Elefántcsontpart szövetségi kapitánya figyelemmel követi Francket.
– Kihagyta a Puskás Akadémia elleni legutóbbi bajnokit. Hogy van?
– Minden rendben. A biztonság kedvéért döntöttünk úgy, jobb, ha kihagyom a mérkőzést. Két nappal a találkozó előtt az edzésen reccsenést éreztem a lábamban, de szerencsére nem volt nagy a baj. A következő néhány napban egyéni edzéseken vettem részt, ám a hétvége óta újra együtt készülhetek a csapattal.– Legalább volt ideje elmélkedni a közelgő Bajnokok Ligája-menetelésen. Várja?
– Mi az, hogy! Már számolom a napokat.– Mit szólt, amikor meglátta a csoportot? Juventus, FC Barcelona, Dinamo Kijev…
– Azt mondtam, hogy óriási szerencsénk van. Amikor láttam, hogy a Ferencváros neve maradt utolsónak, és már csak ebbe a csoportba kerülhetünk, hirtelen nem is akartam elhinni. Lionel Messi és Cristiano Ronaldo kétségtelenül a világ két legjobb labdarúgója, néhány héten belül mindkettőjük ellen pályára léphetünk. Ezért megérte ennyit dolgozni. A sorsolás előtt sokat beszélgettem a barátaimmal, kérdezgették, kit szeretnék, örülnék-e neki, ha papíron verhetőbb ellenfeleket kapnánk, vagy ha már idáig eljutottunk, csapjunk bele a közepébe, és a legnagyobb sztárok ellen lépjünk pályára.– Fogadni mernék, hogy az utóbbit kívánta.
– A sorsolás előtt leírtam egy papírra, szerintem melyik lenne az álomcsoport: a Juventus és a Barca neve ott szerepelt rajta. A harmadik együttesét nem mondom el, nem lenne fair a Dinamo Kijevvel szemben. Egyébként a kijevieknek is örülök, hiszen Szerhij Rebrov jól ismeri őket, neki presztízs lesz az a két ütközet.– Barátja, Tokmac Nguen a közelmúltban mesélt arról, hogy gyerekkorában a Barcának szurkolt, Lionel Messi és Thierry Henry volt a két kedvence. Ön is kedveli a Barcát?
– Na, én nem vagyok Barca-szurkoló. El kell ismerni, Lionel Messi zseni, aki ha elkapja a fonalat, képtelenség megállítani. Olyat tud a labdával, amit nem lehet tanítani, de… Nálam Cristiano Ronaldo a favorit. Annyit dolgozott azért, hogy eljusson a csúcsra, amennyit a hétköznapi emberek elképzelni sem tudnak. Kifejezetten kedvelem a Real Madrid játékát, úgyhogy egyáltalán nem esik nehezemre a Barcelona ellen futballozni. Még mielőtt félreértés esne, nem azért lépünk pályára a sztárcsapatok ellen, hogy tátott szájjal bámuljunk. Sportolók vagyunk, élvezni szeretnénk minden egyes mérkőzést és a lehető legjobb eredményt elérni. Bárhol is lépünk pályára a BL csoportkörében, mindent beleadunk. Persze, hogy ez mire lesz elég, meglátjuk.– A Ferencváros labdarúgói most különleges népszerűségnek örvendenek. Az elmúlt időszakban mennyien kérték, hogy segítsen jegyet szerezni a meccsekre, illetve hogy a mérkőzések után adja nekik a mezét?
– Nem kevesen. Ebből a szempontból annyival könnyebb dolgom van, hogy a legtöbb barátom Afrikában és Norvégiában él, ők aligha jöhetnek el a hazai találkozóinkra. Nekem Magyarországon a barátaim egyben a csapattársaim is, ők meg aligha kérnek tőlem jegyet a meccsekre. Viccet félretéve, a külföldön élő barátaim a mezeimért már bejelentkeztek, de ez ilyenkor így természetes.– Ábrándozott már, milyen lesz a Camp Nouban pályára lépni?
– Szerintem a csapatban nincs olyan játékos, aki ne játszott volna el a gondolattal. Alig várom már, hogy október huszadika legyen.– A keretből ezekben a napokban többen is hazájuk válogatottjánál vannak. A közelmúltban említette, nincs kizárva, hogy a közeljövőben meghívót kap Elefántcsontpart szövetségi kapitányától. Most mekkora erre az esély?
– Heti kapcsolatban vagyok Patrice Beaumelle szövetségi kapitánnyal. Nemrégen nevezték ki a válogatott élére, az utóbbi időszakban többször is keresett telefonon. Hosszasan beszélgettünk, elmondta, figyelemmel követi a teljesítményemet, és ha a közeljövőben is olyan jó formában futballozom, mint az elmúlt idényben, az ajtó nyitva áll előttem. Nem tagadom, ez a hívás még elszántabbá tett. Ha a Bajnokok Ligájában is sikerülne bizonyítanom, aligha maradna el a meghívó.– Önnél is Didier Drogba minden idők legjobb afrikai játékosa?
– Naná! Már csak azért is, mert elefántcsontparti. Emlékszem, annak idején a Marseille labdarúgója volt, amikor elkezdtem csodálni a játékát. Édesapám kazettán mutogatta nekem a góljait, aztán amikor a Chelsea futballistája lett, már a televízióban is láthattam néhány mérkőzését. Hihetetlen futballista volt. S most lesz még egy elefántcsontparti srác, aki ugyancsak megmutathatja magát a BL-ben. Álomszerű ez a történet!
