Pólósaink klasszisa elmondta, hogy az egyedülálló eredménysorunk akár a Netflixen is megérne egy külön miniszériát.

2018 tavasza óta minden sorozatot figyelembe véve zsinórban a 10. trófeáját nyerte a Magyar Kupa-győzelemnek köszönhetően a Ferencváros vízilabdacsapata, ami minden csapatsportot vizsgálva teljesen egyedülálló a világon. Mi a zöld-fehér titok?
Már akkor is figyeltem a Fradit, amikor még Szolnokon játszottam, és azt tapasztaltam, hogy nagyon jó irányba indult el az építkezés a csapatnál. Nem egyszerre vettek meg jó pólósokat, hanem évről évre formálták/formálják tudatosan a keretet, ez a játékospolitika az alapja a sikereknek. Emellett az ország legjobb szakemberei dolgoznak a klubnál, akiket nemzetközileg is elismernek, Varga Zsoltot nem véletlenül választották meg az év edzőjének, és rendkívül magas színvonalú az orvosi, valamint az erőnléti stábunk is. A körülmények és a lehetőségek nagyszerűek, a biztos, stabil háttér nélkül aligha értünk volna el ilyen egyedülálló eredménysort, amely akár a Netflixen is megérne egy külön miniszériát.

A csapat edzője, Varga Zsolt szerint az összes közül talán a mostani, Szolnok elleni siker volt a legnehezebb. Ön szerint is?
Egyetértek vele, már csak azért is, mert Zalánki Gergőre és Varga Dénesre sem számíthattunk sérülés miatt, akik egyértelműen meghatározó tagjai a csapatunknak. Emellett a koronavírus is teljesen új helyzet elé állított mindenkit, karanténba kerültünk, elmaradtak meccsek, nem tudtunk a megszokott módon készülni. A döntőben viszont mindentől függetleníteni kellett magunkat, ami főleg fejben volt nehéz. Nem hagytuk túlságosan meglépni a Szolnokot, és a végén, a legfontosabb pillanatokban higgadtabbnak bizonyultunk. Számomra azért kivételes ez a győzelem, mert Varga Dumi hiányában először egy tornán én voltam a csapatkapitány, amit ráadásul megnyertünk, így erre a Magyar Kupa-sorozatra biztosan mindig büszke leszek.

Mit jelent ez a ferencvárosi dominancia a magyar vízilabdának?
Mivel nagyrészt magyar játékosokból áll a keretünk, a válogatott is profitál a sikereinkből. A nemzeti csapat majdnem hatvan százalékát mi adjuk, ez az összeszokottság pedig a vízben is látszik, többek között szerintem ennek is volt köszönhető a januári hazai Európa-bajnoki győzelem. Abban is bízom, hogy sok fiatal ezeken a sikereken felbuzdulva kezd majd el vízilabdázni, ami az utánpótlás miatt szintén fontos a sportágnak.

Orosz Pál, a labdarúgó zrt. vezérigazgatója a futballcsapat példáját említve azt mondta, csábító lett az FTC neve a játékosok körében. Ha a két klasszis légiós, Nikola Jaksics vagy Jannisz Funtulisz nevét említjük, akkor kijelenthető, hogy mindez a vízilabda-szakosztályra is igaz?
Abszolút. Funtulisz Görögországból jött hozzánk, pedig ott van a családja, az az otthona, több mint tíz évet évet játszott az Olympiakoszban. Jaksicson kívül a szerb válogatott több meghatározó játékosa is megfordult nálunk, ez sem véletlen. A feltételek és a közeg is csábító, ennyire komplett és profi klub jelenleg szerintem nincs még egy a vízilabdában.

Milyen a kapcsolat a többi szakosztály sportolóival? Követi akár a foci-, akár a kézicsapatok eredményeit?
Igen, a labdarúgócsapat BL-selejtezőit például együtt néztük, és szurkoltunk a fiúknak, hatalmas dolog, hogy 25 év után újra a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelhetnek. A női kézit is figyelem, ahogyan az atlétákkal vagy éppen a gyorskorcsolyázó Liu testvérekkel is jó a viszony. Lehet, elcsépelten hangzik, de a Fradi-család tényleg létezik, a mindennapokban is jelen van az összetartás.

Végezetül, ha Vámos Márton ígérhetne, üzenhetne valamit a ferencvárosi és a magyar vízilabda-szurkolóknak, mi lenne az?
Először is, hogy látogassanak ki minél több meccsre a drukkerek, szerethető és eredményes sportág a miénk, tényleg érdemes. Azt meg tudom ígérni, hogy a Fradival mindent megteszünk, hogy meglegyen sorozatban a 11. címünk is. Ami pedig a válogatottat illeti, ha megint úgy összeáll a csapat, mint az Eb előtt – márpedig miért ne állna össze? –, akkor nagyon jó eredményt fogunk elérni. Vérmes és érmes reményekkel utazom majd Tokióba.

Teljes interjú: Index