Minden, amit érdemes tudni a kijevi Dózsáról.

Szergej Rebrov korábbi klubját 1927-ben a Dinamo/Dózsa-klubok szovjet szövetsége alapította Kijevben, az egyesület a szovjet titkosszolgálathoz tartozott. Első tétmeccsét 1928-ban játszotta. A klub az első stadionját 1933-ban kapta meg, amely ma is hivatalos otthona. A II. világháború során lebombázták, 1954-ben építették újjá – 2008-ban pedig Valerij Lobanovszkijról nevezték el a 17.000-es futballpályát. A legtöbbször azonban a Dinamo a ma hetvenezres Olimpiai/Köztársasági stadionban játszik, melyet a 2012-es EB-re építettek újra.

Start vs. Flakelf

1936-ban az összszovjet bajnokság egyik alapítója volt a kijevi Dózsa, amely az első két szezonban a második helyen végzett. A második világháború alatti náci megszállás a Dinamót is parkolópályára tette. A nagyrészt a korábbi Dinamo-játékosokat alkalmazó Start a német Flakelf ellen játszott meccsét (Start 5-3 Flakelf) a szovjet propaganda az évtizedek alatt rendkívül híressé tette. Azt terjesztették, hogy a „halálmeccsen” győztes Dinamo-játékosokat a németek nem sokkal később bosszúból megölték. A történet alapján sikeres regény és számos sikeres szovjet, amerikai és magyar film is készült. Ilyen volt Fábri Zoltán 1961-es filmje, a ‘A két félidő a pokolban‘, az 1962-es szovjet ‘A harmadik félidő‘ vagy az Oscar-díjas John Huston rendezte, Budapesten készült, a magyar futballisták mellett Pelét, Michael Caine-t és Sylvester Stallonét is szerepeltető ‘Menekülés a győzelembe‘ is. Erre a történetre alapozott az 1974-es ‘The Longest Yard’ Burt Reynolds-szal, ennek remakeje Adam Sandlerrel (magyar címe ‘Csontdaráló’) és a Vinnie Jones-féle Mean Machine (‘Gépállat SC’) is.

A történet azonban nem igaz. A játékosoknak nem esett bántódása, a két csapat közös fénykép után még koccintott is, a szovjet rendszer által mártírokként kezelt labdarúgókból pedig többen náci kollaboránsként a Dinamo felügyelőszervének, a titkosszolgálatnak a vendégszeretetét élvezte a háború után.

Valerij Lobanovszkij

A klub 1954-ben nyerte az első szovjet kupát (ebből 9-et gyűjtött össze), 1961-ben az első bajnokságot, melyből 13 darabot szedtek össze a Szovjetunió széteséséig. Legnagyobb sikereit a klub otthonának névadója és Szergej Rebrov mentora, Valerij Lobanovszkij vezetésével érte el a Dinamo. A kétszeres válogatott labdarúgó 34 évesen lett a Dinamo edzője, melyet két megszakítással 4 évtizeden át, összesen 20 évig irányított, közben volt szovjet, Egyesült Arab Emirátusi és kuvaiti kapitány is, majd 2002-es halála előtt rövid ideig az ukrán válogatottat is vezette. A 70-es években a taktikus Oleg Bazileviccsel közösen építették fel tudományos alapokon a Kijevet, Lobanovszkij volt felelős az edzésekért, a terhelést kicentizve tudták a maximumot „kivenni a játékosokból”. Fontos eleme volt a játékuknak a letámadás és a „totális futball”. Első 9 éves időszaka alatt 5 bajnoki és 5 kupagyőzelmet gyűjtöttek be. Fájdalmunkra ezen korszak legnagyobb sikere az 1975-ös, svájci KEK-döntő volt, amelyet épp ellenünk nyertek meg 3-0-ra. Ezek után a BEK-győztes Bayern ellen a Szuperkupát is begyűjtötték – az aranylabdás pedig Oleg Blohin lett.

