Gergő jól halad a visszatéréshez vezető úton.

A válogatott szünetben sem maradt mérkőzés nélkül a Ferencváros, szombat délelőtt a Soroksár SC elleni felkészülési mérkőzés szerepelt a programban. A találkozót Franck Boli, Isael, Bőle Lukács és Varga Roland góljával 4–3-ra a bajnoki címvédő nyerte meg, ám az eredménynél fontosabb volt, hogy Lovrencsics Gergő ismét pályára lépett. A jobbhátvéd augusztus 8-án a Sturm Graz elleni felkészülési mérkőzésen (1–0) szenvedett ínsérülést, azóta nem számíthatott rá a szakmai stáb. Szombaton azonban hatvan perc jutott neki. A Soroksár elleni összecsapást háromszor harmincperces harmadokban rendezték, a csapatkapitány az elsőben és a harmadikban kapott lehetőséget.

A Sturm ellen egy labdáért nyúltam, és a mozdulat után meghúzódott a combhajlító izmom – mondta a Nemzeti Sportnak a 32 esztendős futballista. – A meccs után jegeltük, ám este már sejteni lehetett, hogy a vártnál nagyobb a baj. A vizsgálatok után kiderült, az ín sérült meg, amely egyfelől érzékenyebb terület, másfelől három izom fut össze benne, vagyis nagyon óvatosan kell kezelni. Épp emiatt az első öt-hat napban semmit sem csinálhattam. Csak kezelésre jártam, néztem a többiek edzését, aztán hazamentem. Az ilyen típusú sérüléssel az a baj, hogy négy-hat hét alatt rendbe jöhet, ám ha siettetjük a visszatérést vagy a rehabilitáció közben túlterheljük, akkor akár fél évig is elhúzódhat a gyógyulás. Ezért az orvosi stábbal minden részletre odafigyeltünk, folyamatosan tesztelték a sérült testrészt, minden nap várták a visszajelzésemet. Fontos volt, hogy a különböző gyakorlatok után ne érezzek fájdalmat. Szerencsére eddig minden a tervek szerint halad, négy héttel a sérülésem után hatvan percet bírt a lábam, és a meccs másnapján nem volt fájdalmam.

A 36-szoros válogatott labdarúgó szerint a fokozatosság a legfontosabb, a Soroksár ellen sem az volt a lényeg, hogy minden labdavesztés után hátrasprinteljen, hanem hogy a kitámasztásokat, a futásokat és az irányváltásokat élesben gyakorolhassa.

A formahanyatlásra négy hét alatt kisebb az esély, mint az erőnlét romlására – folytatta a védő. – Az egyéni edzésekkel nem helyettesíthető a meccsterhelés. Sprintelhet akármennyit a játékos, a kilencven percig tartó összpontosítást, az ellenfél követését, a meccs tempóját nem lehet modellezni. Ezért is örültem, hogy ismét pályára léptem, azt viszont nem tudom, hogy a Paks ellen mennyit bír a lábam. Múlt csütörtökön és pénteken már teljes értékű edzésmunkát végeztem, hétfőtől a teljes keret együtt gyakorol, meglátjuk, panaszmentesen mennek-e azok a mozdulatok, amelyekre pénteken a Paks ellen is szükségem lehet. Semmit sem akarunk elkapkodni, ám nagy feladatok várnak ránk a közeljövőben, semmiről sem szeretnék lemaradni.