Az itthon is népszerű skót csapattal kétszer játszottunk már, mindkétszer döntetlent, az, hogy a Bajnokok Ligájában (illetve annak elődjében) összecsapjunk, (sport)politikai okokból 52 éve várat magára – már csak szerdáig.

A Celtic FC-t 1887 egy marista testvér, Walfrid alapította, azzal a céllal, hogy a klub bevétele támogassa a helyi, glasgow-i szegény ír gyermekek étkeztetését segítő jótékonysági egyletét. Első tétmeccsüket 1888-ban játszották, a Rangerst verték 5-2-re, még az eredeti otthonukban. Néhány éven belül attól csupán párszáz méterre, továbbra is Glasgow Parkheadnek nevezett részén építettek új pályát. Az 1892-ben átadott új Celtic Park Nagy Britannia egyik legmodernebb stadionja volt ekkor, egy újságíró megjegyzés nyomán azóta is „Paradicsomnak” hívják.

A Celtic Park az 1890-es években.

Az ír gyökereire büszke klub eredetileg fekete-fehérben játszott, de hamar, már 1889-ben zöld-fehérben futballoztak. A klub alapító tagja az 1890-ben induló skót élvonalnak. Egy bronz- és egy ezüstérem után az 1892-93-as szezonban megszerezték első aranyukat is, amelyet azóta 50 további követett – ezzel azonban még mindig csak másodikok az örökrangsorban a protestáns rivális, a Rangers FC mögött, ők 54 aranyat gyűjtöttek be. A skót futball kétpólusúságára jellemző, hogy a két glasgow-i csapat, az „Old Firm” a bajnoki címek 85%-át nyerte meg. Utoljára az 1984-85-ös évadban nyert más egyesület, az akkor még Alex Ferguson irányította Aberdeen.

Visszatérve a 19. század végére: 1897-ben kinevezték a klub első menedzserét – bő tíz évvel azután, hogy ez a pozíció létrejött az Aston Villánál -, Will Maley-t. Maley-t, aki a klub játékosaként abban az évben vonult vissza, semmiképp nem lehet azonban vezetőedzőnek nevezni: nem tartott edzést, nem tartott megbeszéléseket, a meccseket páholyból nézte, a játékosok pedig az aznapi újságból tudták meg, hogy játszanak-e. Így talán nem olyan meglepő, hogy 43 évig, 72 éves koráig irányította a ‘karikásosokat’, ezalatt 16 bajnoki címet nyerve. Maley ezzel egyébként nem ütött el a korabeli brit menedzserektől, az 1950-60-as évekig leginkább így működtek a legtöbben, a napi munkát pályaedzőre bízva.

Így ő irányította a klubot akkor is, amikor 1911-ben és 1914-ben európai túráik során velünk is megmérkőztek. Mindkét meccs döntetlen lett, 1911-ben a Celtic 1-1-et ért el az Üllői út 12.000 nézője előtt. Maley a meccs előtt a magyar sajtót megnyugtatandó elmondta, hogy bár hiányzik öt játékosa az alapcsapatból, egy kivétellel az egész csapat profi, első osztályú játékosokból áll, akik heti 4-5 fontot keresnek (ez az inflációt figyelembe véve ma heti 500-600 font, havi 800 ezer – 1 millió forint lenne).

Három évvel később visszatértek az ír-skótok, 1914 májusában már az alapcsapattal érkeztek, csak Nair maradt ki. A 20.000 néző előtt lejátszott meccsen azonban a korabeli beszámoló szerint hiába játszott minden játékosa „fenomenálisan”, csalódást keltettek, mert „stílusuk álmos és unalmas„, „mindig passzoltak a végletekig, a lehetetlenségig passzoltak„, így aztán a „gyors FTC védelem” mindig odaért, ráadásul „kegyetlenül rosszul lőttek a skót csatárok„. A találkozó 1-1-es félidő után 2-2-es végeredményt hozott.

