Nagyszerű történet a legendás kapusról.

1962-ben ezen a napon mutatkozott be a Fradiban Clubunk legsikeresebb kapusa, aki a pályán, a tudományokban és emberként is doktor volt. Ez utóbbira bizonyíték egy történet, amit egy Ausztráliában élő magyar, Farkasi József osztott meg a Tempó Fradi! oldalán.

A világ végéről, Melbourne-ből írom soraim. Miután már nincs közöttünk, így is szeretettel gondolok rá, a kapusok kapusára. Azt hiszem 1968-at írtunk. A szabadkai Spartakusz tornáján a Fradi mellett a zágrábi Dinamo és a szarajevói Zeljeznicar, valamint a hazai kék galambok játszottak. Egy késő délutáni edzésen odamentem hozzá és aláírást kértem tőle. Nem adott hanem elkérte a címem. Azután a kezembe adta a labdát és azt mondta, hogy rúgjak neki “tizenegyeseket”. A pálya melletti távolugrók homokágyasában védett. Sikerült neki egy gólt rúgnom. Nekem, az akkor 12 éves kölyöknek. El tudjátok képzelni mit jelentett ez nekem? Csak most tudom, ősz fejjel, hogy mit engedett meg nekem. Néhány hét múlva a postás levelet hozott. A borítékban egy fénykép róla aláírással és néhány kedves szóval. Tudom, hogy ez sokaknak a mai értékeket figyelembe véve egy jelentéktelen dolog. De nekem örök emlék egy nagyszerű embertől. Isten vigyázzon rád az örök focipályákon drága barátom!