1982-ben szovjet kapitány lett, de miután leváltották, 1984-ben újra a Kijev kispadjára került, immár egyedül. 1986-ban ismét megnyerték a KEK-et, ezúttal az Atletico Madridot győzték le 3-0-ra. Blohin, Zavarov, Belanov mellett az első 1990 utáni sztárigazolásunk, Rácz Laci is a csapat tagja volt ennek a csapatnak – ahogy ott volt a társkapitányként Lobanovszkij által irányított 1986-os szovjet csapatban is, amely 13 Kijev-játékossal a keretében verte a magyar csapatot 6-0-ra Mexikóban. Igor Belanov az aranylabdát is elnyerte 1986-ban. Aranylabdát nyert később Rebrov kijevi és válogatott csatártársa, Andrej Sevcsenko is, de ő már az AC Milan játékosaként.

Sevcsenko, Blohin és Belanov

A szovjet állam felbomlása után a független ukrán bajnokság első 9 szezonját a Kijev nyerte meg, az azóta nagy riválissá lett Saktar Donyeck 2001-2002-ben volt először bajnok. Ezekben az években, az 1992-ben épp a Saktartól szerződtetett Szergej Rebrov is a sikerek egyik legfőbb letéteményese volt, 1992-2000, majd 2005-2008 közt 163 gólt szerzett a kijev kék-fehér színeiben (ezzel Blohin után második a klubrangsorban), és rengeteg Sevcsenkó-találatot készített elő. Egy hete sokat emlegettük a Bajnokok Ligája 1997-1998-as kiirását, amikor az Eindhoven, a Newcastle és a Barcelona előtt lettek elsők a csoportjukban, a spanyolokat oda-vissza, összesítve 7-0-ra ütve. A következő évben egy gólra voltak a BL barcelonai döntőjétől, az azt emlékezetes meccsen elvesztő Bayern az elődöntőben egy góllal volt jobb Rebrovéknál.

Szergej Rebrov a Dinamo játékosaként

A 2000-es évek első évtizedében szinte folyamatosan BL-csoportkörös csapat volt a Kijev. A 2008-09-es szezonban a BL-csoportkör harmadik helyéről kerültek át az UEFA Kupába, ahol a szintén ukrán Metaliszt Harkov és a PSG kiverése után elődöntősök lettek – itt épp a nagy rivális Saktar állta útjukat. 2011-ben pedig a portugál Braga ejtette ki őket az Európa Liga negyeddöntőjében.

2014-ben váltotta az addigi másodedző, Szergej Rebrov a másik klubikon Oleg Blohint a kispadon, s azonnal meg is nyerte az ukrán kupát, majd 2014-15-ben 5 éves szünet után a bajnokságot is, ráadásul egy évre rá duplázott. A Rebrovval nyert 2015-16-os címe a kijeviek utolsó bajnoki sikere. 2014-15-ben az EL-ben csoportelsők lettek az Aalborg, a Steaua és a Rio Ave előtt, a Guingampot és az Evertont is kiverték, a negyeddöntőben a Fiorentina azonban már rágós falatnak bizonyult. A következő évben a Chelsea, Porto, Makkabi trió mellett lettek másodikok a csoportban, a City verte őket ki 3-1-es összesítéssel a folytatásban. 2016-17-ben a Saktar visszaelőzte a klubot a bajnokságban, amelyik a BL-ben is csak csoportnegyedik lett, a Napoli, a Benfica és a Besiktas mögött. Szergej Rebrov nem hosszabbította meg szerződését – a többi pedig már inkább számunkra történelem.

Szergej Rebrov a Dinamo edzőjeként

A csapat 2017-18-ban, majd egy évvel később is a 16 közé jutott az EL-ben, előbb a Lazio (2-4), majd a Chelsea (0-8) ütötte ki őket. Tavaly, akárcsak mi, a Dinamo is harmadik lett az EL-csoportjában (Koppenhága, Malmö, Lugano). Idén a harmadik selejtezőkörben kapcsolódtak be a BL-be, a holland AZ Alkmaart fogadták hazai pályán, 2-0-lal küldték haza őket. A playoffban a belga Genttel sorsolták össze a kék-fehéreket, kettős győzelemmel búcsúztatták őket. Előbb idegenben 2-1-re (összefoglaló), majd hazai pályán 3-0-ra (összefoglaló) nyertek.

