Korábbi védőnknek ma is fáj, hogy a Sparta ellen anno elbuktunk az álmok kapujában.
Gyepes Gábor
Az a Sparta Praha elleni párharc volt a mi menekülés a győzelembe sztorink, csak sajnos a várva várt happy end nélkül. Akkoriban anyagilag rossz körülmények uralkodtak a klubnál, és mi játékosok kiszolgáltatott helyzetben voltunk. A Bajnokok Ligája jelenthette volna a kiutat ebből a negatív állapotból. Hiába voltak a mindennapos viták a klubbal, a pályán egységet alkottunk. A Sparta Praha papíron Kelet-Közép-Európa legerősebb csapata volt, mégis két ki-ki meccset játszottunk ellene. Otthon Balog Zoltán cirka negyven méteres bedobással adott gólpasszt Vágnernek. Sok kép beugrik a prágai visszavágóról. Leginkább az maradt meg, ahogy a Fradi-szurkolók hatalmas molinójának a hatása alá kerültem. Egy Edda-idézetet írtak rá: álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt… Ha csak rá gondolok, még ma is fáj, hogy mekkora lehetőséget szalasztottunk el. Később sosem kerültem olyan közel a BL-hez, mint akkor.
Nem engedem a fiamnak, hogy végignézze, másnap iskola van. Az a szokásunk, hogy ha ilyen későn kezdődik egy meccs, a reggelinél elmesélem neki, mi történt. Rebrov maximalista, alapos edzőnek tűnik, aki mindenre felkészíti a játékosait. Szurkolok a Fradinak, hogy összejöjjön ez az óriási siker, és akkor holnap én is jó hírekkel ébreszthetem a fiamat.
