Elek szerint a Juventus ellen rá kell tenni még egy lapáttal.

Hogy tetszett a Fradi játéka a Dinamo Kijev ellen?
Egyértelműen bebizonyosodott, amit korábban is sejtettünk: a Fradinak reálisan a Dinamo Kijev ellen van a legnagyobb esélye pontokat gyűjteni, nem elfelejtve, hogy az ukrán bajnok is egy kitűnő, évek óta Európa kupaporondján szereplő együttes. A Fradi ellen főleg az első félidőben birtokolták többet a labdát, ebben az időszakban a védekezés felőrölte a mieink erejét, ezzel is magyarázható, hogy szinte helyzetünk sem volt. A második félidőben Tokmac gólja után egyértelműen megváltozott a játék képe, ekkor kerültünk igazán mezőnyfölénybe, úgy is mondhatnám, hogy visszahoztuk a tüzet a játékba és a stadionba egyaránt. Ez is egy szép momentuma a futballnak, miként lehet egy szinte megnyert mérkőzést kis híján elveszíteni, a Fradi szemszögéből pedig úgy fölállni a padlóról, hogy a végén még a győzelemre is megvolt az esély. Meggyőződésem, ha még 10 percig tart a mérkőzés, a Ferencváros szerezte volna meg a három pontot. Ezzel a döntetlennel megmaradt a reális esély a csoport harmadik helyének megszerzésére, amely nemcsak szakmailag, hanem anyagilag is nagy előrelépés lenne a Ferencváros számára.

Mi a Rebrov-csapat legfőbb erénye?
Mindenféleképpen látható az egyértelmű fejlődés. Már az Európa Liga-szereplés is komoly előrelépés volt, s emlékezhetünk arra, hogy hajszál híján nem jutottunk tovább a csoportból. A szisztematikus és fegyelmezett munkának köszönhetően a következő évben jöhetett a Bajnokok Ligája-főtábla, de mindehhez az is kellett, hogy nem csak fizikailag van nagyon rendben a csapat, hanem ezt az erőltetett menetet mentálisan is jól bírják a játékosok. S ehhez hozzájön az is, hogy vannak olyan játékosok – elsősorban Tokmac, Isael és Boli -, akik akár egy az egyben is képesek eldönteni egy mérkőzést. Jó szériában van a Fradi, amely köszönhető a csapategységnek és a közös célnak is. Az is nagyon jó, hogy a BL-ben mindenféle eredménykényszer nélkül játszhat a csapat, s ez megnöveli az esélyt a további bravúrokra.

Mit vár a Juventus ellen? Ha Cristiano Ronaldo játszik, miként lehetne semlegesíteni a portugál világsztárt?
Egyértelműen ugyanarra az elszántságra és hozzáállásra van szükség, mint eddig, sőt, még rá is kell tenni egy lapáttal. Eddig is bebizonyítottuk, hogy a csapat tud szívvel-lélekkel játszani, és ha ehhez még egy kis játékos futball hozzájön, lehet komoly sikereket elérni. Az eddigi szereplésünk igazolta, hogy nincs lehetetlen, mint ahogy Cristiano Ronaldo semlegesítése sem lesz az.

Melyik pillanatát emelné ki az 1995-ös BL-szereplésnek?
Lehet, hogy elsőre furcsa lesz, mi az, ami igazán megragadt bennem. Az a pillanat, amikor lefújták az Anderlecht elleni visszavágót. Az a több másodpercnyi katarzis, amikor eljutott az agyadig, hogy beléptél egy olyan komoly színházba, amelyről korábban csak álmodoztál. Ezt már csak az a hangrobbanás múlta felül, amely 20 ezer fradista torkából felszakadt abban a pillanatban, amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést. Sem előtte, sem azóta nem hallottam, nem éltem át hasonlót. Ezenkívül az is hatalmas dolog volt, hogy szinte tizenketten, tizenhárman játszottuk végig a sorozatot, s a kispadon olyan ifisták ültek, mint Romanek Imre, Schultz Levente vagy Vincze Gábor. S mai szemmel az is hatalmas teljesítmény volt, hogy – ha az Anderlecht elleni play-off meccseket is ideveszem – Európa szárcsapatai ellen 9 pontot gyűjtöttünk, és 11 gólt rúgtunk.

A teljes interjú, amiben Elek bővebben is beszél az 1995/1996-os szezonról és arról is, hogy miben fejlődhetne a mostani csapat: Origo