Evelyn szeretné még az olimpián is elérni egy célt.

Mit viselt nehezebben: az uszoda vagy a kávézó ideiglenes bezárását?
Egyik sem volt könnyű. Az úszást illetően furcsa volt, hogy egyszer csak nem csinálhattam azt, ami világéletemben a napi rutinom része volt, és amit szeretek. A kávézó bezárása üzleti szempontból okozott nehézséget. De mindkét területen megúsztuk három hét kihagyással, igyekeztünk minél tovább kihúzni a vízben, a kávézóban pedig először átálltunk elviteles változatra, majd kinyithattuk a teraszt, mostantól pedig lassan talán visszaáll a koronavírusjárvány előtti életünk.

Többes számban fogalmaz…
Az életem több ponton is összefonódik a testvéremével, Dávidéval.

Közismert, hogy együtt társtulajdonosai a Kálvin téri kávézónak, miként az sem titok, kettejük közül az ugyancsak kitűnő úszó bátyja a gasztronómiai szakember. Olykor azért ön is beáll a pultba?
Néhány hónapja letettem a baristavizsgát, szerettem volna egy kicsit jobban érteni a kávéhoz. Csak úgy tud hiteles lenni az ember, ha konyít valamit ahhoz, amiben üzletrésze van. Nem a kedvességemről vagyok híres, ezért is dolgozom inkább a háttérben – az üzletvezetői feladatokat látom el -, de az elmúlt hetekben beálltam a pultba is, és nem üldöztem el a vendégeket. Gyakoroltam a frissen szerzett tudást, jó érzés, amikor sikerül megönteni egy formát, a tulipán egész jól megy.

Nem kell hosszan görgetni közösségi oldalát, hogy szembetűnjön, van még legalább két „szerelme”: a jóga és a Balaton. Melyikkel kezdjük?
A jógával rövidebb a közös történetünk. Négy-öt éve mentem el először egy órára, borzasztó élmény volt. Úgy éreztem, nem vagyok hozzá elég spirituális alkat.

Ehhez képest ma tele az oldala jógás fotókkal és videókkal, amelyek között a párjával, a vízilabdázó Jansik Szilárddal végzett páros gyakorlatok is fellelhetők.
Szilárd régebb óta jár jógázni, és annak ellenére, hogy hatalmas izomtömeg van rajta, igen ügyes. Ő kapacitált, hogy kísérjem el, tavaly megtettem, és az elsőnél sokkal jobb élményben volt részem. Azóta járok, a hobbimmá vált. Földhözragadt ember vagyok, jógi biztosan nem lesz belőlem, de ettől a mozgásformától lenyugszom, testileg és lelkileg is felfrissülök.

A Balatonhoz régi vonzalom fűzi?
Régi családi vonzalom, gyerekkorom óta minden nyarat a Balatonnál töltök. Annak idején dédnagyapám vett egy telket Fenyvesen, amely először csak telek volt, aztán lett rajta egy sátor, majd utána egy kis ház, amit egy nagyobb követett. Ma már Dáviddal nekünk is van egy közös teraszú, kétlakásos apartmanházunk Fonyódon, amit anyukánk segítségével építettünk. Én a Balatonnál tudok kikapcsolódni, ott mindig olyan nyugalom vesz körül, amilyet máshol nem találok.

Úszópalántaként is egyből „megérezte” a vizet?
Az első versenyemen érmet nyertem, szóval elég gyorsan sikerült ráérezni. Hamar fel is hagytam minden mással.

Mi mindennel?
Az oviban még dzsesszbalettoztam, a suliban karatéztam, kosaraztam és ritmikus gimnasztikáztam az úszás mellett. Az RG egyébként annyira hiányzott, hogy fél év kihagyás után visszamentem. De tíz-tizenkét évesen már felfogja az ember, hogy – szemben a pontozásos sportággal – az úszásban mérhető a teljesítmény, és az eredmény nem függ szubjektív szempontoktól.

Facebook-fotói között szerepel egy kép, amelyen az 1980-as olimpia kabalafiguráját ábrázoló gyerekrajzot tart. Emlékszik, mikor rajzolta meg a jövőjét?
Hat-hét éves lehettem. Fura kimondani, de én sohasem gondoltam, hogy más leszek, mint úszó. Ha kiskoromban megkérdezték, mi akarok lenni, mindig azt mondtam: jó úszó.

Élete meghatározó pillanatai között olimpiát nem említ, pedig az ötödikre készül.
Az eddigi pályafutásom fontos mérföldkövei Európa-bajnokságokhoz kötődnek. Valamennyi közül kiemelkedik a 2010-es budapesti verseny, amelyen volt egy nap, amely a sportértéke miatt nagyon fontos nekem. Rosszul indult az év, bordatörés miatt egy hónapot ki kellett hagynom, nehezen kapaszkodtam vissza, sokszor kiborulva mentem haza az edzésről. De az EB előtt egy héttel elkezdtem nagyon jól úszni. Azon a bizonyos napon egy óra különbséggel úsztam két döntőt. Kétszáz méter vegyesen Hosszú Katinkával életünk egyik legjobb versenyét teljesítettük, és tőle egy századdal elmaradva lettem ezüstérmes, majd ezután együtt álltunk oda a 4×200 méteres gyorsváltóhoz, amelyben én voltam a befejező ember – nehéz feladat volt, de sikerült, aranyérmet nyertünk.

Szóval, olimpia?
Pekingben majdnem sikerült. Noha itthon ötkarikás aranyakban mérik a teljesítményt, és mindenki olimpiai bajnok akar lenni, én gyerekként egyezséget kötöttem magammal: ha sikerül minden típusú világversenyen döntőt úsznom, akkor elmondhatom, vagyok valaki. Csak olimpián nem sikerült még, 2008-ban szétúszással maradtam le a nyolcas döntőről, és lettem kilencedik.

Ez a hiány ösztönözte, hogy belevágjon a huszonhatodik versenyszezonjába?
Harminc fölött, főleg nőként nem meglepő, ha az ember elgondolkozik a visszavonuláson. Bevallom, nem volt már tervben a jövő évi világbajnokság, amit időközben 2022-re halasztottak. De az olimpia nagy cél maradt, úgy érzem, van még bennem annyi, hogy még egyszer végigcsináljam. Meg kell próbálnom véghez vinni a gyerekkori tervemet, mert nem szeretném egy életen át magamban hordozni a kérdést: mi lett volna, ha…

SportKrém – NS