Ugyanekkor a Fradi vezetősége kiírta a „Budapest Kupát” a Celtic és az angol Burnley közt, a bevételt jótékony célokra ajánlották fel. A „rossz hangulatú”, kemény meccsen a rendes játékidő döntetlent hozott, a zöld-fehérek nem vállalták a hosszabbítást, így az a megállapodást született, hogy a felek a hazatérés után Burnley-ben játsszák újra a találkozót, mi pedig a győztesnek elküldjük az egyik sportlap által felajánlott ezüst trófeát. A meccset le is játszották, a Celtic 2-1-re verte angol riválisát, időközben azonban kitört a világháború, a trófea így nem jutott el a győzteshez. A Celtic centenáriumi évében egy skót drukker levele nyomán a Fradi készíttetett egy porcelán vázát, majd azt Hargitai Károly klubelnök és Magyar Zoltán csapatmenedzser alkotta minidelegáció átadta a glasgow-iak szezonzáró meccse alkalmából, mint a Celtic első „európai kupáját”.

A „Budapest Kupa” átadása

A klub legnagyobb legendája a szénbányászként induló Jock Stein, aki bár játékosként is sikeres volt, menedzserként írta be magát a futball és a Celtic történetébe. Menedzseri pályáját a Celtic fakónál kezdte majd a Dunfermline-t és a Hiberniant is kupagyőzelemre vezette. 43 évesen, 1965-ben vette át a csapatot, gyorsan nyert is 9 bajnoki címet sorozatban (összesen tízet tizenhárom esztendő alatt) és megnyerte a Celtic egyetlen nagy európai trófeáját, az 1966-67-es BEK-sorozatot. Stein, aki a klub első protestáns menedzsere volt és akit Alex Ferguson mentorának tartott (másodedzőként segített is munkájában a skót válogatott mellett), egy 1985-ös Wales elleni VB-selejtező végén a kispadon szívrohamot kapott és elhunyt, 63 éves korában.

A BEK-re érdemes kicsit visszatérni. A friss Európa Kupa győztes Celtic az 1967-68-as kiírásban az első körben a szovjet bajnok Dinamo Kijevet kapta ellenfélnek. Az első meccsen a Kijev 2-1-re nyert Glasgow-ban, a visszavágón a skót klubelnök, Bob Kelly szerint piszkos trükköket vetettek be a szovjet hatóságok, ragaszkodtak pl. ahhoz, hogy az ő repülőjükkel utazzon a Celtic és moszkvai átszállással kellett az ukrajnai nagyvárosba érkezniük. A visszavágó 1-1 lett, kiestek és majdnem lekésték a Hibs elleni bajnokijukat – amelyet 4-0-ra azért megnyertek.

Eközben a Ferencváros a Real Zaragoza, a Liverpool, az Athletic Bilbao és a Bologna kiverésével bejutott az 1967-68-as VVK döntőjébe, ahol az elődöntőben a Rangers-t kiverő Leeds volt az ellenfelünk. Az odavágót Leedsben rendezték, augusztus 7-én, egy sokak szerint – köztük a sorozat atyja és egyben akkori FIFA elnök, játékvezetőként induló Stanley Rous szerint is – szabálytalan góllal Don Revie gárdája nyert. A magyar bajnokság ezekben az években tavaszi-őszi rendszerben zajlott, mi bajnokként vártuk a BEK-sorsolását, ahol a Celticet kaptuk. Épp 52 éve, 1968. augusztus 20-áról 21-ére forduló éjjel a magyar csapatok a lengyel, az orosz, a kelet-német és a bolgár hadsereg mellett bevonultak Csehszlovákiába, véget vetve a prágai tavasz reformjainak.

A Celtic elnök Bob Kelly augusztus végén táviratban jelezte az UEFA-nak, hogy a Celtic nem gondolja, hogy egyetlen nyugati klubot is kényszerítene kellene arra, hogy a szovjet blokk egyesületei ellen pályára lépjen. A Ferencvárost ekkor a sorozat egyik esélyesének tartották. A Celtic kezdeményezését támogatta többek közt a svéd és a svájci kormány. A Leeds menedzsere, Don Revie nem tetszésének adott hangot, mondván a politikai véleményeknek nincs helye a sportban, párharcokat nem bojkottal kell eldönteni.

