A BL menetelés kulcsszereplőjét emberi oldaláról ismerheted meg, de persze a foci is szóba kerül a nagyinterjúban.

Igaz, hogy általános iskolában Barcelona-címer volt a tolltartóján?
Gyerekkorom óta a Barcának szurkolok, éveken át kívülről fújtam az összeállításokat. Tizenegy voltam, amikor Lionel Messi bemutatkozott a katalánoknál, azóta még nagyobb rajongójuk vagyok. Akkoriban a másik nagy kedvencem Thierry Henry volt, amikor megtudtam, hogy az Arsenalt maga mögött hagyva ő is Barcelonába igazol, madarat lehetett volna velem fogatni.

Poszterek is voltak norvégiai gyerekszobájának falán?
Érdekes, de poszter egy sem volt. De rengeteg olyan tárgyam viszont igen, amin ott virított a klub címere, vagy éppen gránátvörös-kék színű volt. A Barcelona a kedvenc csapatom és a kedvenc városom, amikor Genfben utolsóként húzták ki a Ferencváros nevét, és kiderült, hogy már csak ebbe a csoportba kerülhetünk, el nem tudom mondani, mit éreztem. A sorsolás előtt azt kívántam, minél jobb csapatokat kapjunk, és legyen köztük a Barcelona. Minden álmom így teljesüljön!

Ha már álmok: mikor ábrándozott először arról, hogy a Bajnokok Ligájában szerepelhet?
Hat-nyolc éves lehettem. A válogatott meccsek nem annyira foglalkoztattak, ám ha a televízió Bajnokok Ligája-mérkőzést adott, ki sem lehetett robbantani a képernyő elől. Minden héten ott ültem a készülék előtt, és nem tagadom, ilyenkor eszembe jutott, milyen nagyszerű lenne egyszer eljutni erre a szintre. Hát most itt vagyok!

Teljes nevén Tokmac Chol Nguen. A kenyai Kakumában született 1993. október 20-án, hatesztendős volt, amikor családjával Norvégiába költözött. Az utánpótlásban a Strömsgodsetnél kezdte pályafutását, ahonnan kétszer kölcsönadták, mind a kétszer norvég klubhoz, előbb a Baerum SK-hoz, majd a Mjöndalenhez. A Strömsgodsettel – a korábbi magyar válogatott Kovács Péterrel a soraiban – aranyérmet szerzett 2013-ban. A tavaly január óta Ferencváros-játékos 174 centiméter magas, jobblábas, technikás, jól cselez, elsősorban szélső támadóként, támadó középpályásként bevethető, de sokoldalúsága miatt szinte a pálya minden területén szerepeltették már edzői. A FTC-vel mostanáig két bajnoki címet (2019, 2020) ünnepelhetett, és a zöld-fehérekkel 2019-ben eljutott az Európa Liga csoportkörébe is.

A rájátszásban norvég csapat, a Molde ellen kellett kivívni a továbbjutást. Mekkora plusz motivációt jelentett ez?
Meg akartam mutatni, hogy mi vagyunk a jobbak. Mielőtt Magyarországra érkeztem, csak Norvégiában futballoztam, a Molde együttesét is jól ismertem. Sokan azt mondták, a Dinamo Zagreb kiejtése után a norvégok ellen nem lesz olyan nehéz dolgunk, nos, a magam részéről biztos voltam benne, kőkemény két csata vár ránk. A Molde jó futballra képes, és ezt be is bizonyították. A csapatból több ismerősöm is volt, a lefújást követően hihetetlen boldogságot éreztem, de arra is figyeltem, hogy odamenjek hozzájuk, és vigasztaljam őket. A futball velejárója az érzelem.

Barcelona, Juventus, Dinamo Kijev. Sokáig kellett ízlelgetnie a névsort, míg felfogta, kik ellen léphet pályára?
Kis időnek el kellett telnie. A Fradival a múlt évben már jártunk Barcelonában, az Európa-liga csoportkörében az Espanyol otthonában léptünk pályára, már az is hatalmas élmény volt. Kiráz a hideg, ha belegondolok, ezúttal nem az Espanyol stadionja, hanem a Camp Nou felé vesszük az irányt. Ha valaki először szerepel a Bajnokok Ligája főtábláján, nagy szerencse kell hozzá, hogy csapatával ilyen csoportba kerüljön. Minden egyes mérkőzést élvezni szeretnék, felszabadultan játszani.

Szülei délszudániak, ön viszont már Kenyában született. Milyen emlékei vannak az afrikai évekről?
Édesapám sokat mesélt a szülőhazájáról, Dél-Szudánban háború volt, ezért is költöztünk Kenyába. Nyomorúságos volt az élet akkoriban arrafelé, édesapám az összes bátyját elvesztette a háborúban. A szüleim nem szerették volna, ha veszélyben kell élnünk a mindennapjainkat.

