Márk szerint a Fradi a helyén van, és a helyén is marad még sokáig – pólósaink Magyar Kupa győzelméről beszélgettek.

Kállay Márk

Így lett kerek a történet. Már a búcsúzkodásnál tartottam a Fradiban, aztán az élet úgy hozta, hogy mégis maradtam. Az akkor készített interjú közlését elnapolták a klubban, most frissíteni is kell, méghozzá kizárólag pozitívumokkal. Felemelő érzés volt a Margitszigeten nyerni, ráadásul éppen azon a mérkőzésen, amely előtt Benedek Tiborról emlékezett meg a vízilabda társdalom. Nekem ez volt a karrierem vége, szép lezárást kaptam, még ha nem is én voltam a kupadöntő főszereplője hanem a Ferencváros, nekem csak egy külön sztorim volt benne. Három balkezessel álltunk fel az utolsó támadáshoz az időkérést követően. Az volt Varga Zsolt kérése, hogy a balkezesek kanyarodjanak feljebb, így kerültem be középre. Janisz Fountoulis észrevette, hogy nincs előttem blokk, megjátszott, én meg éreztem, hogy kevés az idő, nekem kell ellőnöm a labdát. Mindenki láthatta, mennyire örültem, hogy bement. Örülök, hogy ennyi mindent megnyertünk ezekkel a srácokkal, mert nagyon jó emberek – ezért is tudtunk mindig győzni. A Fradi a helyén van, és a helyén is marad még sokáig. Úgy érzem, nemcsak a Fradi, hanem én is a helyemen leszek. Nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy Svájcba igazolok, ahol már elkezdek dolgozni is. Persze az élet kiszámíthatatlan, mindig hoz valami újat. A szakmai fejlődésem miatt folytatom Svájcban, vegyész-biomérnök diplomám van, ez a terület mindig is érdekelt, ezért is szeretnék minél több tapasztalatot gyűjteni, és mellette még játszani egy ideig. Kíváncsian várom a folytatást.

NS