Igor és Grigorij Szurkisz

A Saktar 2018-19-ben 12, tavaly 23 ponttal előzte meg őket a bajnokságban, az is csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a második helyen végezve indulhatnak a BL-ben. Ezek után a klubot 1993-óta irányító Szurkisz-családot képviselő Igor a Saktarral rendkívül sikeres román edzőlegendát, Mircea Lucescut nevezte ki a gárda élére. A pályán ez nagy sikert hozott eddig: bejutottak a BL-be, a szuperkupát 3-1-es meccsen nyerték el a donyeckiek elől, akiket 7 forduló után 4 ponttal (17-13) meg is előznek a bajnokságban is. A rengeteg tehetséges fiatalt alkalmazó csapatnak a hírek szerint tartást, szerkezetet adott az új edző – akit a kijevi ultrák azonban továbbra sem fogadnak el. Emlékezetes, kinevezése után (a klub első számú jelöltje épp a mi mesterünk volt) egy nappal lemondott Lucescu, majd mégis elvállalta az állást.

Mircea Lucescu

Bár anyagilag a klub a Saktar mögött „kullog”, senki ne higgye, hogy nem dúsgazdag, a Spiegel által nyilvánosságra hozott iratok szerint a Dinamo 2011 és 2017 közt 324 millió dollárt (100 milliárd forintot) költött 82 labdarúgó átigazolására egy Newport nevű cégen keresztül.

A mai Dinamo fiatal és legfőképp sajátnevelésű labdarúgókra épít: a bő, 33-as keretéből 9 nem ilyen. Közülük csak a lengyel Tomasz Kedziora, az argentin Carlos de Pena, a portugál Gerson, a szlovén Verbic játszott idén számottevő „mennyiséget”. A keretben több U20-as világbajnok is szerepel.

A csapat legnagyobb sztárja a jobbszélső, 22 éves Viktor Cigankov, de meghatározó játékos a szintén 22 éves középpályás Mikola Sarapenko, kommentelőnk, mimi kedvence, a 20 éves csatár, Vladiszlav Szuprjaga és a 18 éves centerhalf Ilja Zabarnyi is. Meghatározó még a koronavírusos válogatott kapus, a 26 éves Georgij Buscsan, valamint a szintén a járvány miatt kiesett 21 éves balbekk, Vitalij Mikolenko. Sérülés miatt a szintén balbekk Vladimir Kosztevics, és a középhátvéd Mikita Burda is hiányozni fog.

Gerson Rodrigues és Vitalij Bujalszkij a Gent ellen

A kaput minden bizonnyal a 32 éves Denisz Bojko védi majd, a jobbhátvéd Tomasz Kedziora lesz, középen a Zabarnyi, Szirota, Popov hármasból kerül majd ki a két belső védő, a balhátvéd alighanem Alekszandr Karavajev lesz. Innen már nehezebb egy fokkal kitalálni a csapatot, mert Lucescu idén 4-2-3-1-ben, 4-1-4-1-ben, 4-4-1-1-ben és 4-4-2-ben is felküldte már pályára a Dinamót. Azért sejthető, hogy a Kijev „Haratinja”, Szergej Szidorcsuk mellett Mikola Sarapenko, Cigankov és de Pena is a csapatban lesz, a center a Szuprjaga/Gerson duóból kerülhet ki. Persze, sajnos hozzá kell tenni a jelen helyzetben: ha a koronavírus nem szól bele még jobban.

A Dinamo Kijevvel kapcsolatban bűn lenne nem megemlíteni annak magyar edzőjét, a Rebrovval csapatában kétszeres bajnok Szabó Józsefet, valamint azt – bár ezt mindenki tudja alighanem, aki a cikk végére is eljutott -, hogy Dinamo-nevelés középpályásunk, Igor Haratin, illetve azt, a klub utánpótlásában kapott szerepet korábban két pályaedzőnk, Alberto Bosch és Unai Melgosa.

A Kijev meccseire 2012-13-ban még 28.000-en jártak átlagban, ez több okból is csökkeni kezdett, a 2017-18-as mélypontig (nyolcezer). Azóta emelkedő a pálya, amíg lehetett, tavaly átlag 13.000-en jártak a klub meccseire. Legjelentősebb szurkolói csoportjuk a White Boys Club, amely a lelátó mellett a „terepen” is tud teljesíteni, ha arról van szó.