Hatéves volt, amikor a családjával Norvégiába költözött. Megviselte az országváltás?
Nagyon. A jobb élet reményében mentünk, engem azonban alaposan megtört a váltás, a költözéssel járó hercehurca. Odahaza, Kenyában a fővárosban, Nairobiban laktunk, a poros utcán futballoztam, ott voltak a barátaim, a haverjaim. A szüleim sokáig őrlődtek, végül úgy döntöttek, Európába költözünk. Nem tagadom, nehezen éltem meg azt az időszakot. Nem vicc, amikor Norvégiában nyolcévesen újra elkezdtem focizni, meg kellett tanulnom a szabályokat. Afrikában csak rúgtuk a labdát, lőttük a gólokat, Norvégiában a srácok sokkal komolyabban vették, mit szabad, és mit nem.

Édesapja is futballozott, vagy akkoriban ez képtelenség volt?
Apu fiatalságát teljesen más határozta meg. Sportolni nemigen volt ideje, katonának kellett mennie, de azt mondta, ha labdába rúgott, az mindig pontosan oda ment, ahová szánta.

Melyik az igazi otthona?
Nem is lehet kérdés, Kenya. Édesapám a fejembe verte: sose felejtsem el, honnan jöttünk, honnan indultunk, melyik az igazi otthonunk. Más kérdés, immár olyan régen élünk Norvégiában, hogy szinte minden odaköt. Ettől függetlenül apuval a mai napig a helyi nyelvet használjuk a négy fal között, persze norvégul és angolul is anyanyelvi szinten beszélek.

A családból él még valaki egyáltalán Afrikában?
Másfél éve nagymamám is Norvégiába költözött. Ha ő dönthetett volna, maradt volna Kenyában, de édesapám ragaszkodott hozzá, hogy költözzön, legyen csak ott a közelükben. Idős már, nem árt, ha naponta ránéznek. Rajta kívül már csak néhány távoli rokon és barát él Afrikában.

Ha a bajnokságban szünet volt, gyakran repült haza Norvégiába. Merre laknak a szülei?
Drammen városában, harminc kilométerre Oslótól. Az utóbbi hónapokban értelemszerűen nemigen utazgattam, korábban két-három napra is hazaugrottam. Ilyenkor mentálisan feltöltődtem, szeretek együtt lenni a családommal. Budapestről napi kétszeri közvetlen járat volt Oslóba, így könnyen odajutottam. A barátaim közül is a legtöbb ott lakik, ilyenkor leülünk, nagyokat beszélgetünk, bepótoljuk, ami időközben kimaradt.

A BL-szereplés és a remek forma meghozta a gyümölcsét. Az utóbbi időszakban kiváló formában lévő Tokmac Nguen bekerült az Európa-bajnoki rájátszásra és a Nemzetek Ligája csoportmeccseire készülő norvég válogatott keretébe. A skandinávok október 8-án hazai pályán 2–1-re kikaptak a szerbektől Eb-pótselejtezőn (az FTC-támadó nem lépett pályára), október 11-én Románia és 14-én Észak-Írország ellen pedig lapzártánk után játszottak az NL-ben. A csatár korábban az U18-as és az U19-es nemzeti csapatban szerepelt egy-egy alkalommal. Érdekesség, miután szülei Dél-Szudánban születtek, az elmúlt idényben az afrikai ország válogatottja is megkereste, lenne-e kedve bemutatkozni az ottani együttesben. Tokmac akkor időt kért, mondván, lát még esélyt rá, hogy a magasabb színvonalat képviselő norvég nemzeti csapatba is meghívják. Megérte némi haladékot kérni.

Tudja, mit jelent magyarul a neve?
Hamar megtanították! Eleinte nem értettem, a többiek az öltözőben miért hívnak Tökmagnak, ám egyik nap Lipcsei Gábor, a csapat masszőre egy óriási zacskó tökmaggal állított be, és elém tette. Akkora nevetés tört ki, a magyar játékosok a hasukat fogták. Akkor értettem meg igazán, hogy magyarul leginkább erre hasonlít a nevem. Jót nevettem rajta. Jó ideje azonban ez már nem téma.

Egyébként jelent valamit a Tokmac név?
A családban én voltam az elsőszülött gyermek, és miután a szüleim elmondása szerint nagyon sötét volt aznap, amikor világra jöttem, ezt a borút jelentő nevet választották. Nekem tetszik.

Ha jól tudom, gyerekkorában a jégkoronggal is próbálkozott. Miért hagyta abba?
Norvégiában nagyon népszerű ez a sport, én is a csarnokban kezdtem a sportolást. A haverjaim mind jéghokiztak, nem akartam kiesni a brigádból, és amikor egyik nap az edzőm és édesapám elém állt, döntsek, a jégkorongot vagy a labdarúgást választom, az előbbi mellett döntöttem. Pedig kiválasztottak a városi fociválogatottba is, de mondtam apunak, inkább abbahagyom a focit. Isteni szerencse, hogy végül újra a futballpályán kötöttem ki. Talán az égiek akarták így, nem tudom.