Az UEFA a skót szövetséget is vezető, nagy hatalmú Kelly nyomására úgy határozott, hogy újra sorsolja a BEK első körét, úgy, hogy kelet- és nyugati-európai klubok ne találkozhassanak a sorozat első körében. Több sem kellett sajnos a szovjeteknek, akik visszaléptek a sorozatból, az ő példájukat követve így tett majdnem minden szövetség a szovjet blokk országaiból, így a Hegyi Gyula vezette MLSZ is. Szeptember 11-én a Népstadionban a Fradi úgy fogadta már a Leedset, hogy tudta, nem vehet részt az egy héttel később induló BEK-sorozatban. Beszorítottuk Billy Bremneréket, akik hősiesen, 8-9 emberrel védekeztek, de a meccs 0-0-val végződött, így Albertéknak nem sikerült megszerezni második európai kupagyőzelmünket.

Érdekesség, hogy a csehszlovákok elindultak a kupasorozatokban, a Slovan meg is nyerte a KEK-et. Megjegyzendő az is, hogy hasonló lépéseket az UEFA sem 1956-ban nem tett, sem 1991-ben, ahol a friss BEK-győztes Crvena Zvezda elindulhatott, hazai meccseit Szegeden játszva.

A kis kitekintés után visszatérve a skótokhoz: a pénzügyi gondokkal küzdő Rangers csődbe ment és 2012-ben ki is zárták őket (2016-ban nyerték meg a másodosztályt és jutottak vissza), a Celtic így rivális híján teljesen egyeduralkodó lett a skót labdarúgásban, az elmúlt 9 bajnokságot ők nyerték, átlagosan 18 pont előnnyel. Modern történetük legnagyobb európai sikere a 2003-as UEFA Kupa döntőjébe jutás, ahol José Mourinho Portójától kaptak ki Henrik Larssonék, hosszabbítás után.

A Celtic Parkot az 1990-es évek közepén a Hillsborough-i tragédia után született Taylor-jelentés következtében gyakorlatilag teljesen újjáépítették, 60.000 ülőhelyes, fedett stadion lett. A klub nem csak Nagy Britanniában népszerű, harminc országban vannak szurkolói klubjaik, egyes felmérések szerinti kilencmillió szurkolójukból egymillió észak-amerikai. A klub szurkolói bázisa elsősorban (75%-ban) katolikus, sokszor ír származású, Észak-Írországban Celtic-szurkolónak lenni egészen a Nagypénteki megállapodás 1998-as aláírásáig politikai nyilatkozatnak is számított.

A Celticnek 2006 óta van ultra csoportja, a Green Brigade, amely ezres nagyságrendű tagsággal rendelkezik, magukat antifasiszta és -rasszista beállítottságúként jellemzik, kapcsolatuk az egyesülettel nem meglepő módon hullámzó, volt, hogy magasztalták őket, mint például 2012-ben, amikor egész stadionos koreográfiával ünnepelték a Celtic 125. alapítási évfordulóját, de egy év múlva, 2013-ban megpróbálták szétoszlatni a szektorukat a bérletek áthelyezésével, visszaváltásával, miután a Motherwell elleni idegenbeli találkozón komoly incidens történt. A Celtic szurkolói oldala is bő bemutatót írt a Fradiról, a tartalmas írást itt találjátok.

Míg a Celtic Parkban sokszor száll az ír zászló, a Rangers otthonában, az Ibrox Parkban az Ulster-lobogó a gyakori látvány. A Celtic skót szurkolói is rendszeresen énekeltek az IRA-t éltető dalokat, és szerte az országban gyakoriak voltak az összetűzések az Old Firm, a Celtic és a Rangers egymás elleni rangadói előtt és után, ezeknek több halálos áldozata is volt. 2003 óta külön bűncselekmény kategória a vallásos előítéletek miatti erőszak, 2011-ben még évi 700 ilyen cselekmény volt, azóta ezek száma jelentősen csökkent: igaz ebben az évben a Celtic akkori menedzsere Neil Lennon címzettje volt egy levélbombának.

Az a Neil Lennon, aki ma, öt év szünet után újra a klub menedzsere. A labdarúgóként is Celtic-legenda Lennon játékosként és menedzserként is 5-5 bajnoki címet szerzett. 2014-ben kipróbálta magát Angliában, a másodosztályú kiesőjelölt Bolton Wanderers menedzsereként. 2016-tól három évig a Hibset irányította, a 2018-19-as szezonban leigazolta Bogdán Ádámot, aki ma már minket erősít. Ádám a szezonban 18-szor védte a bajnokságban ötödik helyen végzett edinburgh-i csapat kapuját, nyilván hasznos információkkal tud szolgálni Neil Lennonról a szakmai stábnak. Lennon a Leicesterhez távozó Brendan Rodgers-t váltotta a Celtic kispadján 2019 februárjában. A koronavírus félbevágta a tavalyi szezont, a klub 13 ponttal vezetett a Rangers előtt és meg is kapta a bajnoki címet.

