Dávid egy évre került kölcsönbe a Debrecenhez.

– Miért éppen Debrecen?
– Alig ért véget az előző idény, éppen nyaraltunk, amikor hívott Tőzsér Dániel, a Loki sportigazgatója, és kérdezte, miként képzelem el a jövőmet. Akkor még sok minden képlékeny volt, nem lehetett tudni, hogy Dibusz Dénes távozik-e vagy sem a Fraditól, ezért időt kértem a DVSC-től. A napokban felgyorsultak az események, s bár több klub is csábított, úgy éreztem, a Loki szeretne leginkább megszerezni.

– Nem érzi visszalépésnek, hogy az NB II-be szerződött?
– Egyáltalán nem, hiszen jelentős múltra tekint vissza a klub, a körülmények fantasztikusak, és jelenleg az a legfontosabb, hogy rendszeresen játéklehetőséghez jussak. Oké, védtem hét bajnokin a Ferencvárosban az elmúlt egy évben, sokszor remekül ment a játék, elég a Loki elleni hat egyes győzelmet említenem, a Honvéd és a Fehérvár ellen is magabiztosan teljesítettem, de ez nagyon kevés játékperc. Korábban sokszor elmondtam, és a mottóm nem változott: én a meccsnapoknak élek. Ezt az érzést nem lehet pótolni, s amikor leginkább a kispadra szorultam a Fradiban, éreztem, és jeleztem is a vezetőknek, védeni akarok. Megértették, szerencsére megtaláltuk a megoldást, elengedtek kölcsönbe.

– Van visszaút a Ferencvárosba?
– Nem tudni, mit hoz a jövő. Sokat köszönhetek a Fradinak, nem bántam meg, hogy oda szerződtem tavaly, szakmailag előreléptem, de váltanom kellett annak érdekében, hogy hétről hétre védhessek. Az csak megerősített a döntésemben, hogy amikor már a Debrecenbe szerződésemről pletykáltak, több száz üzenetet küldtek a szurkolók, kérték, igazoljak ide. Remélem, bizonyítom, jó döntést hozott a vezetőség és a szakmai stáb.

Teljes interjú: NSO