Norvég feleségével október végére várják első babájukat. Vágja már a centit?

Izgalmas időszak elé nézek. Mindennap közelebb kerülök ahhoz, hogy édesapa legyek. Kisfiút várunk, aminek apaként nagyon örülök, de a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Még el sem kezdődött a Bajnokok Ligája csoportköre, máris eszembe jutott, hogy ha nagyobb lesz, biztosan leülünk majd a televízió elé, és megmutatom neki, hova is jutott el az édesapja. A fiunk neve egyelőre titok, de természetesen mi már tudjuk. Miután Budapesten születik majd, a magyar főváros egy életre biztosan velünk marad.

Háromból három futballista

Az Nguen fivérek közül nem csupán Tokmac futballozik. Két öccse is labdarúgó, mindketten Norvégiában játszanak. Közülük az idősebbik, Emanuel Kot jelenleg csapat nélkül van, a fiatalabbik, Riel alacsonyabb osztályban szerepel, a szakértők szerint legalább olyan tehetséges, mint a Ferencváros légiósa.

A feleségével hol ismerkedtek meg?
Édesanyám és az ő anyukája jó barátok, a feleségem unokatestvére ráadásul az egyik legjobb barátom volt, úgyhogy viszonylag gyakran találkoztunk. Sokáig csak nézegettük egymást, aztán szépen lassan elkezdtünk beszélgetni. Immár több mint öt éve, hogy együtt vagyunk. Ő is ideköltözött velem Budapestre, nagyon megszerettük. Az a típus, aki szívesen felfedezi a várost, új helyeket, új dolgokat, eleinte sok szép helyet megnéztünk. Én sokkal inkább egyhelyben ülő típus vagyok. Amikor a Ferencvárosba igazoltam, három hétig ki sem mozdultam a lakásból. Elmentem az edzésre, aztán együtt ebédeltünk a csapattal, majd jöttem haza pihenni. Nekem nem gond, ha huzamosabb ideig ki sem mozdulhatok a négy fal közül. Szeretek olvasni, filmeket nézni, videojátékozni.

Mi a kedvenc filmje?
Sorozatfüggő vagyok. A Peaky Blinders a kedvencem. Brit történelmi bűnügyi drámasorozat, ami Birminghamban játszódik. Egy hírhedt bűnözőcsalád történetét dolgozza fel, az első világháború befejeződésével kezdődően. Volt olyan nap, amikor maratoni sorozatnézést rendeztem, és több részt is megnéztem egymást követően.

Több csapattársával egy környéken laknak. Gyakran összejárnak?
Franck Boli a felső szomszédom, ha akarnám, partvissal fel is kopoghatnék neki. A viccet félretéve, jó, hogy közel lakunk egymáshoz, ha nincs edzésünk, gyakran összefutunk, megiszunk egy kávét, beszélgetünk. A meccsek másnapján pedig nem maradhat el a közös ebéd. Ha valamelyikünk gólt lő, az fizeti az ebédet. Édes teher ez. Mit nem adnék, ha valamelyik BL-meccs másnapján is nekem kellene fizetnem!

Afrikában meleg van, Norvégiában a telek pokolian hidegek. Melyik a kedvenc évszaka?
Egyértelmű, a nyár. Ki nem állhatom a hideget. Norvégiában ezzel meggyűlt a bajom, a bajnokság elején is mindig esett a hó, utáltam. Hiába vannak műfüves pályák, azokon nem ugyanolyan játszani.

Van hobbija?
Nehéz kérdés. Attól függ, mit lehet hobbinak nevezni. Sok időmet köti le, hogy a jövőmön gondolkodjak. Van egy kis lakásom Drammenben, fiatal vagyok, meg akarom alapozni a jövőmet. Fontos, hogy mibe érdemes befektetni, hogyan lehetnek kiegyensúlyozott nyugdíjas éveim.

Ha jól sejtem, Norvégiában egy nagy faházban laknak, a kandallóban ropog a tűz, a kertben gyerekek építik a hóembert, nemde?
Ezt aláírnám… Remélhetőleg hosszú évekig futballozhatom majd, a Ferencvárosnál most a lehető legjobb helyen vagyok. Most úgy érzem, évek múltán, ha abbahagyom a profi futballt, szeretnék hazaköltözni Norvégiába. De ki tudja, mit hoz a jövő. Az is lehet, hogy tíz évig Budapesten maradok, és meggondolom magam. Tényleg nem tudhatjuk, mit hoz a sors.

forrás: fourfourtwo.hu