőben, mire Fenyvesi odaszólt neki: „Dodó bácsi, nyugodjon meg, vagyunk annyira jók, hogy nyerjünk.” Tüske tökéletes jósnak bizonyult – emlékezett Karába János, a fradisták szélsője, aki futballista unokájával, Dáviddal szurkol az „utódoknak”.
– Az OTSH eladta jó valutáért a hazai meccs megrendezését, így aztán csak egymeccses volt a döntő, azt is Torinóban rendezték. Úgy mentünk ki, hogy csak ne kapjunk egy ötöst, mert azt kellemetlen lenne megmagyarázni. A Juve örült, biztos volt benne, hogy megver minket Olaszországban, pedig akkoriban nem volt nagy különbség a két gárda között, mint manapság, ám annak idején is a torinóiak voltak az esélyesek – mesélte a Ferencvárost vezetőedzőként is szolgáló Rákosi Gyula. – A találkozó előtt mit is tehettünk volna az öltözőben, próbáltuk nyugtatni egymást, hogy mindenki koncentrált legyen, a szoros vereség még nem lenne tragédia. Aztán Fenyvesi Máté befejelte a labdát a kapuba negyedórával a lefújás előtt, amely végül eldöntötte a kupa sorsát. Otthon hatalmas ünneplésben volt részünk, a Fradi szurkolótábora már akkor is csodálatos hangulatot volt képes teremteni.
