Gyula bácsit nagyon megrázta Szűcs Lajos halála.
Fel tudta már dolgozni a tragédiát?
Nem. Képtelen vagyok rá! Megszakad a szívem, hogy Albert Flóri után Szűcs Lajost is elvesztettem. Elmentek a legjobb barátaim. Lajos hosszú ideje küzdött a betegséggel, de nagyon bíztam benne, hogy ezt a harcot is győztesen vívja meg. Próbáltam felkészülni a rossz hírre, de erre nem lehet.Találkozott vele mostanában?
Bő egy hete, csütörtökön voltam nála Orosz Pállal, az FTC Labdrúgó Zrt. vezérigazgatójával, de egyébként rendszeresen látogattam a kórházban. Életvidám volt, a kórházi ágyból ki akart menni a Népligetbe, ez is jelzi, mit jelentett neki a Fradi. Dicsérte a csapatot, hogy megvédte a bajnoki címét. Érdeklődött az igazolások felől, azt mondta, bízik benne, hogy összejön a triplázás az NB I-ben.Az volt az utolsó beszélgetésük?
Nem, a halála előtt egy nappal, szombaton még telefonáltam neki. Este csörögtem rá, mondtam, hogy másnap viszek ebédet. Húslevest, pörköltet nokedlival és rántott húst, amit nagyon szeretett. A következő reggel tudtam meg, hogy mi történt. Teljesen ledöbbentem. Nagyon megrázott.Gondolom, most még gyakrabban gondol a közös múltra, a sikerekre.
Természetesen, mintha csak tegnap történtek volna, a kiemelkedő hazai és a nemzetközi mérkőzéseinkre egyaránt jól emlékszem. Mi hárman – Lajossal és Flórival – remekül megértettük egymást a pályán és azon kívül is. Másképpen nem is lehettünk volna sikeresek.A másik nagy barát, Albert is gyakran eszébe jut?
Ó, hát hogyan tudnám őt elfeledni? Nagyon jóban vagyok a fiával, a kis Flórival és a lányával, Magdival is. Gyakran találkozunk a klub által szervezett eseményeken, nosztalgiázunk a régi szép időkről.Azért figyelte a mostani Fradit is?
Nagyon boldog vagyok, hogy a klub ismét sikeres időszakát éli. Remek szakmai munka folyik, bízom benne, hogy az elkövetkező években is sok szép eredménynek örülhetünk. Régóta nem volt arra példa, hogy zsinórban háromszor bajnok legyen az együttes. Itt az ideje, hogy ez megtörténjen. Ennek szegény Lajos is nagyon örülne…