A tavalyi kezdőkapust, a Southamptontól kölcsönvett Fraser Forstert az AEK Athéntól 5 millió euróért vett Vasilios Barkasszal pótolták. Forster egyébként – eddig – az egyetlen fontos távozó, a koronavírus-szabályok megszegése miatt felfüggesztett Boli Bolingoli mellett. Tavaly 30 meccsen 89 gólt szereztek a bajnokságban, ezek nagy részén öt játékos osztozott. A 21 találatos gólkirály Odsonne Edouard, a PSG-től 10 millió euróért igazolt csatár a klub legnagyobb értéke. A támadójátékuk kulcsembere rajta kívül a skót válogatott irányító Ryan Christie, és a jobbszélső James Forrest. Rajtuk kívül a Southamptontól kölcsönvett, a Baseltől 2018-ban 18 millióért az angol kikötővárosba igazolt Mohamed Elyounoussi is része az alapcsapat támadószekciójának, a norvég válogatott duplázott egyébként a Reykjavík elleni BL-selejtezőn.

A középpályán a szintén skót válogatott Callum McGregor és a 35 éves klublegenda, Scott Brown az alapember. A balhátvéd-poszt mellett ezt a csapatrészt érzik a Celtic-drukkerek egyébként a legsebezhetőbbnek. A védelem két belső posztján a norvég válogatott Kristoffer Ajer, valamint Somalia volt toulouse-i csapattársa, a 8 millió euróért igazolt, rendkívül gólerős Christopher Julien játékára számíthatunk. A védelem bal oldalán a 22 éves Greg Taylor, míg jobboldalt Jeremie Frimpong kaphat szerepet.

Barkas mellett még egy igazolása volt eddig a Celticnek, 5 millió fontért szerződtették a West Hamtől a svájci válogatott Albian Ajetit, akire feladatként vár a minden bizonnyal távozó Edouard pótlása.

A bajnokságban 64-70%-ban birtokolja a labdát a zöld-fehér csapat, pontosan és gyorsan passzol, türelmesen járatja a labdát, sok beadással próbálkozva. A hazai bajnokságban Lennon időnként elővesz egy 3 védős felállást, a nemzetközi kupákban erre ritkán van példa, legtöbbször 4-2-3-1-es hadrendet választ.

Legutóbb 2010-ben történt meg, hogy nem jutott be valamelyik nemzetközi sorozat csoportkörébe a Celtic, az elmúlt 5 évben 3-szor, közte az utóbbi két szezonban ‘csak’ az Európa Liga csoportkörébe sikerült kvalifikálniuk. Tavaly emlékezetes módon a Kolozsvár verte őket ki a BL-ből, az EL-csoportjukat a Lazio, a Rennes és épp a Vasutas előtt megnyerték, a legjobb 32-ben a Koppenhága verte őket ki 4-2-es összesítéssel még februárban. 2018-ban az AEK Athen búcsúztatta őket a selejtezők harmadik körében, a playoffban a Süduva volt az ellenfelük, akiket a litvániai 1-1 ellenére simán, 4-1-gyel kivertek. Az EL-csoportkörben a két Red Bull, a Lipcse és a Salzburg közé ékelődve a második helyen végeztek, a Valencia a 32 közt 3-0-lal verte ki a skótokat.

Kedden a KR Reykjavíkot 6-0-val küldték haza. Boli Bolingoli szabályszegése után mindkét múlt heti találkozójuk elmaradt, de edzhetett a csapat, amely holnap fél hétkor a Dundee Unitedhez látogat. A meccset az Arena 4 csatorna élőben adja.

Mint látszik, egy nagyon komoly múltú, remek együttes lesz az ellenfelünk, bátor, fegyelmezett játékra lesz szükség, és ha emellett némi szerencsénk is lesz, talán részben kárpótolhatjuk magunkat az 52 éve elúszott nagy lehetőségért. Mert bár nagyon erősek, de nem verhetetlenek Neil Lennon fiai.