Volt játékosunk és edzőnk nem unatkozik.

Az éltesebb drukkerek jól emlékeznek 1989. október 11-ére, amikor a Népstadionban a spanyolok elleni vb-selejtezőn 0-2 után Pintér előbb az ötösről szépített, majd távolról a bal alsóba ta­lált, és ki­har­colta a döntetlent (2-2). Fe­led­hetetlen gó­lok. Az 54 éves Pinyő a vírusidőszakban napjában többször tárcsázta Győrből Salgótarjánban élő édesanyját.

Megoldottuk az ellátását, és sokat beszélgettem vele – újságolja Pintér, aki családjával szigorúan betartotta az előírásokat. – Hasznosan teltek a heteink, hiszen egy remek nyelvtanár segítségével online-módszerrel angolul tanultam – folytatja. – Fiam, a 14 éves ifjabb Pintér Attila az általános iskola nyolcadik osztályába jár, és szorgalmasan forgatta a tankönyveit. Gyakorlópartnerem volt, gyakran beszélgettünk angolul. Ráadásul né­metül sem lehet eladni.

Aztán, ha a két Attila kellő ideig gyakorolta az igeidőket, szerelést öltöttek, és kivonultak a kertbe.

Minden apa büszke a fiára, persze én is. Túlzás nél­k­ül állítom, Ati ügyesen bánik a labdával, és remélem, sokra viszi a focipályán.

A testmozgás után a családfenntartó rendszerint besegít a konyhai műveletekbe is. Többektől hallottuk, hogy a húslevese és a töltött káposztája fejedelmi.

forrás: borsonline.hu